Büdzsé, adó, vignetta – országvédelem alulról és felülről

Megosztás Tetszik

A jövő évi büdzsének a rányalt hivatalos vignetta szerint meg kéne védenie az országot. Csakhogy szakértői vélemények szerint a kilátásba helyezett növekvő adószigor az amúgy is keservesen küszködő vállalati szektorban bedőlési hullámot generálhat, ami még inkább megkérdőjelezheti a kormány mindhárom fő prioritását, az államadósság csökkentését, a versenyképességünk gyors javítását és az egymillió új munkahely megteremtését.

A kormány a 2012-es büdzsét Országvédelmi Költségvetésként emlegeti. Hogy az országvédelem ebben az esetben mit jelenthet, arra legfeljebb a magánnyugdíjpénztári vagyon nyugdíjvédelemnek nevezett államosításából következtethetnénk. A kormány retorikai csapongásai helyett azonban jobb, a valós fejleményekre figyelni.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) arról adott tájékoztatást, hogy a 2012-es büdzsében döntően kiadásmérséklő intézkedések szerepelnek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) azonban a tervezetet elemezve arra jutott, hogy jövőre alapvetően bevételnövelő kiigazítás következik. A jegybankhoz hasonlóan következtetett a Coface Hungary hitelminősítő cég is.

Szerintük a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy továbbra is benne vagyunk a válságban, s emiatt jövőre sem lehet a helyzet javulására számítani. Sőt félő, hogy a várható szabályváltozások (adó- és járulékemelés, az áfa felső kulcsának emelése, a minimálbér emelése, az adóbevételek fokozását célzó hatósági szigor) miatt még több cég dől majd be, illetve ismét mind több megy át a szürke- és a feketegazdaságba. A gyenge árfolyam kevésbé, de a jelentős árfolyam-ingadozás komoly kockázatokat hordoz. A cégek összeomolhatnak a korábbi devizahiteleik miatt is, ami tovább mélyítheti a válságot. Ha a harmadik negyedéves adatot az év végére lineárisan kivetítjük, 2011 végére a csődhányad akár elérheti a nyolc százalékot, és mivel változatlanul nő az eljárások száma nem is biztos, hogy ott megáll, hiszen tavalyi adat is magasabb lett az év végére előre jelzettnél. (Egy másik cégminősítő társaság, a Dun & Bradstreet Hungária is megerősíti e tenedenciát. Szerintük is folyamatosan növekszik, és minden eddigi csúcsot megdöntött a cégbedőlések 3,43 százalékos aránya. Ma ugyanis Magyarországon 100 cégből több mint 3 megszűnik egy éven belül fizetésképtelenség miatt. )

A Coface megítélése szerint nehezedni fognak a nyereséges gazdálkodás körülményei, romlik a versenyképesség. Ehhez alaposan hozzájárul az adóhatósági szigor is. Mivel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) deklaráltan az adóbeszedésre koncentrál, így pénzt von ki a gazdaságból, ami azt is eredményezi többek között – állítja a hitelminősítő társaság –, hogy a szállítói finanszírozók nem jutnak pénzhez, ami dominóhatást indít el. Így néz ki alulnézetből az országvédelem.

Ha elemelkedünk a vállalatok sárba ragadt világától, akkor kiderül, hogy a szigorú intézkedésekre azért van szükség a kormány szerint, mert le kell győznünk az ország legnagyobb ellenségét az adósságot. Az MNB nemrégiben közzétett értékelése szerint azonban a költségvetési tervezetben lefektetetteken túl is szükség van kormányzati intézkedésekre, mert nélkülük jövőre 3,1 százalékos GDP-arányos eredményszemléletű (ESA) hiány alakulhat ki. Ha a kormány tartani akarja a 2,5 százalékos hiánycélt végleg törölnie kell a 200 milliárd forintos tartalékot (amiből 150 milliárd forint az országvédelmi alap és 50 milliárd a kamatkockázati tartalék). Így viszont gyakorlatilag semmilyen mozgástere nem marad a váratlan fordulatok esetére. (Igaz ekkor a külső adósságállományunk csökkenhet.)

Ennek jelentőségét nem lehet bagatellizálni. Járai Zsigmond, a Költségvetési Tanács elnöke kifejtette: "...nagyon magas kamatokat kell fizessünk az államadósság finanszírozására. Az ezer milliárd forintot is meghaladó kamatszolgálat megegyezik az ország egészségügyi kiadásainak a nagyságával. A kamat azonban csak akkor csökkenthető, ha kiszámíthatóság és biztonság van." Természetesen jó volna ezt a rengeteg pénzt saját céljainkra fordítani. Az Országvédelmi Költségvetéssel lefektetett ösvényen – állítja a kormány és maga Orbán Viktor miniszterelnök – nem csak stabilizáljuk a nemzetgazdaságot, de pár éven belül a legversenyképesebb ország leszünk a régióban. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter mintegy magyarázatként ehhez hozzáteszi, hogy a nyugati adórendszerrel nem lehet versenyt nyerni Kelet-Ázsiával szemben, emiatt az EU-nak versenyképes adórendszerre van szüksége, ám a liberális demokráciák erre nem állnak készen. A miniszterelnök és gazdasági minisztere persze úgy véli, hogy a saját receptjük remekül működik.

Amikor idén májusban a svájci IMD kutatóintézet közzétette a világ országainak versenyképességéről készített rangsorát, a Magyarországról szóló elemzésben többek között szerepelt egy táblázat, amely azt mutatta, hogy mi jellemzi hazánkat a nemzetközi színtéren működő gazdasági vezetők szerint. A legnagyobb erősségeink ennek alapján a képzett munkaerő és a megbízható infrastruktúra, a magas oktatási színvonal, a produktív munkaerő. A legnagyobb gyengeségeinket a bürokratikus terhek, a korrupció, a politikai kiszámíthatóság gyengesége, a nem eléggé hatékony jogi környezet, a nem elég fejlett K+F hálózat és a finanszírozhatóság nem kielégítő elérhetősége. Az IMD értékelésében így versenyképességünk visszaesésének fő oka a gyenge kormányzati teljesítmény volt.

A Világbank hasonló listája, a Doing Business versenyképességi rangsor pedig a napokban jelent meg, amelyen az előző évhez képest öt helyet visszacsúszva Magyarország az 51-ik helyre került. A legnagyobb baj Magyarországon, hogy gyenge a befektetők védelme és a vállalatoknak gondokat okoz az adófizetés. Ettől függetlenül a térségben megelőzzük a lengyeleket, a cseheket és nagyon a románokat. A balti országok azonban előrébb törtek, s az első harmincba pozícionálták magukat, Szlovénia a harminchetedik, Szlovákia pedig a negyvennyolcadik ezen a listán.

Ezek alapján önmagában az adósságcsökkentés – még akkor is, ha túlságosan sokat költünk a kölcsönök tőketörlesztésére és kamataira – aligha hoz üdvözülést, ahogy az egykulcsos adó sem a megváltás útját mutatta meg. De tegyük fel, hogy megszabadulunk a horribilis adósságszolgálati kiadásoktól, s a megmaradó pénzt kézbe kapjuk. Vajon a kormány képes lesz megfelelően felhasználni ezt a summát? A magánnyugdíj-pénzári ezermilliárdok sorsa miatt még az ilyen szerencsés fordulat esetén is megmaradna a felszín alatt motozó kétség.

A magyar gazdaságpolitikával szembeni bizalmatlanság különösen jól megmutatkozik abban, hogy a szuverén adósságunk bedőlése miatti veszteséget kivédő biztosítás díja (az úgynevezett CDS-felár) jelenleg az OECD országok között a hetedik legmagasabb, s kedden reggel a CMA Datavision adatai szerint 511 bázisponton állt, azaz több mint 5 százalékos kockázati felárat kell fizetnünk a normál kamatokra. Mivel a Széll Kálmán-terv bejelentése után megjelent pozitív hangulatban ez kevesebb, mint a fele volt a jelenleginek, a gazdaságpolitika kiszámíthatóvá tétele önmagában több tízmilliárdos tétellel könnyíthetné meg a költségvetés helyzetét.

Végül itt van a legújabb fétis, a versenyképesség javításé, amire hivatkozva most a kemény megszorításokat le akarják tuszkolni a torkunkon. Nem árt megismételni, hogy az említett két releváns versenyképességi rangsor, s a hozzájuk kapcsolódó Magyarországra vonatkozó megjegyzések szerint egyfelől a gyenge kormányzati teljesítmény, a nehéz finanszírozás, másrészt a rossz adózási rendszer és gyenge befektető védelem rontja leginkább a pozíciónkat. De ebben az összevetésben még így sem állunk rosszul a régióban, ráadásul a lehúzó tételek jellegénél fogva a kormány pozíciónk javításáért saját szándékból mindenféle cécó és országvédelmi máz mellőzésével – azaz a hatalmi szempontok helyett a gazdaságiak előtérbe helyezésével – is sokat tehetne. Különösen, hogy éppen az átláthatóságot akadályozó különféle vignetták és mázak a legriasztóbbak a mai magyar gazdaságpolitikában.

Meixner Zoltán