Őstermelő EPR-kötelezettsége az értékesítéshez felhasznált csomagolóanyag után

Megosztás Tetszik

Olvasónkban felmerült a kérdés, hogy az őstermelőnek EPR-kötelezettsége keletkezik-e a gyümölcs/zöldség értékesítése során felhasznált papírzacskók után, továbbá abban az esetben, ha lekvárt értékesít üvegben (tetővel együtt), ami újrahasznosítható csomagolás. Olvasói kérdésre Tüske Zsuzsanna vámszakértő válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól szóló 80/2023. kormányrendelet (EPR-rendelet) hatálya alá tartoznak a csomagolási kormányrendelet szerinti csomagolások, ami alapján EPR-köteles a kérdésben említett papírzacskó és lekvárosüveg (és a címke, tető) is.

A kormányrendelet szerint akkor keletkezik csomagolás, amikor a csomagolószerbe belecsomagolják az árut, így főszabályként az EPR-kötelezettség a „becsomagolónál” keletkezik.

Azonban ez alól a főszabály alól kivételt fogalmaz meg az EPR-rendelet 11. § (1) pontja.

A csomagolásról és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló 442/2012. (XII. 29.) kormányrendelet 2. § (2) b) pontja alapján csomagolásnak kell tekinteni „az értékesítés helyén történő megtöltésre tervezett és szánt árucikkeket, továbbá az értékesítés helyén eladott, megtöltött vagy az értékesítés helyén történő megtöltésre tervezett és szánt egyszer használatos (eldobható) árucikkeket, ha azok csomagolási funkciót látnak el.” A rendelet 1. mellékletének 2.1 pontja szerint ilyen például a papírból vagy műanyagból készült hordtasak.

Az EPR-rendelet 11. §-a alapján tehát a fentiekben vázolt főszabály alól kivételt képez, ha az őstermelő által vásárolt és használt papírzacskó a fogyasztó számára történő értékesítés helyén eladott, megtöltött vagy megtöltésre tervezett és szánt egyszer használatos csomagolószerből létrehozott csomagolásnak minősül. Ebben az esetben a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség a belföldi csomagolószer értékesítőt/gyártót terheli.

Azonban érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a csomagolószert gyártó nem minden esetben fogja tudni, hogy az ő csomagolószere az értékesítés helyén megtöltésre tervezett csomagolószerből létrehozott csomagolásnak minősül-e majd, így amennyiben annak minősül, és a gyártót terheli a kötelezettség, ezt megfelelően le kell dokumentálni a felek között (és akár a számlán szereplő árumegnevezést is ennek megfelelően kiegészíteni). Jelenlegi értelmezésünk szerint amennyiben tudomása van róla a gyártónak, hogy a csomagolószer ilyen csomagolószerből létrehozott csomagolásnak minősül, és a számlán fel is tüntette, hogy megfizette a vonatkozó díjat, akkor az értékesítő (őstermelő) már jogosan jár el úgy, hogy nem veszi magára a kötelezettséget.

Az üveg esetében pedig, mivel annak többféle felhasználása lehetséges, szintén előfordulhat, hogy a gyártója az értékesítés helyén megtöltésre tervezett csomagolószerből létrehozott csomagolásnak minősíti azt, és megfizeti rá a 11. § szerint az EPR-díjat. Ha így van, és ez kiderül a számlából, akkor az őstermelő szintén jogosan jár el úgy, hogy az üveget illetően sem veszi magára a kötelezettséget. Ha pedig a gyártó nem tekinti ilyen csomagolószernek az üveget, és nem fizette meg rá az EPR-díjat, akkor belföldre történő értékesítés esetén az őstermelő lesz az EPR-kötelezett az üveget illetően.

Továbbá, ha ezeket a csomagolószereket külföldről szerzi be az őstermelő, akkor a papírzacskó, valamint a lekvárosüveg csomagolásának lebontása következtében is keletkezik EPR-kötelezettsége.