Kúria-döntés az iparűzési adóról

Megosztás Tetszik

Az iparűzési adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére az adóköteles gazdasági tevékenység gyakorlásának tényleges ideje az irányadó, a megszakítások nem vehetők figyelembe - állapította meg egy felülvizsgálati kérelem elbírálása kapcsán a Kúria.

A felperes mint építési vállalkozó 2010. március 30-án vette át a munkaterületet, a műszaki ellenőr 2010. április  1-jén a munkavégzés felfüggesztését rendelte el további intézkedésig. A munka folytatására az ellenőr engedélye alapján 2010. május 25-étől került sor, az útfelújítás 2010. június 17-én fejeződött be.

A felperes iparűzési adó bevallásában tevékenysége időtartamát 26 napban határozta meg, a megszakítást nem vette figyelembe, a fizetendő adót nulla forintban jelölte meg.

Az elsőfokú hatóság határozatában kötelezte a felperest 255 ezer forint iparűzési adó megfizetésére, mivel 2010. március 30-ától 2010. június 17-éig végzett építőipari tevékenységet.

A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresete folytán a törvényszék az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

Az alperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása során a Kúria a törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta azzal, hogy az új eljárásra kötelezést mellőzte. Osztotta az elsőfokú bíróság azon véleményét, hogy a munkavégzési tilalomhoz kapcsolódó időtartam nem számolható el az iparűzési tevékenység körében, vagyis jelen esetben a felperes által végzett, figyelembe vehető építőipari tevékenység 2010. március 30-án és 31-én, valamint 2010. május 25. és 2010. június 17. napja között folyt.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 37.§ (2) bekezdés b) pontja a „folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység” meghatározást tartalmazza, amennyiben az építőipari tevékenység megszakítással folyik, úgy a munkavégzéssel nem érintett időszak az iparűzési adó megállapítása tekintetében nem vehető figyelembe.

Ezt az álláspontot támasztja alá a jogszabályhoz fűzött jogalkotói indoklás is.