Buktatók az iparűzési adózásban: bonyolult számítás, növekvő terhek?

Megosztás Tetszik

Idén először kell alkalmazniuk a vállalkozásoknak az új szabályokat a helyi iparűzési adó kiszámításakor. Az adóalap kiszámítása bonyolult, ráadásul az is elképzelhető, hogy a vártnál kedvezőtlenebb lesz az eredmény a vállalkozások számára – hívja fel a figyelmet Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója.

Bár a helyi iparűzési adót (hipa) a kisadók közé sorolják, eddig is sok esetben nagyobb megterhelést jelentett a vállalkozásoknak a társasági adónál, hiszen ezt az adót az árrés után kell megfizetni. Az adóalap kiszámításakor nem lehet minden költséget levonni a nettó árbevételből. Csak az anyagköltséggel, az alvállalkozói teljesítésekkel, az eladott áruk bekerülési értékével (ELÁBÉ), a közvetített szolgáltatások értékével, valamint a K+F adóévben elszámolt közvetlen költségével lehet csökkenteni az árbevételt, de nem lehet figyelembe venni a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó egyéb költségeket: például a szállítási díjakat, a bérköltségeket vagy éppen a marketingkiadásokat.

Az elmúlt évben ráadásul jelentős jogszabályváltozás lépett életbe ezzel az adónemmel kapcsolatban. Az új szabályok szerint egyrészt az eladott áruk bekerülési és a közvetített szolgáltatások együttes értékét már csak sávosan lehet levonni. Másrészt a kapcsolt vállalkozások adóalapját össze kell vonni, ha az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások együttes összege meghaladja a nettó árbevétel 50 százalékát. Az adóalap-kalkulációt az együttes adatokra kell elvégezni, majd az árbevétel arányában felosztani a kapcsolt vállalkozások között.

A sávos levonás ugyan nem okoz problémát az 500 millió forint árbevétel alatti cégeknek, de a nagyobb, ráadásul csoportban működő vállalatok egy igen bonyolult számítási módszerrel szembesülnek. 500 millió forint árbevétel fölött ugyanis a sávokba osztott árbevétellel arányos ráfordításrészt csak akkor, és csak olyan mértékben engedi levonni az új szabályozás, ha, és amíg ez az összeg nem haladja meg a sávba jutó nettó árbevétel meghatározott arányát.

Ez az arány 500 millió-20 milliárd forint között 85 százalék, 20-80 milliárd forint között 75 százalék, a fölött pedig 70 százalék. A sávok alkalmazása nem jelent automatikusan levonási korlátot nagyobb árbevétel esetén, de feltételez egy egészséges árbevétel-ráfordítás arányt. Az új szabály leginkább azokat a cégeket bünteti, ahol a bevételek és ráfordítások aránya eltér ettől a feltételezett egészséges mértéktől.

Ráadásul az, hogy a vállalatcsoport árbevételét összevontan kell kezelni, kétszeresen is kedvezőtlen lehet. Egyrészt a levonási korlátozástól mentes legalsó sávba eső 500 millió forintos nettó árbevételt nem külön-külön, hanem együttesen, csak egyszer vehetik figyelembe. Másrészt a cégcsoport összesített árbevételei magasabb sávba is tolhatják őket, mint külön-külön lennének, ezzel is csökkentve a levonható ráfordítások, és így növelve az adóalap és az adó összegét.

Tovább bonyolítja a számítást, és ez által hibalehetőségre ad okot, az adó megosztása a jogosult önkormányzatok között. Ugyanis hiába történik az adóalap meghatározása cégszinten központilag, a hipát közvetlenül az önkormányzatok felé kell bevallani és befizetni, esetlegesen különböző – maximum 2 százalékig terjedő – adókulcsok alapján.

A megosztás kiszámításakor azok a vállalkozások, amelyeknek a tárgyévet megelőző teljes adóévben a hipaalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, választhatnak, hogy az adott évi adóalapot az egyes településeken dolgozók személyi jellegű ráfordításaival arányosan, vagy az ott folytatott tevékenységhez kapcsolódó eszközérték alapján osztják meg. Arra is van lehetőségük, hogy e két megoldást kombináló vegyes módszert alkalmazzák. Azok a cégek azonban, amelyeknek a megelőző időszakban a hipaalapjuk meghaladta a 100 millió forintot, csak a vegyes módszert alkalmazhatják.

Speciális adóalap megosztási szabályok vonatkoznak a villamos energia és földgáz egyetemes szolgáltatókra, kereskedőkre és elosztókra, az építőipari vállalkozásokra és a távközlési tevékenységet végzőkre. Nekik a működési jellemzőiktől – például az építőiparban a településen elért bevételektől vagy a távközlési szektorban a vezetékes és vezeték nélküli szolgáltatásra előfizetők számától –függően kell megosztaniuk a hipaalapjukat az önkormányzatok között.

Nagyon fontos arra is odafigyelni, hogy a számításokat a kerekítés általános szabályai alapulvételével, hat tizedes jegy pontossággal kell elvégezni.