adozona.hu
Bevallás-kiegészítés után jöhet az utólagos APEH-revízió
//adozona.hu/archive/20080922_veszteseges_VALLALKOZO_APEH_BEVALLAS_kieg
Bevallás-kiegészítés után jöhet az utólagos APEH-revízió
Az adózás rendjéről szóló törvény értelmében az adóhatóság az adóbevallásban közölt adatok kiegészítésére szólíthatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két évben sem éri el a mindenkori minimálbért. Az adóhivatal 3 éve szólította fel a céget, hogy egészítse ki a bevallását. A kiegészítő nyilatkozat utólagos ellenőrzést vont maga után. De hol hibázott a cég?
Miután a kiegészítő nyilatkozatban adózó nem jelölte meg azt a forrást, hogy miből tudta finanszírozni a vállalkozási veszteségét, ezért az adóhatóság elrendelte a bevallások utólagos ellenőrzését is. Az adóhatóság ezek után az egyéni vállalkozói tevékenység könyvelését is teljeskörűen átvizsgálta és megállapította, hogy a bevallásban kimutatott vállalkozási veszteség valós. Az adóhatóság elfogadta adózó nyilatkozatát a megélhetési költségekről, valamint azt is, hogy ezen költségeket ő, valamint alkalmazott élettársa közösen fizette. A rezsiköltségek tekintetében az adóhatóság a KSH-adatokból indult ki, és onnan becsülte ezeket a költségeket.
Azonban a veszteségre vonatkozóan nem volt erre való nyilatkozat, ezért az adóhatóság ezt a jegyzőkönyvében eltitkolt jövedelemként kezelte és ez alapján becslési eljárást alkalmazott.
Adózó képviselője erre észrevételt tett, melyet kiegészített az adózó különböző okirataival, szerződéseivel bankkölcsönre és egyéb tényekre vonatkozóan. Adózó észrevételében elismerte, hogy a bolt árukészletéből a saját családi szükségleteire is rendszeresen, minden hónapban hazavitt bizonyos termékeket, melyek éves szinten 1-1,2 millió forint összeget tettek ki. Adózó képviselője a bírság kiszabásánál figyelembe veendő körülményként előadta, hogy korábban az adózó terhére semmilyen mulasztás nem került megállapításra, valamint azt a tényt is, hogy az adózó a vállalkozási tevékenységét időközben meg is szüntette, pontosan azért, mert veszteséges volt – kényszervállalkozásként kezdte – és nem tudta finanszírozni azt. Előadta továbbá azt is, miszerint bevétel eltitkolása nem történt, hiszen csak a saját szükségletei kielégítését szolgálták a saját célra kivett élelmiszerek, mert enélkül a család nem tudott volna megélni. Egyébként is igen rossz anyagi körülmények között éltek, régi bútorokkal berendezett, régi családi házban, melyet a jegyzőkönyvben az adóhivatali revizor is rögzített. Az ellehetetlenült vállalkozása miatt egészségi állapota is megromlott, ezért leszázalékolási eljárása éppen folyamatban volt. Kérte, hogy ezen tényeket kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékeljék.
Az elsőfokú adóhatóság ezeket figyelembe vette és megállapította, hogy a bevételek és kiadások egyenlege 2002. évben mínusz 900.000,- Ft, 2003. évben mínusz 600.000,- forint összegek voltak. Ezeket összevonandó jövedelemként kezelte és így adóztatta. Ezért 2002. évre 200 ezer, 2003. évre 120 ezer forint személyi jövedelemadó különbözet keletkezett. Az adóhatóság az általános forgalmi adó és a százalékos egészségügyi hozzájárulás tekintetében összesen 450.000,- forint adóhiányt állapított meg. Ezek alapján kiszabásra került még 120.000,- forint adóbírság, 260.000,- forint késedelmi pótlék és 10 ezer forint mulasztási bírság. Az adóhatóság az adóbírság meghatározásánál adózó javára kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelte, hogy adózó terhére korábban mulasztás nem került megállapításra, valamint vállalkozói tevékenységét megszüntette, ennek megfelelően határozta meg az adóbírság összegét.
Adózó képviselője fellebbezésében előadta, hogy a saját célra kivett élelmiszerek összegét a magánszemélynél nem vették figyelembe, nem korrigálták annak megfelelően a megélhetési és egyéb költségeket. Kivételes méltánylást igénylő körülményként pedig ismét előadta a korábban ismertetett tényeket.
A másodfokú adóhatósági határozat helybenhagyta az elsőfokú határozatot, indoklásában kifejtette, hogy a saját célra kivett élelmiszerek összegének korrekciója megtörtént az egyéni vállalkozásban, ez a veszteség összegét csökkentette, ennyivel kevesebb kiadás fedezetét kellett bizonyítania adózónak a vagyonosodási vizsgálat során. Ha ez az összeg a magánszemélynél is elfogásra került volna, akkor kétszeres elszámolás valósult volna meg.
Adóbírság tekintetében pedig kifejtette, hogy az első fokon eljárt hatóság a méltányolható körülményeket már méltányolta. Az az indok nem értékelhető, miszerint bevétel eltitkolás nem történt, mivel az adójogszabályok szerint adózó kötelessége, hogy jogait jóhiszeműen gyakorolja. Az egészségi állapotra, valamint az életminőségre és egyéb körülményekre való hivatkozás pedig ebben a hatósági eljárásban nem vehetők figyelembe, ez egy másik, fizetési könnyítési eljárásban értékelhetők. A határozat jogerőre emelkedett, adózó fizetési könnyítési eljárásban – mivel saját és közeli hozzátartozóinak megélhetését súlyosan veszélyeztette a kiszabott összeg – méltányosságból adóbírság és késedelmi kamat teljes elengedését kapott, az adóhiány összegét pedig – felvett pénzintézeti hitelből – megfizette.
Az eset tanulságai:
1. Az egyéni vállalkozónak minden esetben mérlegelnie kell, hogy vállakozási veszteség esetén is folytatja-e a tevékenységét, vagy azonnal megszünteti. Amennyiben folytatja, úgy tudnia kell, hogy a vesztesége minden esetben pénzügyi kiadást is jelent egyben, hiszen az ő esetükben pénzforgalmi szemléletben kell könyvelni.
2. Minden esetben – amikor az adózó körülményei indokolják – meg kell próbálni már az észrevételben, de legkésőbb a fellebbezésben az adóbírságra, késedelmi kamatra vonatkozóan méltányosságot (esetleg elengedést) kérni, amennyiben ezek feltételei fennállnak, hiszen erre lehetőség van, s joga is van az adózónak.
3. S minden esetben – ha a kiszabott összegek súlyosan veszélyeztetik az adózó és a közeli hozzátartozóinak megélhetését – érdemes még fizetési könnyítési eljárásban adó, adóbírság, késedelmi kamat eltörlését, mérséklését kérni.