adozona.hu
A világverő magyar bérteher és a jövedelem-eltitkolás
//adozona.hu/archive/20080828_ber_ado_szja_kpmg
A világverő magyar bérteher és a jövedelem-eltitkolás
Legtöbb ember úgy gondolja, hogy mindenkinek részt kell vennie a közteherviselésben. Sőt, az emberek túlnyomó többsége még abban is egyetért, miszerint az adócsalást meg kell torolni. Miért fizetnek adót az amerikaiak és miért nem a magyarok?
A fenti, nem éppen meglepő eredményre egy amerikai közvélemény kutatás alapján „derült” fény. Ami sokkal inkább meglepő, hogy az ilyen tudatos közteherviselők többsége egy későbbi kérdésre adott válaszában már bevallja, hogy nem feltétlen az alkotmányos kötelezettség hajtja az adófizetésre, hanem sokkal földhöz ragadtabb okok motiválják a befizetések teljesítésekor. Az adózók 62 százaléka ugyanis az adóvizsgálatoktól való félelmében cselekszik, míg ennél is többen (68 százalék) csupán azért fizetik meg adójukat, mert azt már bevallotta és levonta tőlük munkáltatójuk.
A számok nem kicsik: 46 ezer amerikai adóbevallás részletes – három évig tartó – vizsgálata során arra jutottak, hogy az önfoglalkoztatók (nem munkavállalók) bevételeik 57 százaléka után nem fizetnek adót.
A tanulmány szerzői azonban kiemelik, hogy az Egyesült Államok ezzel együtt is vélhetően a legjobb adómorállal rendelkező országok közé tartozik. Ezen összefüggés az úgynevezett közvetlen és közvetett adók közti fontos különbségtételhez vezet el; előbbiek esetén pontosan azt terheli az adó, aki azt megfizeti, míg utóbbiakat más fizeti be az államkasszába, mint akiket valójában terhel. Mivel az adó befizetőjét kevéssé érdekli más terhe, sokkal nagyobb kedvvel és legfőként sokkal nagyobb mértékben hajlamos pontosan megfizetni azt. Tipikusan ilyen az általános forgalmi adó, az államháztartás gyakorlatilag a kereskedőktől/szolgáltatóktól kapja meg a hőn áhított adót, amelyet azonban az adó összegével megemelt árak formájában a fogyasztók viselnek teljes mértékben – többek között ezért tartják hatékonynak és könnyen beszedhetőnek az áfát a közvetlen adókhoz képest.
Ebben az értelemben a munkáltató által levont bért terhelő adók és járulékok közvetett adóként viselkednek, egy egyszerűen működő automatizmus biztosítja a megfelelő adózói magatartást.
Természetesen a fentebb említett amerikai példában a magánszemélyek jövedelemadójáról volt szó, ami érthető módon hazánkban is a legtöbb vita középpontjában áll. Nincs okunk feltételezni, hogy a fenti egyszerű összefüggések nálunk máshogyan működnének:
• a magyar hatóság vélhetően semmivel sem hatékonyabb ellenfele a szürkegazdaságnak, mint amerikai társa;
• az emberek nálunk sem szeretnek adózni;
• ráadásul a béreket terhelő átlagos elvonás nálunk az amerikai kétszerese, amelyet ugyanúgy a munkáltató von le és fizet meg.
A jövedelem eltitkolásának tehát itthon nem csupán az önfoglalkoztató rétegben van értelme, hanem igen erős ösztönző hat a bérek eltitkolása irányába is (vagy azok átlapátolására az önbevallások oldalaira, ahol immáron nem kell félni az automatikus munkáltatói adó-megállapítástól). Mondhatnánk, hogy a magyar rendszer már-már melegágya az adóelkerülésnek, a hatóságok a lehető legegyszerűbb módon a béreket eltitkolni képtelen vállalkozásoktól szedik be a jövedelemadók majd egészét. Persze butaság volna azt gondolni, hogy ezeket a vállalkozásokat az altruizmus hajtja, sokkal inkább elképzelhető, hogy egyszerűen a munkavállaló itt párbeszéd hiányában nem tud megalkudni a vállalkozás tulajdonosaival az adóelkerülésből származó extra hasznokon, így a piaci viszonyoknak megfelelően a munkavállalók, vagy a vállalkozás fogyasztói fizetik meg a megemelkedett terheket. Ugyanezen jelenség a fehérgazdaság oldaláról közelítve: a piac bizonyos iparágakban elviseli az extra adóteher nagyobbik részét, míg más esetekben főleg a munkavállaló issza meg annak a levét, hogy „bennragadt” a fehérgazdaságban.
Nyilvánvaló, hogy az adórendszer ilyen működése egyrészt kevéssé nevezhető szolidárisnak, ugyanis nem feltétlen a rászorultabb rétegeknek kedvez (amely feladat kezelésére talán egyébként sem az adórendszer a legmegfelelőbb felület), másrészt bizonyosan jelentős piaci torzulásokhoz vezet, amely mindenképpen rontja hazánk versenyképességét. Persze fontos kiemelni, hogy az adóelkerülés ilyen formája (bevételek eltitkolása) minden esetben piaci torzulásokhoz vezet nem csupán Magyarországon, hanem például az Egyesült Államokban is, a kulcs vélhetően az adóelkerülés és a szürkegazdaság méretében keresendő.
Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz ilyen jellegű információhoz jutni, ebben a tekintetben azonban jó fogódzót adhat a világverő magyar bérteher, mely ráadásul alacsony jövedelemszint mellett meglepő progresszivitást mutat.
Magyarországon ma a gazdaságról közvetlenül elérhető statisztikák alapján adórendszert működtetni olyan, mint a fénykép alapján festményt készíteni.
Gombkötő Bálint
KPMG
szenior adómenedzser