Valóban veszélytelen a szlovákiai adózás?

Megosztás Tetszik

Északi szomszédunk néhány éve nagy fába vágta a fejszéjét, drasztikus adócsökkentést hajtott végre, azt is sajátos módon. Sokakat vonz a kevesebb adófizetési lehetőség, de vajon egy székhelyáthelyezés elegendő ahhoz, hogy a szlovák adórendszer szerint adózzunk? Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértőjének cikke a szlovák adórendszerről.

Szlovákia bevezette az úgynevezett egykulcsos adórendszert, amely azt eredményezte, hogy 19 százalékos adókulcs érvényes az általános forgalmi adóban, a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban egyaránt. (Ez utóbbinál létezik adómentes sáv is, így legalább két kulcsos.) A társadalombiztosítási terhek ugyan magasabbak a hazainál, mégis érdemi köztehercsökkentést sikerült végrehajtaniuk. A GDP arányos adócentralizáció 30 százalék körülire mérséklődött (nálunk ez jelenleg 38, 1 százalék, s lehet, hogy jövőre több is lesz). Az ilyen adócsökkentésnek persze ára van, a szlovák állam jelentősen visszafogott többféle állami kiadást, ellátást, szociális juttatást, családi pótlékot stb. (Hazánkban az egy főre vetített szociális juttatás évi 1800 euró, míg náluk csupán ezer!) Ennek is köszönhetően a szlovák befektetések gyarapodtak, a munkahelyek száma nőtt (az akkor 17-18 százalékos munkanélküliség ma 10 százalék körül jár).

Az egész kérdéskör nem ilyen egyszerű, de témánk szempontjából talán elég ennyi. Az „adóparadicsomi” helyzetben különféle, magáncégek által jegyzett reklámok jelentek meg, amelyek magyar társaságok „áttelepülését” szorgalmazzák megfelelő ügyvédi, cégbejegyzési stb. szolgáltatást kínálva. Érdemes – mondják – mert itt sokkal kevesebb adót kell fizetni. A kérdés a kis- és közepes vállalkozásoknál vetődhet fel reálisan; menni vagy maradni. Kevesebb közterhet fizetni mindig vonzó! (A nagy cégeknél az adótervezés már letelepedés előtt eldöntötte ezt a kérdést, más szempontokra is figyelemmel.)

Egyesek sok tízezer átjelentkezőről beszélnek, mások csupán érdeklődésről. Hivatalos statisztika nincs, a szlovák hatóság szerint egyáltalán nem ugrott meg a cégbejegyzések száma.

A valóság persze ennél bonyolultabb. Az áttelepülést reklámozók ugyanis nem teszik hozzá, hogy a két ország között kettős adóztatást kizáró egyezmény érvényes. Eszerint – egyszerűsítve – az adókat ott kell fizetni, ahol a tevékenységet ténylegesen folytatják. Ha tehát egy nagykátai kőműves (egyéni vállalkozó, betéti vagy korlátolt felelősségű társaság) Pozsonyba vagy Révkomáromba teszi át a székhelyét, de itthon folytatja a tevékenységét, bizony a magyar adószabályok szerint kell eljárnia. A magyar adóhatóságnak jogában áll a tevékenység tartalma alapján dönteni, ráadásul éppen a minap nyilatkozott az APEH elnöke, hogy a szokásos adatcseréken felül éppen a szlovák adóhatósággal kitüntetetten jó a kapcsolatuk. A „lebukás” veszélye tehát nem kicsi.

Csupán félve jegyzem meg, hogy az ilyen ügyeskedés erkölcsi kérdéseket is felvet; ha a szlovák államnak fizetem az adómat, ugyanakkor a magyar társadalom útját, iskoláját, kórházát stb. használom, hogyan viszonyulok a hazámhoz, polgártársaimhoz, a közélethez? Ez akkor is igaz, ha azért járok szlovák rendszámú gépkocsival, mert ott nincs regisztrációs adó, s ezáltal valamivel olcsóbban jutok hozzá az autóhoz.

Mindez nem igaz akkor, ha a vállalkozás tényleg áttelepül, ott folytatja tevékenységét, az ottani infrastruktúrát használja. De az a cég e hirdetés nélkül is áttelepül, mert a normális gazdálkodás logikája ezt kívánja, s mintegy mellesleg még kevesebb adót is fizet, mint az itthoni tevékenység esetén tette volna. Az igazi problémamegoldás persze az lenne, ha nálunk is csökkenne az adóteher, de a jelekből ítélve erre bizony még sokat kell várnunk…