Rémhírterjesztés: mikor büntethető, mikor nem? Döntött az Alkotmánybíróság

Megosztás Tetszik

Az Alkotmánybíróság ma közzétett határozatában megállapította, hogy nem alaptörvény-ellenes a rémhírterjesztéssel kapcsolatos új büntetőjogi szabályozás, melyet különleges jogrend idején kell alkalmazni, olvasható a testület honlapján. A határozat ugyanakkor alkotmányos követelményként megállapította, hogy a rémhírterjesztés bűntettére vonatkozó rendelkezés csak az olyan tény közlését fenyegeti büntetéssel, amelyről az elkövetőnek a cselekmény elkövetésekor tudnia kellett, hogy hamis, vagy amelyet maga ferdített el, és amely a különleges jogrend idején a védekezés akadályozására vagy meghiúsítására alkalmas.

Az Országgyűlés a koronavírus járvány kezdetekor fogadta el a Büntető törvénykönyv 2020. március 31-étől hatályos módosítását, amelynek lényege, hogy a nagy nyilvánosság előtt történő rémhírterjesztés különleges jogrend, így például járványhelyzet idején szigorúbb szankció alá esik.

Az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó szerint az új szabályozás korlátozza a szólásszabadsághoz való jogot, és teljességgel kiszámíthatatlan, tág teret nyújt az önkényes jogalkalmazásnak, értelmezhetetlen, továbbá bizonytalanságban hagyja a norma címzettjeit. Ezért a szabályozás nem felel meg az alkotmányos büntetőjog alapelveinek és az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatának; így azt meg kell semmisíteni. Az indítványozó álláspontja szerint a különleges jogrend idején nem szükséges, és egyben nem is arányos a szólásszabadság – a meglévőnél súlyosabb büntetőjogi szankcióval fenyegető, akár 5 év szabadságvesztéssel járó – korlátozása. Úgy vélte, hogy ha valaki jóhiszeműen állít valamit, azaz nem tudott állításának, hírterjesztésének valótlan alapjáról, az új törvényi rendelkezés alapján akkor is büntetőjogi felelősséggel tartozhat tettéért.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése soron kívül vette napirendjére és bírálta el az ügyet.

Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy a vitatott törvényi tényállás szerinti rémhírterjesztés a közlések szűk körére vonatkozik: a tudottan hamis vagy elferdített tények nagy nyilvánosság felé közvetítését tiltja, de csak akkor, ha az különleges jogrend idején, a védekezés akadályozására alkalmas módon történik. A tiltás azonban csak a tudottan valótlan vagy elferdített tényállításokra vonatkozik, a kritikus véleményekre nem. A büntetőjogi fenyegetés tehát olyan tényállásokra nem terjed ki, amelyek valótlanságáról az elkövető nem tudott. Amennyiben viszont tudottan hamis tényeket állít valaki, amivel akadályozhatja a védekezést, akkor a védekezéshez fűződő társadalmi érdek okán a véleményszabadság korlátozása szükséges és arányos. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az Alkotmánybíróság a büntetéssel fenyegetés súlyára tekintettel, a jogbiztonság érdekében, hivatalból eljárva ugyanakkor szükségesnek látta alkotmányos követelmény formájában az új tényállásnak az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezésének megerősítését. Ebben megállapította, hogy az új büntetőjogi rendelkezés csak olyan tény közlését fenyegeti büntetéssel, amelynek hamisságáról az elkövetőnek már az elkövetéskor tudnia kellett, és a különleges jogrend idején valóban akadályozza vagy akadályozhatja a védekezést. Ha az elkövetés idején állított tény vitatott, és csak későbbiekben bizonyul hamisnak, az nem minősül rémhírterjesztésnek, ezért a tény közlője nem vonható büntetőjogi felelősségre.

A határozathoz Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleményt fűzött.

Az Alkotmánybíróság határozata ezen a linken olvasható.