Ma van a híres bankárdinasztia alapítójának születési évfordulója

Megosztás Tetszik

Kétszázhetvenöt éve, 1744. február 23-án született Mayer Amschel Rothschild, a nemzetközi bankárdinasztia megalapítója.

A Majna melletti Frankfurt gettójában nyolc gyermek közül a negyedikként látta meg a napvilágot, szerény körülmények és a zsidókat sújtó korlátozások között nőtt fel. Pénzkölcsönzéssel és kereskedéssel foglalkozó apját tizenkét évesen vesztette el, a következő évben teljesen árvaságra jutott, s félbe kellett hagynia a jesivában (zsidó vallásos iskola) folytatott tanulmányait. Az értelmes fiú egy hannoveri bankházba szegődött el, ahol a gyakorlatban sajátította el a pénzügyeket, a devizákkal való kereskedést. Húszévesen hazatért és beszállt apja üzletébe, amelyet testvérei vittek tovább, specialitása a régi pénzérmékkel való kereskedés lett. Kézzel írott katalógusaival végiglátogatta a német fejedelemségeket, s mivel az előkelőségeknek áron alul kínálta a ritkaságokat, egy idő után II. Frigyes hanaui herceg is vásárolt tőle; ez volt az első tranzakció egy Rothschild és egy fejedelem között.

Kiváló kapcsolatokat épített ki Vilmos hesseni trónörökössel, majd 1785-től tartománygróffal, aki 1769-ben őt bízta meg hatalmas vagyona kezelésével.

Rothschild bekapcsolódott a gátlástalan és pénzéhes uralkodó piszkos ügyleteibe is, Vilmos ugyanis alattvalóit bocsátotta áruba. A szerencsétlen embereket katonának sorozta be, majd „kikölcsönözte” a háborúskodó hatalmaknak (az elesettekért felárat számított fel), legnagyobb vevője az amerikai gyarmataival harcoló Anglia volt.

A rendkívül előrelátó Rothschild 1798-ban valami teljesen új dologba kezdett, ma nemzetközi bankárkodásnak nevezzük ezt a tevékenységet. Öt fiát a világ akkor legfontosabb városaiba küldte: ő maga Frankfurtból intézte az ügyeket, az ifjabb Mayer Amschel Berlinben, Nathan Londonban, Jakob Párizsban, Salomon Mayer Bécsben, Karl Mayer Nápolyban telepedett le. A Rothschild-ház központja idővel Londonba került, és ma is ott van.

A család első igazi nagy üzletét 1804-ben bonyolította le, amikor az anyagilag megszorult VII. Keresztély dán királynak nyújtottak - uzsorakamatra- hitelt. Azt csak a beavatottak tudták, hogy a pénz valójában a hesseni választófejedelem kincstárából származott, és a haszon nagyobbik része is a fenséges csendestársé lett. A bankár érdemei elismeréseként 1801-ben udvari rangot kapott, és rendkívüli kegyként kiköltözhetett a frankfurti gettóból. A virágzó együttműködésnek 1806-ban Napóleon csapatai vetettek véget, Vilmosnak olyan sietősen kellett elhagynia országát, hogy kintlévőségeit sem tudta beszedni. Ennek a feladatnak a megszálló franciák és (az elűzött uralkodó megbízásából) a Rothschildok is nekiálltak.

Utóbbiak jártak nagyobb sikerrel, nemegyszer a hatóságok orra előtt kasszíroztak. A feldühödött franciák végül házkutatást tartottak a frankfurti Rothschild-házban, de ott egy pénztároson kívül semmit és senkit sem találtak, az adóslevelek ugyanis a bankárhintók aljában lapultak. Rothschild kapcsolatai révén, illő részesedés fejében, eljuttatta a pénzt Londonba.

A Rothschildok a háborús években minden hadviselő félnek kölcsönöztek, kereskedtek legálisan és csempésztek, ha kellett, hogy kielégítsék ügyfeleik igényét a kontinentális zárlatot nyögő Európában. 1810-ben az ellenséges Franciaországon keresztül juttatták el a Portugáliában harcoló Wellington herceghez a hadviseléshez szükséges aranyat. E célból hamis leveleket játszottak Napóleon titkosrendőrségének kezére, amelyekben azt ecseteltek: milyen végezetes csapást mérne Angliára, ha a tekintélyes mennyiségű nemesfém kiáramlana az országból és nem mulasztották el hozzátenni: a brit kabinet hevesen ellenzi a műveletet. A franciák persze szemet hunytak, a sikeres művelet pedig újabb milliókkal gazdagította a Rothschildokat.

Mayer Armschel 1812. szeptember 19-én halt meg, fiait I. Ferenc osztrák császár 1816-ban emelte nemesi rangra. A dinasztiaalapító már nem élte meg azt a huszárvágást, amely legendássá tette a Rothschild nevet. 1815 nyarán Londonban mindenki feszült izgalommal várta a waterlooi csatatérről érkező híreket, így persze a Napóleon bukására spekuláló Rothschildok is. A bankárház addigra már saját, a hivatalosnál gyorsabb hírközlő hálózatot épített ki, így nyolc órával Wellington futárának megérkezése előtt értesültek a diadalról. Nathan Rothschild tudatta a hírt a brit kormánnyal, majd megjelent a tőzsdén, és elkezdett – eladni. A piac pillanatok alatt összeomlott, a „jól értesült” Rothschild példáját követve mindenki fejvesztve szabadult államkötvényeitől. Amikor az árak már a padlón voltak, Rothschild egy intésére megbízottai fillérekért visszavásároltak mindent. Néhány perc múlva megérkezett a hivatalos közlemény, az árfolyam az egekbe szökött, Nathan Rothschild pedig megalapozta a család mesés vagyonát.