Ismét magyar ügyben döntött az EUB: elkaszálta a boltok kötelező akcióztatását

Megosztás Tetszik

A nagy árbevételű kereskedő cégek számára kötelező akciózást előíró magyar szabályozás ellentétes az uniós joggal, mondja ki az Európai Unió Bírósága C-658/24. számú ügyben hozott ítéletében.

2023 májusában, az ukrajnai háborúval összefüggésben, az élelmiszerár-infláció leküzdése érdekében Magyarország kötelező árcsökkentésre vonatkozó szabályozást vezetett be. E szabályozás szerint azon élelmiszer-kiskereskedők, amelyek éves árbevétele egy adott határérték felett volt, kötelesek egy meghatározott időszakban (a továbbiakban: akciós időszak) egyes megjelölt termékek esetében a megelőző 30 napban alkalmazott legalacsonyabb árhoz képest legalább 15százalékkal alacsonyabb bruttó kiskereskedelmi árat alkalmazni. Ezen felül kötelesek voltak ezen időszak alatt bizonyos termékekből minimális mennyiséget készleten tartani.

2024 márciusában a magyar hatóságok bírságot szabtak ki a német REWE élelmiszer-kereskedelmi csoport egyik tagjával, a kiskereskedelemmel foglalkozó Penny Markettel szemben, mivel az akciós időszakkal érintett termékek közül kettő (alma, illetve ásványvíz és üdítőital termékkategóriában) nem volt a polcokon, és az ellenőrzés napján ezekből a termékekből nem adtak el. A Penny Market beszállítói késedelemre és helyettesítő termék rendelkezésre állására hivatkozva vitatta a szankciót, és eljárást indított a Győri Törvényszék (Magyarország) előtt a közigazgatási határozat megsemmisítése érdekében. E bíróság, mivel kétségei voltak a kötelező árcsökkentésre vonatkozó szabályozásnak az uniós joggal, különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságával, a letelepedés szabadságával, valamint a KPSZ-rendelettel (1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet) és a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően, az Európai Unió Bíróságához fordult.

Az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy a nagy árbevételű élelmiszer-kiskereskedő cégekre kötelező árcsökkentést előíró magyar szabályozás ellentétes a KPSZ-rendelettel és a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvvel.

Először is megállapítja, hogy ez a szabályozás sérti a szabad versenyt, amely a KPSZ-rendelet alapvető eleme. Az a kötelezettség ugyanis, hogy bizonyos termékeket alacsonyabb áron, meghatározott minimális mennyiségben kínáljanak eladásra, megakadályozza a kereskedőket abban, hogy gazdasági szempontok alapján szabadon határozzák meg eladási áraikat és az általuk értékesíteni kívánt mennyiségeket.

Az Európai Unió Bírósága ezt követően Magyarország azon érvét vizsgálja, amely szerint ez a korlátozás az infláció elleni küzdelemmel, és a megfizethető árú alapvető élelmiszerekkel történő ellátás biztosítása révén – a hátrányos helyzetű fogyasztók védelmével igazolható. Megállapítja, hogy a szóban forgó intézkedések nem arányosak, mivel nem szolgálják koherens és szisztematikus módon a kitűzött célokat, és nem alkalmasak a célok elérésének biztosítására. A szabályozás ugyanis kizárólag azokat a kereskedőket érinti, akiknek éves árbevétele meghaladja az előre meghatározott határértéket, és amelyek általában városokban találhatók, nem pedig vidéken. A hátrányos helyzetű fogyasztók jelentős része tehát a gyakorlatban nehezen jut hozzá a csökkentett árú élelmiszerekhez.

Mindenesetre, még ha a magyar bíróság azt állapítaná is meg, hogy a szóban forgó szabályozás nem hátrányosan megkülönböztető, ez a szabályozás akkor sem felel meg az irányelv követelményeinek, mivel – amint az a KPSZ-rendelettel való összeegyeztethetetlenségét illetően megállapításra került – nem alkalmas a kitűzött célok elérésének biztosítására. Ez a szabályozás tehát a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvvel is ellentétes.