Magyar vonatkozású ügyben hozott ítéletet az Európai Unió Bírósága

Megosztás Tetszik

Az uniós polgárral együtt gyermeket nevelő, harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélyének minősített adatok alapján történő visszavonásával szemben hatékony jogorvoslatnak kell rendelkezésre állnia, olvasható az Európai Unió Bírósága honlapján közölt C-420/22. és C-528/22. számú egyesített ügyekben hozott ítéletében.

Két harmadik országbeli állampolgár, egy török, illetve egy nigériai állampolgár több éve jogszerűen tartózkodik Magyarországon. Egyikük egy magyar állampolgárságú nő házastársa, akivel együtt magyar állampolgárságú gyermeküket neveli. A másik személy magyar élettársával és két gyermekükkel él, akik szintén magyar állampolgárok.

2020-ban és 2021-ben a magyar Alkotmányvédelmi Hivatal két, indokolás nélküli állásfoglalásban megállapította, hogy e személyek Magyarország területén való tartózkodása veszélyt jelent a nemzetbiztonságra. Egyúttal titkosította azokat az adatokat, amelyekre ezen állásfoglalások elfogadásakor támaszkodott.

Következésképpen a nemzeti idegenrendészeti hatóság köteles volt visszavonni az elsőként említett személy állandó tartózkodási kártyáját, és őt Magyarország területének elhagyására kötelezni. El kellett továbbá utasítania a másodikként említett állampolgár által nemzeti letelepedési engedély iránt benyújtott kérelmét. Sem e hatóság, sem az érintett személyek nem ismerhették meg azon titkosított adatokat, amelyeken az eredeti állásfoglalások alapultak.

A Szegedi Bíróság, amelyhez mindkét személy keresetet nyújtott be a nemzeti idegenrendészeti hatóság határozata ellen, a magyar szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kérdésekkel fordult a Bírósághoz.

A Bíróság először is megállapítja, hogy a tagállami hatóságok nem vonhatják vissza uniós polgár családtagjától a tartózkodási engedélyt, illetve nem tagadhatják meg ilyen családtagtól a tartózkodási engedély kiállítását, anélkül hogy előzetesen értékelnék, hogy e családtag és az uniós polgár között olyan függőségi viszony áll-e fenn, amely arra kényszerítené az uniós polgárt, hogy elhagyja az Unió területét annak érdekében, hogy a családtagját egy harmadik országba elkísérje.

Ezt követően az unió Bírósága úgy ítéli meg, hogy az uniós joggal ellentétes a nemzeti hatóságokat arra kötelező szabályozás, hogy a szakhatóság indokolás nélküli állásfoglalásán alapuló nemzetbiztonsági okokból, anélkül vonják vissza valamely uniós polgár családtagjának tartózkodási engedélyét, vagy anélkül tagadják meg az utóbbitól a tartózkodási engedély kiállítását, hogy e hatóságok alaposan megvizsgálhatnák a releváns egyedi körülményeket és a határozatuk arányosságát.

Végül ellentétes az uniós joggal az a nemzeti jogszabály, amely megakadályozza, hogy uniós polgár olyan családtagjával, akitől titkosított adatok alapján tartózkodási engedélyt vontak vissza, vagy akitől megtagadták tartózkodási engedély kiállítását, az e határozatok alapjául szolgáló indokok lényegét közöljék, és e családtag közigazgatási vagy bírósági eljárásokban az ilyen adatokat felhasználja.

Ezzel szemben az uniós jog nem írja elő, hogy a tartózkodási ügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságnak az adatminősítés jogszerűségének felülvizsgálatára, illetve a minősített adatok megismerésének engedélyezésére is hatáskörrel kell rendelkeznie.