Csődegyezség alatt lemondhat-e béréről a dolgozó?

Megosztás Tetszik

Egy csődegyezség alatt lévő cégben a munkavállaló lemondhat-e a neki járó fizetéséről, és ha igen, akkor is kell-e utána fizetni a járulékokat? Olvasói kérdésre dr. Verbai Tamás jogász, a HÍD Adószakértő és Pénzügyi Zrt. vezérigazgatója válaszolt.

Szakértőnk felhívta az olvasó figyelmét, hogy a kérdésben szereplő problémára csak a tényállás teljes körű ismerete mellett adható egzakt válasz.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 11. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az ideiglenes fizetési haladék és a fizetési haladék (a továbbiakban együtt: fizetési haladék) célja a csődvagyon megőrzése a hitelezőkkel kötendő egyezség érdekében, annak időtartama alatt az adós, a vagyonfelügyelő, a számlavezetők és a hitelezők is kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely a haladék célját meghiúsítja. A fizetési haladék a csődeljárás iránti kérelem benyújtásakor fennálló és az azt követően keletkezett munkabér-követelések és a bérjellegű egyéb juttatásokra vonatkozó követelések, az ezeket terhelő adók és más közterhek (ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is), a végkielégítés, tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, sérelemdíj és bányászati keresetkiegészítés, a szakképzésben részt vevő tanulóknak járó juttatások és kedvezmények, továbbá a villamosenergia- és földgázellátásért fizetendő díjak (beleértve a rendszerhasználati díjakat is), valamint minden egyéb, szolgáltatási kötelezettség alapján járó vagy jogszabályban meghatározott közműdíj, a pénzforgalmi szolgáltató által felszámított számlavezetési díj, a vagyonfelügyelőnek a 16. § (3) bekezdése alapján felszámított, de a nyilvántartási díjból meg nem térülő díja és költségei kifizetése alól nem mentesít.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 163. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló munkabérére vonatkozó igényéről egyoldalú jognyilatkozattal nem mondhat le.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdése alapján a munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s), t) és v) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettségeket eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról – kivéve a kamatjövedelem adóról –, járulékokról és/vagy a törvényben meghatározott adatokról.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 50. § (1) bekezdése értelmében a foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem alapján köteles az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, a nyugdíjjárulékot megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetőleg megfizetni az állami adóhatóságnak. A megállapított járulékot csökkenteni kell azzal az összeggel, amelyet a foglalkoztató az adott jogviszonnyal összefüggésben a tárgyévre vonatkozó túlfizetés miatt fizetett vissza a biztosítottnak.

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 455. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a kifizetőt terhelő adó alapja a kifizető által a vele adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban álló természetes személy részére juttatott, kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső, nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével.

A jelen kérdés kapcsán mindenek előtt kiemeljük, hogy az alapvetően nem adójogi jellegű, így az nem tartozik irodánk szakterületére, ezért javasoljuk, hogy a T. Kérdező szíveskedjen megkeresni egy a jogterülettel foglalkozó ügyvédet, ugyanakkor a felhívott jogszabályok alapján értelmezésünk szerint a csődeljárás során a fizetési haladék, illetve a csődegyezség a munkabérekre nem terjed ki, továbbá a munka törvénykönyve szerint egyoldalúan a munkavállaló sem jogosult lemondani a munkabéréről. Ez utóbbi kapcsán megjegyezzük, hogy egyes szakértők véleménye szerint e rendelkezés nem zárja ki, hogy a felek közös megegyezéssel rendelkezzenek így. Mindazonáltal az adó- és járulékfizetési kötelezettség keletkezése kapcsán kijelenthető, hogy az csak a jutatott, kifizetett jövedelem után terheli az adózót, vagyis amennyiben nem kerül kifizetésre a munkabér, akkor nem keletkezik járulékfizetési kötelezettség sem.