Előzetesen felszámított adó megosztása és bevallása: ezek az áfaarányosítás módszerei

Megosztás Tetszik

Amennyiben egy vállalkozás adómentes ingatlanértékesítéssel is foglalkozik, és gipszkartonozási munkákat is vállal, miként tudja az áfamegosztás arányát kiszámolni, illetve az áfabevallás M lapján ezt hogyan kell szerepeltetnie. Olvasói kérdésre dr. Bartha László adójogi szakjogász válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: most vettem át egy olyan cég könyvelését, amely használt lakásokat vásárol, újít fel és értékesít magánszemélyeknek adómentesen. Sajnálatos módon az előző könyvelő elhunyt. A cég végez más cégek részére gipszkartonozást, melyről rendes áfás számlát állít ki. A 2022. évi áfamegosztás arányának számításában, a felújításhoz kapcsolódó megosztott anyag- és munkadíj számlákat mely soron és hogyan kell szerepeltetni az áfabevallásban és az M-es lapokon? Most kaptam meg a 2021. évi könyvelési anyagot, az összes árbevétel 83,5 millió forint, ebből 17,5 millió volt az áfás gipszkartonozásból származó bevétel és 66 millió forint pedig az adómentes ingatlanértékesítés. A könyvelő halála miatt muszáj a 2022. évet újrakönyvelni, ezért szeretnék kérni segítséget az áfa megosztásával kapcsolatos tudnivalókról! Hogyan kell a megosztást csinálni év közben, és hogyan kell vele elszámolni év végén?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Kérdésének megítéléséhez az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény az (áfatörvény) 120. §-át, 123. §-át illetve az 5. melléklet rendelkezéseit szükséges megvizsgálni.

Az áfatörvény 120. §. alapján:
„120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;”

Az áfatörvény 123. §-a rendelkezik az előzetesen felszámított adó megosztásáról. Az áfatörvény 123. §-a alapján a levonható és a le nem vonható adó megosztása az alábbi lépcsőzetesen felépülő rendszer szerint történik tekintettel a 2011/46. Adózási kérdésre is.

a) Az első lépés minden esetben az ún. tételes elkülönítés, azaz az adómentes és az adóköteles tevékenység érdekében használt, egyéb módon hasznosított termékbeszerzések, igénybe vett szolgáltatások elkülönítése. Erre vonatkozóan ír elő kötelezést a törvény, amikor úgy fogalmaz, hogy az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja.

A tételes elkülönítés azonban csak akkor lehetséges, ha az adóalany a konkrét terméket, illetve a konkrét szolgáltatást egyértelműen egyik, vagy másik (nem vegyes) tevékenységéhez tudja rendelni.

b) Abban az esetben, ha a levonható és a le nem vonható adó az a) pont szerint, azaz a tételes elkülönítés szabályaival nem bontható meg, akkor az áfatörvény 123. § (3) bekezdése alapján a következő lehetőség az adóalany által meghatározott olyan arányszám alkalmazása, amely a valóságnak megfelelően tükrözi az adólevonásra jogosító és az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez való hasznosítás – és így a levonható és le nem vonható áfa – arányát. Az áfatörvény tehát lehetőséget ad az adóalanynak arra, hogy amennyiben a tételes elkülönítés szabályai szerint nem tudja elkülöníteni egymástól a levonható és a le nem vonható áfát, akkor a saját maga által kidolgozott arányosítási módszerrel (feltéve, hogy az adóalany ilyet kidolgoz) ossza meg a levonható és a le nem vonható áfát. Az adóalanynak nem kötelező élnie ezzel a lehetőséggel, azaz amennyiben – a tételes elkülönítés alkalmazhatóságának hiányában – úgy dönt, hogy nem kíván a saját maga által kidolgozott módszer szerint „arányszámot” képezni, akkor az alábbiakban ismertetésre kerülő c) pontban foglaltaknak megfelelően, az áfatörvény 5. számú melléklete szerint meghatározott arányosítási képletet alkalmazhatja.

Abban az esetben viszont, ha az adóalany úgy dönt, hogy a tételes elkülönítés alá nem vonható beszerzéseinek áfatartalmát a saját maga által kidolgozott módszer szerinti aránnyal osztja meg levonható és le nem vonható részre, akkor ügyelnie kell arra, hogy a kidolgozott módszer reális eredményre vezessen a levonható és a le nem vonható adó arányának meghatározása során.

Fontos továbbá, hogy az adóalany által kidolgozott reális módszer főszabályként bevételalapú nem lehet, hiszen az áfatörvény 5. számú melléklete bevételalapon határozza meg az alkalmazandó arányszámot.

c) Amennyiben az adóalany a levonható és a le nem vonható áfa összegét a tételes elkülönítés szabályai szerint megosztani nem tudja, továbbá nem tud, vagy nem kíván a b) pontban ismertetett megoldással élni, akkor a levonható és a le nem vonható áfát az áfatörvény 5. számú mellékletében foglalt arányosítási képlettel kell meghatároznia, amelynek

• számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is – adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel;
• nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is – adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel együttesen.

A képlet alkalmazása során sem a számlálóban sem a nevezőben nem szerepelhet:
a) a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértéke, amelyet az adóalany az értékesítést megelőzően saját vállalkozásában használt;

b) az ingatlan értékesítésének, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi;

c) a 86. § (1) bekezdésének a)–g) pontjaiban felsorolt adómentes szolgáltatások nyújtásának – így a hitel nyújtásának – ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi.

Nem tekinthető eseti jellegűnek, ha az adóalany a tevékenységet – az arra irányadó külön jogszabályi rendelkezések alapján – engedéllyel végzi, vagy kizárólag engedéllyel végezhetné, illetőleg ha a b) és c) alpontban említett tevékenységekből származó ellenérték adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összegének részaránya meghaladja az 1. pont szerinti levonási hányados nevezője értékének a 10 százalékát.

Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását véglegesen a tárgyévre vonatkozó adatokkal a tárgyév utolsó adómegállapítási időszakáról szóló bevallás elkészítésének keretében kell elvégezni, ugyanakkor ideiglenesen, a tárgyévre vonatkozó évközi adatokkal – a tárgyév utolsó adómegállapítási időszakát megelőzően – a tárgyévi adómegállapítási időszakokról szóló bevallások elkészítésének keretében is el kell végezni.

A megosztás alkalmazása során az évközi adatokat az adómegállapítási időszakok között göngyölíteni kell, és azt a levonható előzetesen felszámított adó összeget kell előjelhelyesen megállapítani, amely a tárgyidőszaki és azt megelőző utolsó adómegállapítási időszak eredményének különbözeteként adódik.

Az áfatörvény lehetőséget ad az adóalanynak választásra:
a) választhatja a tárgyévet megelőző évre vonatkozó végleges levonási hányadost, feltéve, hogy ilyen hányadossal rendelkezik; vagy egyebekben
b) azt a levonási hányadost alkalmazhatja, amely a tárgyévre vonatkozó évközi és az adómegállapítási időszakok között göngyölített adatok eredménye.

A kitöltési útmutató alapján két sor érintett az arányosítás alkalmazásakor:

„31. sor: Ebbe a sorba kell beírni a fizetendő adót növelő tétel összesen összegét.”

„68. sor: Ha az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást egyaránt végez, és az adólevonásra jogosító tevékenységhez kapcsolódó beszerzéseket terhelő, előzetesen felszámított adó tételesen nem különíthető el, akkor az arányosítás szabályai szerint megosztott, levonható adó részt nem a 64–67. sorokban, hanem ebben a sorban kell a teljes, nem az arányosításnak megfelelő adóalappal együtt szerepeltetni. A Közösségen belüli termékbeszerzés és az import beszerzés után arányosítás alkalmazásával levonható adót nem itt, hanem az 69. illetve a 70., 71. sorba kell beírni!”