Motort venne a cége? Így vonhatja le a beszerzés és a költségek áfáját

Megosztás Tetszik

Levonhatja-e a vállalkozás egy motorkerékpár, valamint az ahhoz kapcsolódó költségek áfáját, ha ezek az ügyvezető munkába járását szolgálják? – kérdezte olvasónk. Sinka Júlia, adó- és számviteli tanácsadó szakértőnk válaszolt.

Egyik cégem szeretne egy motort venni, ami üzleti célra és az ügyvezető munkába járására szolgál. Elszámolhatja-e a beszerzés, valamint az üzemanyag-költség, a javítás, a karbantartás áfáját, s mit kell amortizációként figyelembe venni? – kérdezte olvasónk.

Az áfatörvény 124. § (1) bekezdésének e) pontja szerint a 125 köbcentiméternél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt terhelő, előzetesen felszámított áfa nem vonható le, kivéve az adótörvény 125. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában megjelölt esetköröket. Azaz, ha a cég a járművet továbbértékesítési céllal szerezte be – ez a kérdést feltevő esetében nem teljesül –, illetve teljes egészében vagy túlnyomó részben (legalább 90 százalékos mértékben) bérbeadással hasznosítja (az áfatörvény 126. §-a ad eligazítást a szóban forgó 90 százalék mérésére vonatkozóan).

A motorbenzin áfája esetében is a fentiek az irányadóak (124. § (1) bekezdés a) pont). Egyéb üzemanyag, illetve a javítási, karbantartási költségek áfájának levonása az adóköteles tevékenység érdekében történő felhasználás arányában történhet.

Ennél kisebb teljesítményű motorkerékpárokra nem vonatkozik az adólevonási tilalom, azonban itt is korlát az, hogy csak abban a mértékben vonható le az adó, amilyen mértékben az eszköz az adóköteles tevékenységet szolgálja.

Az szja-törvény 4. §-a (2a) bekezdése szerint nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű) használatára tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik, akkor sem, ha a dolog személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú használat, hasznosítás, igénybevétel sem.

A hivatkozott törvényi előírást akkor lehet alkalmazni, ha a cég által beszerzett, a cég nyilvántartásában szereplő motorkerékpárt az ügyvezető elsősorban munkaköri feladatai ellátásához használja, tevékenységét jármű nélkül ellátni nem tudná. Ebben az esetben a magáncélú használat (munkába járás) nem minősül bevételnek.

Abban az esetben, ha a fenti feltétel mégsem teljesül (itt is indokolt a 90 százalékos vagy azt közelítő arányt figyelembe venni a munkaköri feladatokhoz történő használat kapcsán), azaz a jármű lényegében csak az ügyvezető munkába járása céljait szolgálja (például a helyi utazásra szolgáló bérlet helyett), úgy valójában a cég a motorkerékpár használatra történő átengedésével térítésmentes szolgáltatást nyújt az ügyvezetőnek, amely sem béren kívüli juttatásnak, sem az egyes meghatározott juttatások közé tartozó juttatásnak nem minősíthető, így a térítésmentes szolgáltatásnyújtást kell az összevonandó adóalapba tartozó jövedelemnek tekinteni.

A motorkerékpár számviteli értékcsökkenési leírásának számítása és elszámolása az Szt. 52. §-ában foglaltak szerint történik. Az eszköz bekerülési értékét – a maradványérték figyelembevételével – azokra az évekre kell felosztani, amelyek alatt a járművet a vállalkozás előreláthatólag használni fogja.

A társasági adó alapjának szempontjából a Tao. tv. 1. és 2. számú mellékletében részletezettek szerint kell az értékcsökkenési leírást megállapítani, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdése b) és d) pontja  figyelembevételével.