Cégautó magánhasználatának üzemanyagköltsége – szja, áfa

Megosztás Tetszik

Keletkezik-e szja-alapként adóztatható jövedelem, illetve az üzemanyag áfájával hogyan kell eljárni a cégautó-magánhasználat arányára jutó üzemanyagköltségnél? – kérdezte az Adózóna olvasója. Juhász Tibor okleveles nemzetközi és ellenőrzési adószakértő válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Kft.-nk saját és operatív lízing keretében juttat munkavállalók számára céges autót, a cégautóadót megfizeti, saját gépkocsi esetében a kft. által, bérbevett autóknál a bérbeadónál. A dolgozónál a magánhasználat–üzleti cél adott hónapban 50-50 százalék útnyilvántartás szerint, az üzemanyag-elszámolás minden esetben benzinkártyával történik, és nem kerül átszámlázásra a munkavállalónak. Ekkor a magánhasználat arányára jutó üzemanyagköltség esetében keletkezik-e szja-alapként adóztatható jövedelem, illetve az üzemanyag áfájával hogyan kell eljárni üzleti/magáncél esetében?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az operatív lízing a dolog átadása olyan szerződés alapján, amely szerint a lízingbe adó a tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében a lízingbe vevő használatába adja. A lízingbe vevő a lízing időtartama alatt viseli a lízingelt eszközzel kapcsolatos költségeket, a lízing időtartamának lejáratát követően pedig a lízingelt eszközt köteles visszaszolgáltatni a lízingbe adónak.

A lízing időtartama alatt a lízingbe adó mutatja ki könyveiben az eszközt. A lízingbe vevő a lízing lejártát követően a lízingelt eszközt visszaszolgáltatja a lízingbe adónak. Az operatív lízing számviteli elszámolási szabályai a bérleti szerződés alapján bérelt eszközök elszámolásához hasonlítanak.

Az operatív lízing tehát nem más, mint egy eszköz határozott idejű bérbeadása.

A felek a szerződésben határozzák meg az operatív lízing díjának számlázási ütemét. A lízingdíjak számlánként eltérőek is lehetnek, jellemző, hogy az első lízingdíj összege lényegesen meghaladja a további díjak összegét.

Az operatív lízing, mint valójában egy bérleti díj, áfaköteles. A lízingbe vevő az általános szabályok szerint számolhatja el az áfát előzetes áfaként. Esetünkben a specialitást a személygépkocsi mint speciális eszköz okozza.

Bérbeadásnál az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja jellemzően az egyes részkifizetések esedékességének napja.

A lízingbe adónál a lízing díja a nettó árbevétel része, lízingbe vevőnél igénybe vett szolgáltatás. A lízing futamideje előre meghatározott, így a kettős könyvvitelt alkalmazó vállalkozóknál figyelni kell arra, hogy a lízingdíj futamidő alatt az évek során egyenletesen terhelje a vállalkozást. Jellemzően az első lízingdíj általában magasabb a későbbi díjrészleteknél, ezt év végén a költségek elhatárolásának szabályai szerint kell rendezni (időbeli elhatárolás).

A személygépkocsik nyílt végű lízingjére vagy bérbeadására (operatív lízingjére) vonatkozó, adólevonási jog korlátozása alóli kivételekről az áfatörvény 125. § (2) bekezdés b) pontja rendelkezik a lízingbeadónál. Ezen szakasz értelmében a személygépkocsira előzetesen felszámított adó a lízingbeadó által abban az esetben vonható le, ha azt az adóalany igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy bérbe adja.

A 125. § alkalmazásában "túlnyomó rész" alatt az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek – egy észszerűen megállapított időtartam átlagában – legalább 90 százalékos teljesülése értendő. Ezen feltétel teljesülése fennáll, ha a nyílt végű lízingbe vagy bérbe adott személygépkocsit a lízingbeadó annak az időszaknak, amíg a személygépkocsi a tulajdonában van, legalább 90 százalékáig terjedő időtartamra bérbe adja, illetve a bérbeadáson kívül az adott időtartamban igazoltan 10 százalékot meghaladóan saját használatra vagy egyéb módon nem hasznosítja.

Az említett százalékérték teljesülésének vizsgálatához az észszerűen megállapított időtartam meghatározásakor nem kell figyelembe venni azt az időszakot vagy időszakokat, amely(ek) tekintetében az adóalany nem rendelkezik az eszközre vonatkozó bérleti vagy lízingszerződéssel, de a személygépkocsit (például üzemképtelenség, szervizelés vagy egyéb okból) igazoltan nem hasznosítja vagy használja. (Ez vonatkozik arra is, amikor a lízingszerződés meghiúsulása miatt a lízingbeadó a személygépkocsit visszavette, de saját célra nem hasznosítja.)

Mivel a személygépkocsi beszerzésekor előre nem igazolható, hogy a lízingbeadó a teljes időtartamra vonatkozóan biztosan teljesíti az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételét, ezért a feltétel valószínű teljesülése igazolható az eszközre vonatkozó, érvényes bérleti szerződéssel, vagy annak igazolásával, hogy az adóalany az eszközt nem hasznosítja. A személygépkocsi hasznosítása módjának, mértékének igazolására útnyilvántartás, fuvarlevél szerinti kilométerfutás vagy más nyilvántartás szolgálhat.

Ha a személygépkocsik nyílt végű lízingbe adása esetén az eszköz a lízing időtartama alatt végig a lízingbeadó tulajdonában, de a lízingbevevő birtokában van, akkor nem szükséges a bérbeadás 90 százalékos teljesülésének vizsgálata, mivel teljesül az a feltétel, hogy az eszközt egészben (100 százalékos teljesülésig) bérbe adják.

Természetesen az, hogy a lízing esetén alapvetőnek lehet tekinteni a 90 százalékos teljesülési arányt, nem jelenti azt, hogy ennek igazolása a lízingbe adótól nem követelhető; azaz a lízingbeadónak folyamatosan és minden lízingtárgyra kiterjedően olyan nyilvántartást kell vezetnie, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére.

Vizsgáljuk meg tehát az áfa levonásának a lehetőségét a bérbevevő oldaláról – ez a kérdés érinti az adózók szélesebb körét!

2019. január 1-jétől alapesetben nem vonható le a személygépkocsi bérbevételét terhelő, előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka. Az 50 százalékos levonási tilalom független attól, hogy a bérbeadási szolgáltatás hogyan valósult meg, klasszikus bérleti szerződés alapján vagy nyílt végű pénzügyi lízing keretei között (zárt végű pénzügyi lízingszerződés nem szolgáltatásnyújtás, így az esetünkben nem érintett). E rendelkezéssel – függetlenül attól, hogy a bérbevett személygépkocsi ténylegesen milyen mértékben szolgálja az adóalany adóköteles gazdasági tevékenységét – a bérbevételt terhelő általános forgalmi adó fele nem helyezhető levonásba.

Fordítva közelítve meg a kérdést, az adólevonási tilalommal nem érintett részének (felének) levonására az adóalany abban az esetben is jogosult lehet, ha a személygépkocsit az adott teljesítési időszakban minimális mértékben használja adóköteles tevékenységéhez, és útnyilvántartást sem vezet. Ezért is találtam a kérdést érdekesnek. Ezáltal tehát a bérleti díj adótartalmának fennmaradó 50 százaléka tételes nyilvántartás nélkül is levonható, feltéve, hogy az adóalany a személygépkocsit legalább részben adóköteles gazdasági tevékenységéhez használja, és a személygépkocsi tekintetében nem merül fel olyan, adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenységhez történő felhasználás, amelynek okán a bérbevevő adóalany az előzetesen felszámított adó megosztására lenne kötelezett.

Fontos kérdés, hogy – az 50 százalékos levonhatóság biztosítása érdekében – milyen gyakorisággal és milyen módon kell az adózónak igazolnia, hogy a bérbevett személygépkocsit adóköteles tevékenységhez is használta. Ezen körülményt nem adómegállapítási időszakonként, hanem jellemzően minden egyes (szerződés szerinti) elszámolási időszak kapcsán, önállóan kell vizsgálni.

Az adóhatóság álláspontja szerint üzleti célú használat alátámasztására alkalmas lehet bármely olyan irat, dokumentum, akár egy e-mail is, amely a szokásos ügymenet során keletkezik, és a tartalma alapján az üzleti célú használatot, annak megtörténtét igazolja.

Az áfatörvény ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az adóalany az üzleti és magáncélra egyaránt használt személygépkocsik bérbevétele esetében eltérjen az 50 százalékos levonási tilalomtól. Ez esetben az adóalanynak tételesen alátámasztva igazolnia kell az üzleti és magáncélú használat arányát, és a levonási jogát az adóköteles gazdasági tevékenységéhez használt arányban gyakorolhatja. A kérdésből ezt véltem feltételezni.

Ha az adóalany több személygépkocsit is bérel, lehetősége van arra, hogy a magánhasználat meghatározására vonatkozó módszert (50 százalékos átalány vagy tételes nyilvántartás) személygépkocsinként alkalmazza. Ha az adóalany egy bérleti szerződés keretében több személygépkocsit bérel, az alkalmazott módszer személygépkocsinként való meghatározásának magától értetődő feltétele, hogy a bérleti szerződés személygépkocsira lebontva tartalmazza a bérleti díjakat.

Sok esetben az sem egyértelmű, hogy hogyan kell meghatározni a munkavállalók részére nyújtott, a személygépkocsik használatának biztosítására irányuló szolgáltatás adóalapját, mint a kérdés is kitér erre.

Az szja-törvény 7. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, ha valamely vagyoni érték (jelen esetben a jármű ingyenes használata) szokásos piaci értékét a magánszemély nem köteles megfizetni, akkor a szokásos piaci érték – hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik – a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni.

Az szja-törvény 4. § (2a) bekezdése szerint „nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve azt is, ha ez iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, valamint a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása), abban az esetben sem, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg”.

A hivatkozott/idézett rendelkezéseket figyelembe véve, a feltett kérdésre, hogyan is valósul meg a magánhasználat, illetve az hogyan van nyilvántartva, a cégvezetésnek kell tudni választ adni.

Ha a céges jármű használata elsősorban a cég tevékenységében közreműködő magánszemély feladatainak ellátása érdekében szükséges (például anyagbeszerzés, munkásszállítás, ügyfelek felkeresése), a használat közben előforduló magáncélú igénybevétel (például útközben bevásárlás, ügyintézés), elfogadható az szja-törvény 4. § (2a) bekezdésének alkalmazása, és nem is igényel útnyilvántartást sem. Ha azonban a járművet a magánszemély a cég költségére ezen túlmenően (munkaidőn túl, hétvégén stb.) is használhatja és annak ellenértékét nem fizeti meg, azt a céggel fennálló jogviszonyából származó adóköteles jövedelmeként kell figyelembe venni.

A magánhasználat nyilvántartására (nem az útnyilvántartásra, arra van az 5. mellékletben) az szja-törvényben nincs konkrét előírás, ezért az Art. 77. § (1) bekezdés lehet irányadó, amelynek értelmében a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, megfizetésének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.

Ez azt jelenti, hogy ha a cég engedélyezi a céges jármű magáncélú használatát, a juttatás értékének kimutatására, ellenőrzésére alkalmas módszert (például a magáncélú utak nyilvántartása, ennek arányában szokásos használati díj, a cég terhére elszámolt üzemanyagköltség kimutatása) a cégnek kell kialakítania, szabályoznia.

Az üzemanyagáfa-levonást az áfatörvény 124. § (1) a) és b) pontja tiltja. Üzemanyagot (jövedéki szabályok miatt) nem feltétlen tudunk tovább számlázni, de egészen pontosan a jövedéki törvény (Jöt.) a következőket mondja: "jövedéki szempontból adózott termék saját célú felhasználásának minősül az üzemanyagtöltő állomáson tankolt gázolaj gépjárművekben történő „elhasználása”, ha a cég emellett üzemanyag értékesítést nem végez." Ez a tevékenység, jövedéki szempontból nem engedélyköteles. Engedélykötelezettség kizárólag továbbértékesítés esetén jöhet szóba. A Jöt. 67. § (1) bekezdése alapján nem engedélyköteles továbbá az üzemanyagkártyával értékesített (beszerzett), felhasznált üzemanyag utólagos, pénzügyi-technikai jellegű elszámolása, ha az elszámolásról a felek írásban megállapodtak.