adozona.hu
Az ingó vagyontárgyak értékesítésének általános adózási szabályai példákkal I. rész
//adozona.hu/szja_ekho_kulonado/Az_ingo_vagyontargyak_ertekesitesenek_altal_L6TZL0
Az ingó vagyontárgyak értékesítésének általános adózási szabályai példákkal I. rész
Az ingóértékesítés témája az utóbbi években a figyelem középpontjába került, mivel ugrásszerűen megnőtt a használt ingóságok kereskedelme, mely főként az internetes kereskedelem elterjedésének köszönhető.
Karácsony közeledtével tekintsük át a legfontosabb szabályokat.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) 3. § 30. pontja értelmében ingó vagyontárgynak minősül az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (például lábon álló fa).
Közös tulajdonban álló ingó vagyontárgy
Ha az értékesített ingó vagyontárgy közös tulajdont képez, akkor – a tulajdonosok eltérő rendelkezése vagy tulajdonjogi korlátozások hiányában – a magánszemélyt a tulajdoni hányada arányában terheli a jövedelem utáni adókötelezettség [szja-törvény 4. § (6) bekezdés]. Így abban az esetben, ha például egy házaspár fele-fele arányban tulajdonosa egy ingó vagyontárgynak (például festmény), melyet később értékesítenek, akkor az ingó értékesítéséből származó jövedelmet a korábbi tulajdonostársaknak 50-50 százalékban meg kell osztaniuk.
Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel
Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel – ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként szerzi meg, valamint ide nem értve, ha a magánszemély nem egyéni vállalkozóként fémhulladékot kifizető részére értékesít –, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, illetve más hasonló okiratban meghatározott értéke. Nem tartozik ide, ha valaki apportként például a saját találmányát viszi be egy társaságba (know how). [Szja-törvény 58. § (2) bekezdés.]
A személyi jövedelemadóról szóló korábbi írásainkat itt olvashatja el! |
A megszerzésre fordított összeg meghatározása
Az ingó vagyontárgy megszerzésére fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték.
Ha az ingó vagyontárgyat külföldről hozták be, megszerzésre fordított összegként a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a vásárlásról szóló számla forintra átszámított értékét kell figyelembe venni.
Öröklés esetén – ha az ingó vagyontárgyat hagyatéki eljárás alá vonták – a hagyatéki eljárásban megállapított értéket, ingyenes szerzés (ajándékba kapott ingóság) esetén az illeték-kiszabás alapjául szolgáló értéket, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értékét kell megszerzésre fordított összegnek tekinteni.
Ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték részét képezi [szja-törvény 58. § (4) bekezdés].
Ha a megszerzésre fordított összeg az előzőek szerint nem állapítható meg (például azért, mert a magánszemély az ingó vagyontárgyat olyan hagyatéki eljárásban szerezte, melyben a közjegyző az ingóságokra egyetlen összeget állapított meg), akkor az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel 25 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség ajándékozással történő szerzése esetén, ha az állami adó- és vámhatóság nem szab ki illetéket, a magánszemély döntése alapján az átruházásból származó bevétel 75 százaléka vagy az az igazolt összeg tekinthető megszerzésre fordított összegnek, amelyet az ajándékozó magánszemély megszerzésre fordított összegnek tekinthetne. [Szja-törvény 58. § (5) bekezdés.]
OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben a jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket ismertetjük!
Hozzászólások (0)