Behajtható az adó a megajándékozotton? Így ítélt a Kúria

Megosztás Tetszik

Csak lassan csordogált be a végrehajtási eljárással az adóhivatalhoz a pénz, ezért a hatóság úgy döntött, hogy az adós által megajándékozott fiútól szedi be a tartozást. Ő a Kúriáig vitte az ügyet.

A felperes édesanyjánál (adós) 2006-2008 éveket érintően bevallások utólagos ellenőrzését végezte az adóhatóság, melynek eredményeképpen az adós terhére 12 millió forintot meghaladó adóhiánynak minősülő adókülönbözetet tárt fel, és kötelezte ennek járulékaival (adóbírság, késedelmi pótlék) együttes megfizetésére.

Önkéntes teljesítés hiányában az adóhatóság végrehajtási eljárást indított, de ennek során megállapította, hogy az adósnak végrehajtható vagyontárgya nincs, a letiltható nyugdíja nem nyújt fedezetet a tartozásra, négy hónap alatt csak alig több, mint 66 ezer forint térült meg. Ugyanakkor az adós azt követően, hogy tudomást szerzett az adóellenőrzés megkezdéséről, a fiának (felperesnek) ajándékozott egy, a tulajdonát képező ingatlanhányadot haszonélvezeti jogának fenntartása mellett.

Erre tekintettel az adóhatóság az ajándék tiszta értéke (1 120 000 forint) erejéig határozattal kötelezte a felperest az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 35. § (2) bekezdés b) pontja alapján – mint az adótartozás megfizetésére kötelezhető személyt – az adós adótartozásának megfizetésére.

A felperes a jogerős határozatot keresettel támadta, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. A felperes felülvizsgálati kérelmében több okból is vitatta a kötelezés jogszerűségét, kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Egyrészt álláspontja szerint az ajándékozásra még az adófizetési kötelezettség keletkezése előtt került sor, ugyanis édesanyja adótartozásának esedékessége a bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló eljárásban hozott másodfokú határozat jogerejétől számított 15. nap, amely időben később volt, mint az ajándékozás. Másrészt vitatta a behajthatatlanság tényét is, ugyanis az adóvégrehajtást nem lehetett eredménytelenné nyilvánítani, hiszen édesanyja ellen azóta is folyamatban van a végrehajtási eljárás, a nyugdíjából már közel 200 ezer forintot letiltottak. Nézete szerint egy tartozás vagy behajtható vagy nem, nincs „átmeneti kategória”, figyelemmel az Art. 162. § (1)–(2) bekezdésére.

A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) már több ítéletében állást foglalt abban, hogy az utólagos adóellenőrzés során feltárt adókülönbözet megfizetésének esedékessége a vizsgált eredeti időszakhoz kapcsolódik. Az esedékesség időpontja objektív kategória. A később feltárt adóhiány tehát az eredeti esedékességhez kapcsolódó jogkövetkezményeken nem változtat (Kfv.I.35.561/2009/5.).

Abban is állást foglalt a Kúria, hogy az adóhatóság mérlegelheti, hogy mikor tekinti behajthatatlannak az adótartozást. Nincs akadálya, hogy a rendkívül csekély, illetve távoli megtérülést annak nyilvánítsa (Kfv.V.35.594/2013/5.).

Ugyanakkor e minősítés esetén az adóhatóságnak a tartozást behajthatatlanként kell nyilvántartania, és ezt követően kötelezheti a „mögöttes felelőst” a helytállásra. Alappal hivatkozott tehát a felperes arra, hogy a jelenlegi jogszabályi rendelkezések mellett nem lehet párhuzamos a végrehajtás. A normaszöveg szerint az adó megfizetésére más személy akkor kötelezhető, ha a tartozást az adóstól „nem lehet behajtani”. Ezért a Kúria az elsőfokú ítéletet és a közigazgatási határozatokat is hatályon kívül helyezte.