EPR- és termékdíj kapcsolata a 2024. évi változások értelmében

Megosztás Tetszik

Miként lehet a gyakorlatban igazolni, hogy a lebontott csomagolás nem válik hulladékká, hanem azt felhasználják egyéb célra? Ez a hulladéknak nem minősülő csomagolás továbbra is termékdíjköteles lesz? Hogyan vezessünk ezekről nyilvántartást? Olvasói kérdésre Tüske Zsuzsanna vámszakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: az ERP-rendeletnek 2024-től érvényes változásával kapcsolatban lenne kérdésünk. Ahogy az Adózóna erre vonatkozó cikkében is elhangzott, a változás szerint a külföldről behozott termék csomagolásának lebontása csak abban az esetben ERP-köteles, amennyiben az elválasztott csomagolás csomagolási hulladékká válik. Cégünknél előfordul, hogy a külföldről behozott termékek csomagolását lebontjuk, majd azt a csomagolószert (kartondobozt) később más termékek csomagolására használjuk fel. Így az új változás szerint lebontási ágon nem keletkezik EPR-kötelezettségünk, nyilvántartást nem kell vezetni róla/az EPR-bevallásban nem kell szerepeltetni. Kérdésünk az, hogy kell-e/lehet-e egyáltalán igazolni, hogy a lebontott csomagolás nem lesz hulladék, azaz azt újra felhasználjuk, esetleg akár olyan termékek becsomagolására, ahol nekünk nincs EPR-kötelezettségünk, mert nem mi vagyunk a termék gyártói/első belföldi forgalomba hozói? Illetve ezzel kapcsolatban, egyrészről világos, hogy a lebontott, hulladéknak nem minősülő csomagolás nem EPR-köteles lebontási ágon, viszont, ugyanez a csomagolás továbbra is termékdíjköteles lesz, ugye jól gondoljuk? Az EPR-bevallásban nem, de a termékdíj-bevallásban szerepeltetni kell ezt a külföldről behozott termékről lebontott csomagolást, és meg kell rá fizetni a termékdíjat. (ugyanis erre a csomagolásra nem történt EPR-fizetés, tehát nem jelölhetjük a termékdíj bevallásban, hogy fizetési kötelezettség 0 forint).

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Valóban, a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól szóló 80/2023. kormányrendelet (a továbbiakban EPR-rendelet) 2024. január 1-jével életbe lépett módosítása következtében a külföldről beszerzett csomagolások lebontása csak akkor keletkeztet EPR-kötelezettséget saját célú felhasználásként, ha a lebontott csomagolás csomagolási hulladékká válik [17. § (3)].

Az EPR-rendelet szerinti hulladék fogalmát a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht.) határozza meg. Eszerint hulladék: „bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”.

A hulladéknak minősítés tehát a tulajdonos döntésétől is függ. Amennyiben önöknek egyéb, hulladékkezeléssel összefüggő jogszabály nem ír elő mást, akkor dönthetnek akként, hogy a lebontás után nem minősítik hulladéknak a lebontott csomagolást (kartondobozt). Ugyanakkor a hulladékkezeléssel összefüggő jogszabályokat nem vizsgáltuk, mivel ez a hulladékgazdálkodással, és a hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység körébe tartozó, elkülönítetten gyűjtött hulladékkal kapcsolatos témakör, így sajnálattal arról kell tájékoztatnunk, hogy ez a kérdéskör az Adózóna profilján kívül esik. Tehát ha önök (esetleg hulladékgazdálkodással foglalkozó szakértő bevonásával) azt állapítják meg, hogy nincs olyan kötelezettségük, miszerint a kartondobozt hulladékká kellene minősíteniük a csomagolás lebontása után, akkor a kartondobozt, mint csomagolószert szabadon felhasználhatják. Ez esetben a lebontáskor valóban nem keletkezik EPR-kötelezettség.

A lebontott kartondobozból létrehozott csomagolás tekintetében viszont keletkezhet önöknél EPR-kötelezettség függetlenül attól, hogy az áru, amit belecsomagolnak, EPR-köteles-e, mivel maga a csomagolás mint körforgásos termék az EPR-rendelet hatálya alá tartozik.

Az EPR-rendelet csomagolás fogalma alapján a csomagolás akkor keletkezik, amikor a csomagolószerbe belecsomagolják az árut.

Ha tehát árut helyeznek a lebontott kartondobozba, azaz csomagolást hoznak létre a lebontott csomagolószerből, és úgy értékesítik belföldre azt, akkor belföldi értékesítés jogcímén EPR-kötelezettségük keletkezik.

Ha saját célra (pl. telephelyek közötti mozgatáshoz) használnák a lebontott csomagolószert, szintén EPR-kötelezettségük keletkezne, saját célú felhasználás jogcímén a csomagolószer hulladékká válásakor.

Ha pedig külföldre értékesítik a létrehozott csomagolást, akkor az nem válik Magyarországon EPR-kötelezett csomagolássá (összhangban az EPR alapvető céljával, miszerint a belföldön hulladékká váló körforgásos termékek tartozzanak a rendelet hatálya alá.)

Mivel a termékdíjtörvény nem változott, a termékdíjkötelezettség továbbra is a külföldi csomagolás lebontásával keletkezik.

A helyesen vezetett nyilvántartásokból és egyéb számviteli, logisztikai dokumentumokból ki kell tűnnie, hogy a termékdíj-nyilvántartás által tartalmazott összes külföldről lebontott csomagolás mennyisége megegyezik az EPR-nyilvántartásokban és a céges számviteli, logisztikai és egyéb nyilvántartásokban szereplő mennyiségekkel a következőképpen:

• az EPR-nyilvántartások tartalmazzák a lebontott csomagolásokból hulladékká váló, a belföldi értékesítésekhez felhasznált, és a saját célra felhasznált EPR-kötelessé váló csomagolásokat;
• a számviteli, logisztikai és egyéb nyilvántartásokból ehhez hozzá lehet vezetni a külföldre kerülő, EPR-kötelessé nem váló csomagolások mennyiségét;

A külföldről lebontott csomagolások újrahasználatáról ennél konkrétabb igazolásra jelenleg nincs szükség.

A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény szerint a termékdíjból levonható az adott termék- vagy anyagáramra vonatkozó, a termékdíj-megállapítási időszak első napján hatályos kiterjesztett gyártói felelősségi díj kollektív teljesítés esetére díjmoduláció nélkül miniszteri rendeletben megállapított összege (forint/kg). Csomagolószer esetén az abból előállításra kerülő csomagolás után fizetendő kiterjesztett gyártói felelősségi díj kollektív teljesítés esetére díjmoduláció nélkül miniszteri rendeletben megállapított összegét kell figyelembe venni.

Mivel az EPR-díjtételek a legtöbb esetben magasabbak, mint az ugyanezen termékkategóriákhoz tartozó környezetvédelmi termékdíj díjtételei, így az ilyen esetekben 2023. július 1-jétől környezetvédelmi termékdíjat nem, csupán EPR-díjat kell fizetni. A többi KVTD-kötelezettséget (nyilvántartás, bevallás) továbbra is teljesíteni kell, azon termékáramok esetében azonban ahol a díjtétel 0 forint lesz, termékdíjat fizetni nem kell.

A termékdíjtörvény 2. számú mellékletének szövege alapján az EPR-díj levonása objektíven történik, nem kell vizsgálni, hogy az adott termék után az EPR-díj valóban megfizetésre került-e. A termékdíj-bevallás kitöltési útmutatója azonban esetlegesen félreértésre adhat okot, hogy az EPR-díj levonása automatikusan megtörténhet-e: „A kódot annak megfelelően kell kiválasztani, hogy az adott termék vonatkozásában keletkezik-e kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség vagy sem. Például, ha az adózónak a legyártott csomagolószer tekintetében saját célú felhasználás címén keletkezik termékdíjkötelezettsége, mert valamilyen oknál fogva megsemmisíti azt, akkor – mivel ebben az esetben kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség nem keletkezik – a 0 forint/kg díjtételtől eltérő összegű kódot kell kiválasztani.”

Megjegyzem, a termékek külföldre történő kiszállítása esetén sem keletkezik EPR-kötelezettség, és olyan kötelezettséget a termékdíjtörvény nem is ír elő, hogy pl. egy csomagolószert előállító és értékesítő gazdálkodónak tudomásának kell lennie arról, hogy a vevője a csomagolószerből előállított csomagolást külföldre fogja-e vinni, tehát hogy EPR-köteles lesz-e az adott terméke. Tehát olybá tűnik, hogy a kitöltési útmutató szigorúbb elvárásokat támaszt, mint a jogszabály. Így érdemes lehet állásfoglalás kéréssel élni a hatóság felé, vagy figyelemmel kísérni, hogy történik-e további pontosítás akár a jogszabály, akár a kitöltési útmutató szövegezésében.