Nyugdíjas és más munkavállalók kivás cégekben: mi az adóalap?

Megosztás Tetszik

A kivás cégek adóalapjának meghatározásánál sokaknál okoztak fejtörést a 2019. január 1-jétől hatályba lépett jogszabály-módosítások, hiszen helyes értelmezésükhöz több törvény rendelkezéseit kell összefésülni.

A munka törvénykönyve (Mt.) szerinti munkaviszonyban álló nyugdíjas munkavállalók társadalombiztosítási jogállásának változása [nevezetesen, hogy a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény 5. § (1) a) pontja értelmében január 1-jétől nem terjed ki rájuk a biztosítás], illetve a szociális hozzájárulási adóról szóló új törvény (szocho törvény) hatályba lépése kapcsán számos kérdés érkezett az Adózónához a kivás cégek kötelezettségeinek alakulásáról is.

A Tbj. említett szakaszának változásával kapcsolatos bizonytalanságot az okozza, hogy a kisvállalati adó alapjának összege [kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. (kiva) törvény 20. §] jelentős mértékben függ a társaság személyi jellegű kifizetéseinek az összegétől, aminek megállapításakor alapvetően a járulékalapot képező jövedelemből kell kiindulni.

A kiva törvény 20. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a szabály alkalmazása során személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a Tbj. szerint az adóévben járulékalapot képez.

Ettől eltérően társas vállalkozónak minősülő tag esetén a Tbj. 4. § s) pont 2. alpontja szerinti minimálbér 112,5 százaléka, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb, azzal, hogy nem kell figyelembe venni a minimálbér 112,5 százalékát arra az időszakra, amelyre a tagnak nem keletkezik a Tbj. 27. § (2) bekezdése szerinti járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettsége.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, mi minősül még személyi jellegű kifizetésnek, továbbá minek számít a foglalkoztatott utáni kedvezmény!