Rokkantság megállapítása az EU-ban

Megosztás Tetszik

A rokkantság mértékének megállapítása kifejezetten a tagállamok hatáskörébe rendelt feladat, ezért az egészségi állapot meghatározott időszakonkénti felülvizsgálatát az ellátás folyósításáért felelős tagállamok egészségügyi intézményei, illetve orvosai végzik.

Ha az érintett személy nem abban a tagállamban lakik, amelytől a nyugdíját igényeli, az orvosi, illetve orvosszakértői vizsgálatot a lakóhely szerinti intézmény, illetve orvos végzi el. Az érintett személyeknek az utazással járó kellemetlenségek, és költségek elkerülése érdekében a tagállamok megállapodásokat kötöttek az orvosi vizsgálatok elvégzésére és azok eredményeinek, illetve a megállapított rokkantság mértékének kölcsönös elismerésére.

Néhány tagállamra vonatkozó szabályozás:

Ausztriában rokkantsági nyugdíj a munkaképesség ötven százalékos csökkenése esetén állapítható meg legfeljebb huszonnégy hónapra. Amennyiben indokolt, orvosi vizsgálatot követően a folyósítás meghosszabbítható újabb huszonnégy hónappal. Az igénylő fizikai vagy mentális állapota miatt állandó munkaképtelenség esetén a nyugdíj idő korlát nélkül állapítható meg. A nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj az összeg változatlanul hagyása mellett fizethető ki. A jogosultság megállapításához szükséges hatvan hónap szolgálati idő, amelynek a munkaképtelenséget megelőző százhúsz hónapra kell esnie. A jogosító időszak az ötvenedik életév betöltése után minden évben egy hónappal emelkedik. Munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén nincs szolgálati idő követelmény.

Németországban részleges munkaképesség-csökkenés esetén az érintett személy képes napi háromtól hat óráig terjedő időre munkavégzésre. A teljes munkaképesség-csökkenés pedig azt jelenti, hogy az érintett személy három óránál kevesebb ideig képes munkavégzésre egy nap.