Özvegyi nyugdíj élettársaknál: iránymutató döntés a Kúriától

Megosztás Tetszik

Az élettársi kapcsolat fennállását, az érzelmi és gazdasági kötődés meglétét különösen körültekintően kell vizsgálni az özvegyi nyugdíjra való jogosultsághoz – állapította meg a Kúria a Kfv.VII.37.486/2020/5. számú ügyben hozott ítéletében.

A társadalombiztosítási szerv elutasította a felperes özvegyi nyugdíj iránti igényét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 45. paragrafusának (2) bekezdése alkalmazásával, mivel a felperes és a jogszerző kapcsolata a vizsgált időszakban jogi szempontból nem minősült élettársi kapcsolatnak, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a jogszerzővel, annak halálát megelőző egy évben megszakítás nélkül együtt élt volna, érzelmi és gazdasági közösségben.

A bíróság elutasította a felperes keresetét, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált időszakban ténylegesen nem állt fenn élettársi kapcsolat a felperes és a jogszerző között.

A Kúria a jogerős ítéletet helybenhagyta, a következő: A felperes özvegyi nyugdíjra jogosultsága elbírálásához azt kellett vizsgálni, hogy teljesültek-e a Tny. 45.  paragrafus (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételek, melyek szerint özvegyi nyugdíjra az élettárs is jogosult, amennyiben az igénylő a jogszerzővel, mint „az élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt”.

Az özvegyekre vonatkozó egyéb feltételek teljesítése esetén csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra a túlélő élettárs, ha – a perbeli esetre vonatkoztatva – az elhunyt jogszerzővel annak halálakor már legalább egy év óta megszakítás nélkül együtt élt. Az élettárs fogalmát a perbeli időben hatályos régi Ptk. 685/A paragrafusa határozta meg. Az élettársi kapcsolat közigazgatási eljárás nélkül, magával az életközösség létesítésével létrejön, és akkor ér véget, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, illetve bejegyzett élettársi viszonyt létesítenek, vagy az életközösségük megszűnik – ecseteli a Kúria.

Nem állapítható meg az özvegyi nyugdíj az élettársnak, ha a megkívánt együttélési idő nem folyamatos, és abban az esetben sem, ha az előírt idő az életközösség megszakadását megelőzően már megszakítás nélkül letelt, ugyanis a jogosultsághoz a halált közvetlenül megelőzően kell az egy év folyamatos együttélési időt bizonyítani. Nem számít az együttélés megszakadásának és nem zárja ki a tartós érzelmi és gazdasági közösségi kapcsolat élettársi jellegűvé minősítését a szokásos átmeneti külön lakás mellett az sem, ha a körülmények miatt a teljes körű élettársi kapcsolat vagy valamely eleme egyes időszakokban indokoltan nem valósul meg. Utóbbira példa, ha az egyik fél állapota miatt tartós gyógykezelésre egészségügyi intézménybe vagy bentlakásos szociális intézménybe kerül (BH 2001.596.).

Az érzelmi, gazdasági kapcsolat fennmaradásának kérdésében a túlélő élettárs nyilatkozata az irányadó, ha nem merül fel az eljárás során ezzel ellentétes adat. Ellentmond az élettársi kapcsolat fennállásának, ha valamelyik fél hatóság előtt korábban úgy nyilatkozott, hogy a bizonyítandó együttélési idő alatt a közös lakásból elköltözött (Mfv.III.10.508/2014/7.), és az is, ha esetlegesen a bizonyítandó együttélési idő alatt zajlott polgári perben a felek nem úgy nyilatkoztak, hogy élettársak volnának (Mfv.III.10.211/2014/9.).

Nem alapozza az élettársi kapcsolat fennállását önmagában az sem, ha a túlélő csak főzött, bevásárolt a jogszerzőnek, gondoskodott róla. Az életközösség fennállását, a tartalmi elemek meglétét mindig a konkrét körülmények alapján, egyedileg, a felek életviszonyai összefüggésében kell vizsgálni, az életközösség megállapítását az egyes tartalmi elemek hiánya nem zárja ki.

Az élettársi együttélésre alapított özvegyi nyugdíj iránti perben, ha vitatott az együttélés, tüzetesen vizsgálni és tisztázni kell azokat a körülményeket, amelyekből következtetni lehet arra, hogy megvalósult-e az érzelmi és gazdasági közösség az igénylő és a jogszerző között (BH1978.405). A közös háztartás a felek tényleges együttlakását, életvitelszerű közös életét (együttes étkezés, pihenés, háztartásvezetés stb.) jelenti, ettől a feltételtől az együttlakást akadályozó tárgyi körülmények miatt (pl. tartós betegség gyógykezelése, vidéki, vagy külföldi munkavállalás, stb.) el lehet tekinteni (BH1988.358.).

Egymagában nem akadályozza a kapcsolat élettársi jellegének megállapítását az, ha a teljes körű élettársi kapcsolat egy-egy eleme a körülmények által indokoltan, bizonyos időszakban nem állapítható meg. Ha az igénylő és a jogszerző kapcsolata ez utóbbi állapota és intézeti elhelyezése folytán sajátosan alakul, nem zárja ki a köztük fennálló tartós, érzelmi és gazdasági közösségi kapcsolatnak az élettársi jellegűvé minősítését (BH2001.596.).

A felperes és a jogszerző kapcsolata élettársi jellegűvé minősítése a perbeli ügyben nem azért zárható ki, mert a jogszerzőt a gondozását biztosítandó egészségügyi intézményben helyezték el, vagy mert cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése okán a hozzátartozói helyett hivatásos gondnok kezeli a vagyonát, hanem azért, mert a felperes sem az érzelmi kapcsolat fennállását, sem a közös gazdálkodás megvalósulását nem tudta bizonyítani, amely bizonyítatlanságot a felperes terhére kellett értékelni – indokolja döntését a Kúria.