Nyugdíjas vagy kiegészítő tevékenységet folytató? Eltérések a két státusz között

Megosztás Tetszik

Mostanra közismertté vált, hogy a nyugdíjasok mentesülnek valamennyi társadalombiztosítással összefüggő kötelezettség alól, nem kell őket biztosítottként bejelenteni, nem kell tőlük egyéni járulékot vonni, illetve nem kell utánuk szociális hozzájárulási adót vagy egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Noha mindez általánosságban véve igaz, de a kép ennél árnyaltabb.

A Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) 6. paragrafusának (1) bekezdése azzal a bevezető mondattal indul, hogy „…biztosított a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő”… és folytatja a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokkal. Ez a bevezető mondat rögzíti tehát, hogy az adott jogviszony alapján biztosított csak az lehet, aki nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak.

Hogy kit kell kiegészítő tevékenységűnek tekinteni, azt pedig a Tbj. 4. paragrafusának 11. pontjában találjuk. E szerint kiegészítő tevékenységet folytató személy a 6. paragrafus szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.

Így az minősül kiegészítő tevékenységűnek, aki sajátjogú nyugdíjas és a Tbj. 6. paragrafusa szerinti jogviszonyok valamelyikében keresőtevékenységet folytat, illetve ezen belül az az egyéni és társas vállalkozó is, aki özvegyi nyugdíjban részesül, és a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben példákkal is illusztráljuk a nyugdíjas, illetve a kiegészítő tevékenységet folytatók státusza közötti különbséget.