adozona.hu
„Nők 40” nyugdíj: mi lesz a beteg szülő ápolási idejének beszámításával?
//adozona.hu/tb_jarulekok_nyugdij/Nok_40_nyugdij_mi_lesz_a_beteg_szulo_apolas_7S2J38
„Nők 40” nyugdíj: mi lesz a beteg szülő ápolási idejének beszámításával?
Tetszik
Nagyon sok nő kényszerül a munkavégzés feladására amiatt, mert a beteg szülőjét kell gondoznia. Erre az időszakra ápolási díjat igényelhet. Újra és újra felmerülő kérdés, hogy ez az időszak hogyan vehető figyelembe a nők 40 évnyi nyugdíjjogosultsági idő megszerzése esetére vonatkozó kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségnél. Cikkünkből megtudhatja, hogy minden jogosultsági idő szolgálati idő, de nem minden szolgálati idő jogosultsági idő, mint ahogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
A segítségüket szeretném kérni az alábbiakban: édesanyám jelenleg 58 éves, eddigi szolgálati ideje 38 év és 3 hónap. Tehát a nőkre vonatkozó 40 éves, kedvezményes nyugdíjig mintegy 1 éve és 9 hónapja lenne hátra, amennyiben a jogszabályok nem változnak, ezt szeretné is igénybe venni. Azonban a nagymama betegségei (tartósan beteg státuszba sorolták orvosai) miatt állandó ápolásra szorul. Édesanyám, feladva a munkáját, ellátná az ápolást, azonban nem vagyunk tisztában vele, hogy ebben az esetben az ápolással töltött időszak beleszámít-e a szolgálati idejébe. Olvasónk egy 2012. augusztus 3-ai cikkünkre hivatkozik, amelyben az MTI híre szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága azt közölte, hogy „az ápolási díj folyósítási ideje szolgálati időnek minősül a 40 évet ledolgozó nők korhatár előtti nyugdíjellátási jogosultságát tekintve”.
Az ápolási díj az általános szabályok szerint valóban szolgálati idő, hiszen belőle nyugdíjjárulékot vonnak – szögezi le válaszában szakértőnk, Széles Imre.
A nők 40 évéhez szükséges jogosultsági időbe viszont csak akkor számít bele az ápolási díj ideje, ha azt az érintettnek súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel állapították meg (1997. évi LXXXIII. törvény 18. § (2b) bekezdése. Jelen esetben az ápolási díjat az édesanya az idős nagymama ápolása végett venné igénybe, tehát annak tartama nem növelné a jogosultsági idejét, csak a szolgálati időbe számít bele. Megoldást jelenthetne az ápolási díj mellett részmunkaidőben (ez napi 4 órában megengedett) továbbra is munkaviszonyban állna, hiszen annak időtartama jogosultsági időnek számít.
A zavart az okozza/okozta – másfél évvel ezelőtt, és ezek szerint most is –, hogy keveredik a szolgálati idő és a jogosultsági idő fogalma. Márpedig minden jogosultsági idő szolgálati idő, de nem minden szolgálati idő jogosultsági idő.
Erdős Norbert, a Fidesz országgyűlési képviselője, Békés megyei kormánymegbízott korábbi választópolgári megkeresésekre hivatkozva még 2012 nyarán intézett írásbeli kérdést Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterhez, amiben azt kívánta megtudni, hogy "Lehetségessé válhat-e a főfoglalkozásként a beteg szülő ápolásával töltött idő beszámítása a nők előrehozott nyugdíjához szükséges 40 éves szolgálati időbe?"
A kérdés megfogalmazása pontatlan volt, és félreérthető. A beadványból ugyanis kiderül, a képviselő valójában nem azt szerette volna megtudni, hogy szolgálati időnek minősül-e a hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj folyósításának ideje, hanem, hogy azt a jövőben el kívánja-e ismerni jogosultsági időnek a kormány. Nem csoda, ha az állampolgárok számára sem egyértelmű, milyen feltételeknek kell megfelelniük.
Mindezek után a minisztérium közölte azt, ami addig is egyértelmű volt, hogy igen, az ápolási díj folyósítási ideje szolgálati időnek minősül a 40 évet ledolgozó nők korhatár előtti nyugdíjellátási jogosultságát tekintve. Egy szót nem szólt viszont – az említett közlemény szerint sem – arról, hogy a nyugdíjjogosultsági időbe viszont csak akkor számít bele az ápolási díj folyósítási ideje, ha az ellátást súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel állapították meg az a gondozó személy részére.
Szolgálati idő – jogosultsági idő: mi a különbség?
Szolgálati időnek számít alapesetben az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Szolgálati időként kell figyelembe venni viszont emellett
– a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették
– a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt
– a táppénz (betegszabadság) - ide nem értve a külön jogszabály rendelkezése szerint kötött megállapodás alapján folyósított táppénzt -, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát, valamint a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetőleg az 1999. december 31-ét követő gyermekgondozási díj, továbbá a rehabilitációs ellátás folyósításának azt az időtartamát, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették
– a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették
– azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült
– a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitáció keretében foglalkoztatott személy tekintetében a munka-rehabilitációs díj folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették
– a rehabilitációs járadék folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették
A jogosultsági idő azonban ennél sokkal szűkebbre szabott. A szolgálati időnek minősülő időtartamok közül - a kereső tevékenységgel járó, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony - mellett csak a terhességi-gyermekágyi segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermekgondozási segélyben, a gyermeknevelési támogatásban, valamint a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idő számít jogosultsági időnek. Vagyis a hatályos jogszabály szerint a hozzátartozó gondozásáért megállapított ápolási díj folyósításának ideje nem számít jogosultsági időnek.
A törvény szerint az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzéséhez nem elég, ha valakinek 40 év szolgálati ideje van, ahhoz ugyanis 40 év jogosultsági idő szükséges. További feltétel ráadásul, hogy a 40 év jogosultsági időn belül legalább 32 évnyi keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső szolgálati idővel kell rendelkezni. Ha valaki súlyosan fogyatékos vérszerinti vagy örökbefogadott gyermek gondozása címén ápolási díjban részesült, akkor 30 év az elvárás.
A jogosultsági feltételként meghatározott 32, illetve 30 év egy évvel csökken, ha az igénylő a saját háztartásában öt gyermeket nevelt. Minden további gyermek után egy-egy, legfeljebb hét évvel csökken az elvárás. Az a gyermek számít saját háztartásban neveltnek, aki az ápolási díjra jogosulttal életvitelszerűen együtt élt, és annak gondozásából legfeljebb csak napközbeni időszakban került ki, vagy személyére tekintettel családi pótlékot folyósítottak.
Erdős Norbert egyébként már 2011 decemberében is feltette ugyanezt a kérdést, akkor még Réthelyi Miklós, volt nemzeti erőforrás miniszternek. Egy békési választópolgár fordult a képviselőhöz azt kifogásolva, hogy a szolgálati idejébe nem számít bele a beteg édesanyja gondozására fordított idő, amelyre ápolási díjat kapott. Az érintett nő első munkaügyi jogviszonya még a hetvenes évek elején kezdődött. Azóta kétszer volt gyesen, amely időt leszámítva folyamatosan dolgozott. Beteg édesanyját a kilencvenes évek elején két ciklusban is ápolta, ami együtt 10 hónapig tartott. Ha ez az idő beszámítana a szolgálati idejébe, akkor 2013. szeptember 1-től nyugdíjas lehetne, ellenkező esetben csak 10 hónappal később, 2014 májusától.
A képviselő azzal indokolta kezdeményezését, hogy nem lenne jó, ha vállalhatatlan döntésre kényszerülnének a nők. Ha gondozzák beteg szülőjüket ahelyett, hogy dolgoznának, akkor hátrányt szenvedhetnek másokhoz képest. Ha pedig nem akarják elszenvedni ezt a hátrányt, azaz azt, hogy csak jóval később mehessenek nyugdíjba, akkor magára kell hagyniuk beteggé vált szülőjüket.
Réthelyi Miklós 2012 január közepén az írásbeli parlamenti kérdésre egyértelműen leszögezte: az ápolási díj, illetve a megállapodás alapján történt járulékfizetési idő csak szolgálati időt jelent, jogosultsági időt nem. Így a nők 40 év jogosultsági idő alapján igénybe vehető, korhatár előtti nyugellátásához előírt időbe az említett időtartamok nem számíthatók be. Ennek az az oka, hogy a "nők 40" konstrukció korhatárfeltétel nélküli nyugdíjba vonulást tesz lehetővé. Ez olyan jelentős kedvezmény, amelyet hosszú, munkajövedelem utáni járulékfizetéssel kell megalapozni.
Balog Zoltán 2012 augusztusában adott válasza óta nincs új információ azzal kapcsolatban, hogy a beteg szülő ápolásának idejére folyósított ápolási díjat esetleg mégis be kívánnák-e számítani a 40 évnyi nyugdíjjogosultsági időbe.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (7) , melyek közül a legfrissebbek:
A nők 40 éves kortól független nyugdíjba vonulásukhoz, miért nem számítják be az idős szülők, vagy családtagok ápolási idejét? Erre miért nincs válasz elfogadható azóta sem?
Hiszen az államot az intézményeket éveken keresztül tehermentesítik. Ezt talán illene figyelembe venni a Magyar Államnak. Hogy a nyugdíjba vonulás feltételeit, hátrányos megkülönböztetés nélkül alkossák meg. Mert a beteg jogai, egyáltalán az emberi jogokat is figyelembe kellene venni ebben az esetben legalább. Ha már a családbarát munkahelyek nem léteznek a gyakorlatban, ha idős beteg szülők, testvérek ápolási időszakának beszámításáról van szó. A gyereket ápolók munkáját elismerik. Ott nincs ilyen gond az idő beszámításával. A felnőtt családtagokat ápolók munkáját miért nem akarják elismerni? Mert azok legalább ugyanannyian vannak. Pont azért lenne szükség az elismerésre anyagilag és az idő beszámításánál is. Mert ennyire rosszul működik és drága az egészségügyi ellátó rendszer. Pont a legkiszolgáltatottabb korosztálynak az 50 év felettieknek nem kedvez ez a rendszer. Akik amúgy is kiszorulnak a munkaerő piacról a koruk és a beteggé vált idős szülők ápolása miatt. Ez nyílt negatív diszkrimináció. Az esélyegyenlőség sárba tiprása. Amit idáig is ez az idősebb korosztály érzett és érez meg folyamatosan. Ha ez így marad, ki fogja Őket ápolni, ha megbetegszenek a sok nélkülözéstől, stressztől, amit okoz nekik ez a jelenleg is rosszul megállapított nyugdíjba vonuláshoz figyelembe vehető évek elismerése.
Aki ezt kitalálta, hogy csak a gyerek neveléssel, ápolással töltött idő számít még a nyugdíjba menetelhez is a nőknél. Az látszik, hogy sohase ápolta az idős súlyos beteggé lett hozzátartozóit, egyszer sem. Nem hogy évekig. Úgy, hogy semmit sem kapott érte, csak a szeretetet az ápolt betegtől. De ezzel nem tud a közértbe fizetni, sem a rezsijeit kifizetni. A nyugdíjas beteg ember élete és az Őt ápoló családtagja élete itt már senkit sem érdekel? Hogy miből fog jogosultsági időt kapni az ápoló, holott a nyugdíj járulékot ugyanúgy levonták, mint bárki mástól, aki dologozik. Csak azért nem akarják figyelembe venni, mert nem a gyerekét ápolta? A hátrányos megkülönböztetésnek még itt is, az ápolási időszak elismerésénél, mégis mikor lesz vége? Mikor lesz elismerve végre? Ha már ennyire elöregedett az ország lakossága, akkor miért nem veszik végre figyelembe a törvényhozók ezt a valós élethelyzetet. Hiszen rengeteg idős nőt érint ez a téma, aki az idős hozzátartozóit gondozza az egészségügy helyett! Mivel nincs pénzük méreg drága ápoló szolgálatokra. Ezért is végzik ezt a nagyon is nehéz, összetett munkát. Miért nem kap érte cserébe legalább minimálbért, vagy munkaviszonyként elismert időt? Sőt, ha nem fekvőbeteg akit ápol, akkor azt ingyen kell, hogy tegye. Mert a mostani rendszer egy fillért sem ad azért, ha még járó képes betegnek kell segítenie a házi munkákba, vagy a hivatalos ügyeinek az intézésébe. Tehát az egyedülálló, idős betegnek semmilyen központi segítsége nincs, csak a családtag, ha még van pl. testvére arra hárul megint az összes feladat, ha nincs pénze szolgálatokat megfizetnie.
Kérdés: Mire fel vonták a 10 %-ot havonta, ami nyugdíjszerző szolgálati időnek minősül, éppen a levonás miatt. Miért nem csak a gyerekeiket, unokáikat, élettársaikat, férjeiket ápoló személyektől vonják a 10 %-ot? Aki pedig az édesanyjával, vagy édesapjával van ápolási díjon, annak semmit ne vonjanak, hisz nem fogadják el sem jogosultsági, sem szolgálati időnek!
Nos akkor most hogy is van. 12 éve ápolom a férjem 61 éves vagyok mikor is lesz akkor nyugdíjam.2002.dolgoztam kivéve akkor amikor 2 gyerekkel voltam idehaza gyesen .Menyit is vet el tőlem, vagy is tőlünk az álombácsi .Valaki aki járatos ebben az ügyben kérem segítsen nekem ,na meg a hozzám hasonló sorstársaimon köszönöm..
Embertelenség amit csinálnak!!!
Tisztelt illetékes!
lLebénult hozzátartozómat ápoltam hét évig, amit nem fogadtak el a jogosulsági nyugdíjba, amivel meg volna a 42 évem. Jelenpillanatban már nem tudtam felzárkozni a hatvan évemmel a munkaerőpiacon, igy vegetálok, vagyis még várok három évet minimális anyagi helyzetből. Mert munka kilátás nincs, szolgálati időm 45 év, nyugdíjba vonulásra lesz 48 év!!! Mire jó ez az államnak mert szerintem olyan felesleges okoskodás a nagyoknak. Miért mi ötszörösen megformáltak az őseink hogy az 55től 63, 65 évre erősődtük, igaz a tsz megalakuláskor már 10évesen beállitottak kapálni és azota huztunk az igát '954 es korosztályról van szó. Mit akarnak velünk??? Az Orbán Viktor már jobb korosztály nap világát érte. Jobblenne ha kicsit bele pillantana a történelembe, 50 évre tekinsen vissza, akkor látnifogja hogy melyik korosztályt szivatja.
Nyílt, negatív, hátrányos megkülönböztetés, az esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód megsértése, amit a kormány ezen a téren elkövet! Különbséget tesz korra való tekintettel az ápoltak személyét illetően! Ez törvénysértő! Minden ember, aki súlyosan fogyatékos személyt ápol, annak joga van, ahhoz, hogy a nők 40 éves munkaviszonyába bele számítson ez az idő! Ha nem így lenne, akkor a hatályos jogszabályokat maga a Magyar Állam követi el, azzal, hogy különbséget tesz a korkedvezményes nyugdíj jogosultságnál a beteg korára hivatkozással! Miért gondolják, hogy egy gyermek ápolása nehezebb, mint egy idős magatehetetlen emberé?
Sokkal több energiát, odafigyelést, lemondást, fizikai, anyagi, lelki tehert jelent egy idős szülő ápolása, etetése, itatása, fürdetése, mozgatása, állandó injekciózás, gyógyszerek beadása. Az egész háztartásának fenntartása. Orvos és ápoló segítsége nélkül! Egész napos készenlét, és nincs játszótér közbe, nincs pihenő nap, nincs családi rendezvény,nincs iskola, ahova elvigye az idős beteget legalább egy pár órára!
Mégis, ki találta ki ezt a rendeletet? Egyáltalán hogy képzelik mindezt,hogy az idős betegápoló korosztályt így semmibe se veszik? Itt is csak a fiatalokra gondolnak? Hát ki az, aki idős betegeket ápol? Csak is a gyerek jöhet számításba! És pont a gyerekét az idős embernek nem akarja elismerni a munkáját? Hiszen az idős ember Önöknek fizette be a TB hozzájárulásokat. Nem a gyerekének! Illene legalább, ha már az összes terhet leveszi a gyermek az államról azzal, hogy nem adja szociális elfekvőbe, se kórházba, se semmilyen otthonba, mert szereti a szüleit, akkor talán nem kellene megkülönböztetni azoktól, akik a saját gyerekeiket ápolják, vagy nevelőszülők!
Semmi féle jogalapja nincs egy államfőnek sem, hogy különbséget tegyen egy súlyos ember ápolása között csak kor alapján! És vérségi kapcsolatokra hivatkozva!
Hol élünk? Magyarországon, ahol az egyenlő bánásmód elve a nyugdíjazásokban is kell, hogy érvényesüljön főleg ilyen esetekben, ahol beteg emberek ápolóinak sorsáról van szó! Egy államban sem elfogadható, hogy betegeket koruk miatt megkülönböztessenek! Sem azok ápolói között különbséget tegyenek! Az elvégzett munkáért elismerés járna! Minimum azzal, hogy minden ilyen ápolónak kortól függetlenül, hogy kit ápol, beleszámítsák munkaviszonyként. Nem elég, hogy kikerülnek a munkaerőpiacról, még azon aggódjanak, hogy utána még éveket dolgozniuk kell, csak azért mert nem a gyereküket, hanem a szüleiket szeretetből ápolták!
Nem elég, hogy csak 47.790.-ft/hó a max. ápolási díjuk, amiből nem lehet megélni sem! Még azon is aggódjanak, hogy mi lesz a nyugdíjukkal!Nagyon sok 50-es éveiben járó nőt érint a felvetett probléma! Minden olyan embert, aki az idős szüleit ápolja, semmiféle hátrányt nem szenvedhet ezért a nyugdíjának beleszámításánál! Vagy emeljék fel tisztességes, legalább minimálbérre a dijazást, ennek a nagyon kemény, áldozatokkal teli munkának, vagy gondoskodjanak arról, hogy a társadalom biztosítsa a munkavégzéshez szükséges feltételeket, adjon melléjük legalább 4 órára betegápolót ingyen! Ha ezt nem tudják biztosítani, akkor ne legyen ez kérdés, hogy munkaviszonyként ismerjék el az idős szülők gondozását is a nők 40 éves szolgálati idejénél, korkedvezményes nyugdíjba vonulásánál!
Tisztelt CÍm!
Olvasom és hallom, hogy sokat foglalkozik hasonló gondolatokkal, mind amiben én és társaim kérnénk a segítségét!.
Ezért írok most Önnek, hogy legyen szíves átolvasni, ezt a néhány mondatot és beleképzelni magát annak az 50 évesnek a helyébe, akinek a következő, mind a feladata.
Kérem karolják fel ezt a problémát is
Sokakat érintő gonddal fordulok Önhöz.
Közel 40 éve dolgozom pedagógusként. Rákbeteg édesapám ápolására 8 hónapot itthon maradtam fizetetlen szabadságon, és az ÖNKORMÁNYZATTÓL ÁPOLÁSI SEGÉLYT KAPTAM.
Ekkor a Nyug,folyósítás fele az egü, fele is az önkormányzat fizet( én úgy tudtam)
Most szembesülök vele, hogy ez az idő nem számít bele a nők 40 éves nyugdíjba vonulásának idejébe.
Aki már ápolt beteget az tudja, hogy ez az idő nem 8, nem 12 vagy napi 20, hanem 24 óra!
Hazánkban nincs kiépítve még az a rendszer ami lehetővé tenné, hogy az idős nagyon beteg ember az utolsó idejét saját ágyában, szerettei közt tölthetné el.
Otthon várná meg azt, ami mindenkinek eljön!
A különféle otthonok, drágák………….100-150 ezer Ft
Ennyi pénze a legtöbb nyugdíjasnak nincs. Általában aki vállalja, hogy otthon marad az 100 ezer Ft-tól. esik el
Ha belegondolok, gazdasági szempontból a családnak az otthonmaradás kifizetőbb. A lelki dolgokban egyértelmű!
Az állam az otthonokat támogatja!
Így az a pénz az államkasszába maradna.
Tovább gondolva az otthon maradt 50 éves tudna vigyázni a 80 éves nagyszülő mellett a néhány napra megbetegedett kis unokájára is , így a 30 éves nem menne betegszabira az óvodás kicsivel gyakran hetente.( nem fekszik ki a picik az apróbb megfázásokat, mert az anya nem mer hosszabb ideig hiányozni, és így egész évben betegeskednek a picik, gyakran beadják a gyógyszert reggel és viszik a közösségbe, ha náthás, ha hasmenése van…)
Kérem Önt, hogy szíveskedjenek átgondolni, és segíteni a kevésbé idős(50-60 éveseknek), hogy tudjanak segíteni a 30 és 80 éveseknek, hiszen mi vagyunk középen és ma még mindent bírunk, de ha kicsit még jobban megterheljük magunkat mi leszünk azok akik ápolásra szorulunk.
De ki fog bennünket ápolni a 80 éves rokkant beteg szüleink, vagy a 30 éves 3 műszakot vivő menyünk? NEM!!!
Kérem Önt és Önöket, hogy az, az ember aki nyugodt körülményeket szeretne biztosítani a szüleinek a végsőkig, ezért szabadságra megy a munkahelyéről az így eltöltött időt is számolják bele a 40 év nyugdíjba!
Köszönettel nagyon sok 50 éves nevében kérem ÖNT ÖNÖKET!