Nyaralás ajándékba a cégtől. Ennyi lesz a közteher

Megosztás Tetszik

Nyugdíjazási ajándékként külföldi nyaralás került szóba. Adható-e a munkavállalónak és milyen feltételekkel, valamint mi a helyzet akkor, ha az út két személyről szól, ahol a másik személy a dolgozó hozzátartozója? Olvasói kérdésre Surányi Imréné adószakértőnk válaszolt.

Szakértőnk a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény idevágó passzusának idézésével kezdte válaszát.

Az szja törvény 70. § (1a) bekezdése szerint:

„Egyes meghatározott juttatásnak minősül:
---------
b) a munkáltató által valamennyi munkavállaló (e rendelkezés alkalmazásában ideértve a munkáltatóhoz a munka törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (például kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján

ba) több munkavállaló, vagy
bb) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy
bc) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik
részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás (kivéve a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány) révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve, hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más – munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg.”

Az idézett rendelkezés értelmében – szakértőnk véleménye szerint – a kétszemélyes külföldi nyaralás egyes meghatározott juttatásként adható abban az estben, ha a munkáltatónál minden munkavállaló számára ismert belsőszabályzatban rögzített, hogy nyugdíjazása esetén meghatározott keretben juttatásban részesül (amelynek terhére közeli hozzátartozójával együtt töltendő külföldi nyaralás is választható).

Közeli hozzátartozónak minősül a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér [Ptk. 8.1 § (1) bekezdés 1. pont].

Ha a juttatás az előzőek szerinti feltételeknek megfelel, annak értéke után a munkáltatónak 1,19x(16% szja-t+27% ehót) kell fizetnie, a magánszemélynek pedig nem keletkezik adókötelezettsége.

Ha a juttatás nem felel meg az előzőek szerinti feltételeknek, a juttatás munkaviszonyból származó jövedelemként adó- és járulékköteles. Ebben az esetben a munkáltatónak az szja tv. 46. § (6)–(7) bekezdései értelmében kell eljárnia, amely szerint:

„(6) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető
a) az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleget akkor is megállapítja, ha annak a bevételből történő levonására bármely okból nincs lehetőség;
b) az a) pontban említett esetben – ha
ba) a magánszemély vele munkaviszonyban áll –
bb) a magánszemély részére bért (is) fizet –
bc) társas vállalkozás és a magánszemély a tevékenységében személyesen közreműködő tag (az adóelőleg-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: adóelőleget megállapító munkáltató) a rendszeresen ismétlődő bevételszerzést (különösen havi/heti bért, munkadíjat, tiszteletdíjat, személyes közreműködés ellenértékét, egyéb juttatást) eredményező jogviszonyban álló magánszemély helyett a megállapított adóelőleget megfizeti, és a magánszeméllyel szembeni követelésként nyilvántartásba veszi;
c) a b) pont szerinti követelését beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe azzal, hogy a magánszemélyt megillető munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetében a beszámítást követően kifizetendő összeg nem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál;
d) a b) és c) pont rendelkezései helyett az ott említett magánszemély esetében is a (7) bekezdés szerint jár el, ha a magánszeméllyel szemben nincs – valamint az adóévben a körülményekből következően várhatóan nem is keletkezik – olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleget levonhatná.

(7) A (6) bekezdés b) pontjában nem említett magánszemély esetében – amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség – valamint d) pontja rendelkezésének alkalmazása esetén az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét is, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.”

Surányi Imréné felhívta a kérdező figyelmét arra is, hogy a munkáltatónak alkalmaznia kell továbbá a Tbj. 50. § (5) bekezdésének rendelkezését amely szerint:

„(5) A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A megelőlegezett járulékot a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba.”