Joghézagok a munkásszállás adómentességi szabályaiban

Megosztás Tetszik

A vállalkozások egyre nehezebben találnak kellő számú és képzettségű helyben lakó munkavállalót. Cikkünkben a munkásszálláson történő elhelyezés adózási vonatkozásainak néhány értelmezési problémáját ismertetjük.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény [szja tv.] 1. számú mellékletének 8.6./f) pontja értelmében adómentes a munkásszálláson történő elhelyezés. A munkásszállásnak minősülő szálláshelyekről külön jogszabály is rendelkezik [173/2003. (X. 28.) kormányrendelet], azonban az adómentességet kimondó szabály alkalmazhatósága szempontjából a törvény önálló fogalmat határoz meg. Eszerint munkásszállásnak a kifizető tulajdonában lévő vagy általa bérelt olyan szálláshely minősül, amely

-       egy lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében a lakóhelyiségben egynél több,

-       több lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében lakóhelyiségenként legalább egy,

olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, aki a kifizetővel munkaviszonyban áll és nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. A rendelkezés kizárja munkásszállás fogalmából azt a szálláshelyet, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn (például többségi tulajdonos).

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, milyen értelmezési kérdések merülhetnek fel például a kereskedelmi szálláshellyel, a munkásszálláson lévők létszámával, a lakóhellyel kapcsolatban!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.