Folyósítják a kárenyhítő juttatást, így kell utána adózni

Megosztás Tetszik

Március 26-án megkezdte a Magyar Államkincstár a 2020-as kárenyhítési évre benyújtott kérelmek utáni kárenyhítő juttatások kifizetését. A kárenyhítésre tekintettel folyósított összeg bevételnek minősül, ha az adózó a korábban a kárenyhítési alapba fizetett kárenyhítési hozzájárulást a költségei között érvényesítette.

A hírek szerint a 2020-as kárenyhítési évben az aszály, illetve a tavaszi fagy okozta a legjelentősebb károkat.

A teljes összegből

– aszálykárra közel 7,5 milliárd forintot,
– tavaszi fagykárra több mint 7 milliárd forintot,
– felhőszakadáskárra közel 1,8 milliárd forintot,
– belvízkárra majdnem 1,4 milliárd forintot
– jégesőkárra 730,1 millió forintot,
– viharkárra 166,4 millió forintot,
– őszi fagykárra 7,9 millió forintot,
– téli fagykárra 0,7 millió forintot folyósítanak.

A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről a 2011. évi CLXVIII. törvény rendelkezik, mely szerint a mezőgazdasági termelőknek meghatározott nagyságú termőföld esetén – a mezőgazdasági káresemények miatti károk kezelése céljából – kockázatközösséget kell alkotniuk, de a törvényben meghatározott esetekben a termelők önként is beléphetnek a kockázatközösség tagjai közé.

A kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő az említett törvényben foglaltaknak megfelelően köteles kárenyhítési hozzájárulást fizetni, ami a káresemények ellentételezésére szolgál, hiszen a tag valamely káresemény bekövetkezése esetén a törvényi feltételeknek megfelelően kárenyhítő juttatásra jogosult.

Mivel a befizetett összeg a káresemények ellentételezésére szolgál, ami nem jelenti egyben a költségek fedezetét is, inkább jövedelempótló célt szolgál, így amennyiben az adózó a befizetett összeget a költségei között érvényesítette, akkor a kárenyhítésre tekintettel folyósított összeg bevételnek minősül. Ennek jelentősége lehetett már a negyedéves adóelőleg-fizetési kötelezettségnél is.

Azt is fontos tudni, hogy ez az összeg tehát nem minősül támogatásnak, így az őstermelők esetében is bevételként kell kezelni.

Az szja-törvény 3. számú melléklete a mezőgazdasági őstermelők és más önálló tevékenységet folytatók – a 11. számú melléklete az egyéni vállalkozók – költségelszámolásáról rendelkezik.

E mellékletek a jellemzően előforduló költségekről rendelkeznek, tehát nem taxatív felsorolásról van szó. Ugyan a jellemzően előforduló költségek között nincs nevesítve a kárenyhítési alapba befizetett összeg költségek közötti elszámolhatósága, de a törvény preambulumában megfogalmazott cél alapján e kiadások költségként történő elszámolhatósága egyértelmű.

Átalányadózó nem számol el költséget, hanem számított jövedelme van, de az szja-törvény rendelkezései szerint a költségeit elszámoltnak kell tekinteni.