14 évig járt a bíróságra, így döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Tizennégy évig húzódott egy helyettes államtitkár bírósági ügye, amit azért kezdeményezett, mert állítása szerint, amikor felmentették a tisztségéből, nem a jogszabályoknak megfelelően ajánlottak fel neki másik álláshelyet.

A felperes helyettes államtitkárként állt az alperes alkalmazásában, s arról tájékoztatták, hogy a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény (Jt.) 36. paragrafusa alapján a közigazgatási államtitkár javaslatára a helyettes államtitkári tisztségéből 2002. június 4-ei hatállyal felmentik, egyidejűleg felajánlották részére az egyik főosztályon a főosztályvezető-helyettesi álláshelyet. A felperes állítása szerint ugyanezen a napon korábban már felmentést közöltek vele, mely nem tartalmazott felajánlott álláshelyet.

A felperes jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a felmentést előzőleg közölték vele, az elbocsátás pedig megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek.

A megismételt eljárást követően az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az úgynevezett első felmentést átadták a felperes részére, s mivel abban nem szerepelt felajánlott álláshely, így az jogellenes volt. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az első okirat átadását a felperes nem bizonyította, a közszolgálati jogviszonyt megszüntető intézkedés azonban jogellenes volt, mivel a felperes számára felajánlott álláshelyet a felmentés időpontjában még nem hozták létre.

A felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúriához, amely a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes helyettes államtitkár keresetét elutasította.

A Kúria úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, az adott esetben a miniszter és a közigazgatási államtitkár a felmentést megelőzően döntött az újabb főosztályvezető-helyettesi munkakör felajánlásáról, és amennyiben a felperes azt elfogadta volna, úgy a szükséges intézkedéseket az érintett vezetők megtették volna a munkakör létrehozása érdekében.

A felajánlott munkakörnek a Ktv. 31. paragrafusának (8) bekezdése értelmében nem szükséges fennállnia a felajánlás időpontjában, amennyiben az adott státusz létrehozására jogosult vezető elhatározása az újabb munkakör létrehozása vonatkozásában a felmentés közlését megelőzően már megszületett. Ugyanezen paragrafus (1) bekezdése alapján a főosztályvezető-helyettesi munkakör létrehozásának nem volt jogszabályi akadálya, annak pedig a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, hogy a felajánlott munkakör az SZMSZ-ben szerepelt-e vagy sem.

Az ügy azért volt különösen munkaigényes, mert a több mint tizenhárom éven keresztül folyamatban volt eljárás iratanyagát kellett áttanulmányozni, és értelmezni a Jt. 29. paragrafus (2) bekezdését, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIIII. törvény 31. paragrafus (1) bekezdését, továbbá a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 80. paragrafus (1) bekezdését.