Ki kell-e venni a gyermek utáni pótszabadságot?

Megosztás Tetszik

Mi a helyzet akkor, ha a gyermek utáni pótszabadságot nem igényli a szülő? Kötelező élnie ezzel, vagy ha nem igényli, úgy nem jár neki? Ezt kérdezte egyik olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

Olvasónk kérdése konkrétan így szólt: "Tisztelt Szakértő! Az a kérdés merült fel, hogy a gyermek utáni pótszabadsággal kötelező élnie a szülőnek, vagy amennyiben nem igényli, úgy nem jár neki?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb
– egy gyermeke után kettő,
– két gyermeke után négy,
– kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.
Ez a mérték fogyatékos gyermekek esetében gyermekenként két munkanappal nő. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti. A hatályos szabályok alapján a gyermekek után járó pótszabadság mindkét szülőt külön-külön megilleti, így nem kell nyilatkozni arról, hogy melyik szülő vállal nagyobb szerepet a gyermek nevelésében, gondozásában.
A fenti szabályoktól az Mt. 135. § alapján a felek megállapodása kizárólag a munkavállaló javára térhet el. A 43. § (2) bekezdése szerint az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.

A fentiekből az következik, hogy a pótszabadság megilleti a munkavállalót, kivéve, ha abban állapodik meg a munkáltatóval, hogy nem igényli, arról lemond. Ez azonban önmagában nem szolgálja a dolgozó javát, kivéve megfelelő indok mellett. Életszerűtlen ugyanis, hogy a munkavállaló inkább dolgozik, minthogy azt az évi további 2, 4 vagy 7 napot a gyermekével/gyermekeivel töltse. Indokként felmerülhetne, hogy nagyobb szüksége van a munkabérére, azonban a különbség minimális lenne. Szabadság idejére ugyanis távolléti díj jár (mely eleve tartalmaz bérpótlékot, ha teljesülnek a feltételei), míg ha adott napon esetleg túlórázna a dolgozó, az növelné a munkabér összegét. A rendkívüli munkavégzés jövőbeli elrendelése azonban csak feltételezés.
Ez alapján tehát nem tudok jogszerű, a munkavállaló javát szolgáló eltérést megjelölni. Megoldást az kínálna, ha cserébe más területen kapna nagy engedményt, előnyt a munkavállaló.

Más a helyzet megítélése, ha a munkáltatónál az a kialakult gyakorlat (a legtöbben ezt a megoldást követik), hogy a munkavállalók évente nyilatkozzanak: van-e, illetve hány gyermekük van, és ez alapján adja ki a pótszabadságot. Tehát nem akként nyilatkoznak, hogy amikor megszületik a gyermek, annak tényét a munkáltató felviszi a rendszerébe és azután, míg ezzel ellentétest nem jelez a munkavállaló (pl válás, stb.), de legkésőbb a gyermek 16. éves koráig jár a pótszabadság. Amennyiben ugyanis a dolgozó – bizonyíthatóan tud arról, hogy évente jelezni kell, de – nem tesz ilyen tartalmú nyilatkozatot (arra nem kényszeríthető), abban az esetben a munkáltató nem tudja kiadni részére a pótszabadságot. Ez aggályossá akkor válik, ha a cégnél köztudott (kis létszámú munkáltatónál van rá példa), hogy a dolgozónak van 16 év alatti gyermeke, és mégsem tölti ki a nyilatkozatot. Ebben az esetben felmerülhet a munkáltató befolyásolása, illetve a joggal való visszaélés esete.

Egyébként a nyilatkozat kitöltése, így a pótszabadság későbbi kiadásának megtagadása a fizetés nélküli szabadságon lévő kismamáknál marad el gyakran (miközben egyértelmű, hogy van 16 év alatti gyermek), figyelemmel arra, hogy a munkáltató a nyilatkozat kitöltéséhez köti a jogosultságot, azonban a kitöltési kötelezettségről elfelejti tájékoztatni a dolgozót.

Összefoglalva: ha a felek megállapodása alapján a közöttük fennálló munkaviszonyban a dolgozó kedvezményt kap, előnyhöz jut (ennek legyen írásos nyoma), vagy ha felhívás ellenére nem nyilatkozik gyermekeiről, abban az esetben a munkáltatónak nem kell, illetve nem tudja kiadni részére a pótszabadságot. Azonban mindkét esetben óvatosan kell eljárni, mert fokozottan felmerülhet a joggal való visszaélés tilalma.