Nincs védelmük a súlyosan beteg dolgozóknak, csak a fogyatékosság kötelezi a munkáltatót

Megosztás Tetszik

Beszámoltunk már korábban arról, hogy 2023.01.01. napjával a munka törvénykönyve (Mt.) távolléti díjra vonatkozó szabályait a jogalkotó megváltoztatta, és kizárta ebből a körből a munkaköre ellátására egészségileg alkalmatlan munkavállalót. Ennek következtében jelenleg az érintettek sem állásidőre járó juttatásra, sem pedig távolléti díjra nem jogosultak, a munkáltatót pedig foglalkoztatási kötelezettség sem terheli. Így – felmondás hiányában, melyre a munkáltatónak kötelezettsége nem áll fenn – maguk után egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezettek.

A Kúria ebben az évben egy ezen kérdést érintő munkaügyi perben hozott döntést (BH2024.16.), melyet az alábbiakban ismertetünk:

A munkavállaló a segédmunkási munkakörére alkalmatlanná vált

A munkáltató 2021. május 5-én kelt levelében tájékoztatta a felperesi munkavállalót, hogy a táppénz joga 2021. március 30-án lejárt, az orvosi alkalmassági vélemény alapján munkakörében nem alkalmas munkavégzésre, erre tekintettel a munkáltatót foglalkoztatási, illetve munkabér-fizetési kötelezettség nem terheli. Emellett arról is tájékoztatta, hogy a végzettségének megfelelő, illetve a komplex minősítést végző szakértői bizottság által megadott orvosi rehabilitáció kizáró tényezői szerint másik munkakört nem tud felajánlani, így a társadalombiztosítási jogviszonya is szünetel.

Kapcsolódó cikkünk:
Így változtak az orvosi alkalmassági vizsgálat és a munkavédelmi oktatás szabályai

A munkáltató 2021. március 31-étől a munkavállalót így nem foglalkoztatta, munkabért nem fizetett neki. A munkavállaló a munkaviszonyát azonnali hatállyal felmondta arra tekintettel, hogy a munkáltató nem volt hajlandó a munkaviszonyt felmondani, illetve kérése ellenére sem biztosított munkát, pedig az Mt. 51. § (1) és (3) bekezdése alapján kötelessége lett volna a képzettségének és állapotának megfelelő másik munkakört felajánlani. A munkáltató magatartásával, azzal, hogy a munkaviszonyt fenntartotta, de munkabért nem fizetett számára, anyagilag is ellehetetlenítette. Végezetül azzal is érvelt, hogy a munkáltató megsértette az Mt. általános magatartáskövetelményeit, közöttük a joggal való visszaélés tilalmát.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben ismertetjük, hogyan döntött az ügyben a Kúria!