Feltételezte, hogy idős kora miatt rúgták ki, de nem tudta bizonyítani

Megosztás Tetszik

Személygépkocsi-alkatrészek gyártásával foglalkozó gazdasági társaság felmondott a munkavállalójának arra hivatkozva, hogy csökkentek a vevői megrendelések, továbbá egyes gyártási folyamatoknak kisebb létszámigényű gépeken való elvégzése miatt átszervezésre volt szükség. A feladatok ellátását kevesebb munkavállalói létszámmal oldja meg, az elbocsátott dolgozó feladatai más munkavállalókhoz kerültek át. A munkavállaló pert indított. Keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely a Kúria döntése szerint nem volt megalapozott. Alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálat kizártságára eljárási okból hivatkozott, utalva a polgári perrendtartásról szóló törvény (Pp.) 271. paragrafusának (2) bekezdésére. Álláspontja szerint a per vagyonjoginak minősül, a felperes keresete pedig nem haladta meg a törvényben meghatározott 3 millió forintot.

A Pp. 358. paragrafus (3) bekezdésének a) pontja kivételként nevesíti a (2) bekezdésben meghatározott értékhatár alól azokat az eseteket, amikor a felülvizsgálatban a jogviszony keletkezésének, módosításának, megszüntetésének jogszerűsége vitás. Jelen esetben a felmondás jogszerűségét kellett értékelni.

A Kúria kimondta: a felmondás jogellenességét állító felperesi előadás is alaptalan. A munkáltató ugyanis igazolta, hogy a felperes munkakörét összevonták, és annak nem lehet kihatása a jogvita eldöntésére, hogy több hónappal később magasabb képzettséggel rendelkező gépészmérnökök felvétele történt. Az alperes a létszámcsökkentés megtörténtét igazolta, annak nem volt kiemelt jelentősége a bizonyítékok értékelése során, hogy ez az igazolás nem minősült okiratnak (Pp. 206. §).

Felperes a joggal való visszaélés körében arra utalt, hogy a munkáltató azért az ő jogviszonyát szüntette meg, mert a védettség szempontjából irányadó nyugdíjkorhatárhoz közel volt. Ennek feltárásához széles körű bizonyítás szükséges, amely a Pp. 164. paragrafusának (1) bekezdése alapján a joggal való visszaélésre hivatkozó felet terheli. Neki áll ugyanis érdekében, hogy az arra vonatkozó állítását a bíróság valóságosnak fogadja el, ennek bizonyítatlansága pedig az ő hátrányára szolgál (5/2017. KMK vélemény).

A felperes nem tudott eleget tenni bizonyítási kötelezettségének. Általa sem vitatottan a felmondás időpontjában nem illette meg az életkorhoz kapcsolódó védelem (Mt. 66. § (4) bekezdés). A védelmi szabályok érvényesülését a felmondás időpontjában kell vizsgálni. Arra helyesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a munka törvénykönyve (Mt.) 66. paragrafusának (4) bekezdése nem mondja ki azt, hogy a védettség szempontjából a felmondás közlése, a jogviszony megszüntetése az irányadó.

Az Mt. 65. paragrafusának (3) bekezdése azonban a felmondási tilalom jogintézménye fenntartása mellett szabályozza azon eseteket, amikor a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a jogviszonyt. Azt is rögzíti (Mt. 65. § (4) bekezdés), hogy a védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. Jelen esetben is analógiaként ez a szabály irányadó, és nem a felperes által hivatkozott Mt. 77. § (4) bekezdése, amely olyan juttatásra vonatkozik, ami a jogviszony megszüntetésekor válik esedékessé.