Viszály az egyházi főiskolán – rendkívüli felmondás a rektornak

Megosztás Tetszik

Egy a napokban született Kúriai határozat megállapította: megalapozott a munkáltató rendkívüli felmondása, ha a rektor mint munkavállaló az egyházzal mint fenntartóval, valamint a főiskola egyes oktatóival szemben elfogadhatatlan magatartást tanúsít. A döntés azt is kimondta, hogy a főiskolát fenntartó egyház a munkáltatói jogkört oly módon is gyakorolhatja, hogy a rektorral kapcsolatban azt az Egyházi Tanács vezetőjére delegálja, a főiskolai munkavállalóknál pedig a fenntartóhoz vonja.

A perbeli ügyben a felperes munkavállaló 2005. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában egy egyházi fenntartásban működő felsőoktatási intézményél. 2007. szeptember 1-jétől 2011. augusztus 31-éig a miniszterelnök megbízta az alperesi főiskola rektori teendőinek ellátásával.

Az alperes a felperes munkaviszonyát 2009. július 6-án rendkívüli felmondással megszüntette, amit a munkáltatóijogkör-gyakorló fenntartó nevében M. L., az Egyházi Tanács (a továbbiakban: ET) vezetője írt alá.

A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes 2008. augusztus 31-én bejelentette a rektori tisztségéről való lemondását, amit utóbb többször megerősített, ezért rendkívüli rektor-helyettest bíztak meg. Ezt követően az egyházzal mint fenntartóval, valamint a főiskola egyes oktatóival szemben olyan magatartást tanúsított, amelyre még rektorként sem lett volna jogosult.

A felperes 2009. február 5-én kelt elektronikus levelében több személyről azt állította, hogy bűncselekményt követett el, emiatt a felperessel szemben magánvádas eljárás is indult.

A felperes több oktató munkaviszonyát 2009 júniusában annak ellenére szüntette meg, hogy tudomása volt arról: az egyház 2008. szeptember 22-én a munkáltatói jogokat magához vonta. 2009 júniusában a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban Ftv.) 103. § (2) bekezdésébe ütközően több személy főiskolai oklevelét visszavonta, és e jogsértést az egyház felszólítása ellenére sem szüntette meg. Nem hajtotta végre a fenntartó 2009. április 27-én kelt határozatait, azokkal nyíltan szembehelyezkedett, és a hallgatók körében is olyan látszatot kívánt kelteni, mintha a fenntartói határozat megalapozatlan és jogellenes lenne.

A 2009. június 16-án kelt elektronikus levelében a felperes 2009. július 1-jére összehívta a főiskola szenátusát, és jutalmat helyezett kilátásba annak, aki ott megjelenik és szavaz. E magatartásával alapvetően megsértette az egyház és a főiskola önzetlenséget és békét hirdető célját és küldetését, ezen túlmenően magatartása súlyos etikai problémákat is felvetett.

A felperes közel egy éven át folyamatosan olyan magatartást tanúsított, ami sérti a fenntartó egyház és a főiskola közötti jó viszonyt. Magatartása, nyilatkozatai anyagi és erkölcsi hátrányt okoztak, így az alperes szerint megállapítható a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségek folyamatos, jelentős mértékű szándékos megsértése, amely megalapozza a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését.

A megismételt eljárást követően előterjesztett keresetében a felperes a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását kérte azzal, hogy a rektori megbízatása lejártáig, azaz 2011. augusztus 31-éig összesen 8 500 000 forint megfizetését igényelte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Rögzítette: 2008. szeptember 22-én az ET határozatával döntött arról, hogy „A fenntartó magához vonja valamennyi főiskolai munkakör létesítésének, és valamennyi már létező főiskolai munkakör feletti munkáltatói jogkör gyakorlásának jogát (ideértve a rendkívüli rektorhelyettesi munkakör feletti munkáltatóijogkör gyakorlást is). Ennek megfelelően e naptól az új rektor megválasztásáig a főiskola valamennyi már létező, vagy a jövőben esetleg létesítendő munkaviszonya (illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya) tekintetében kizárólag a fenntartó képviseletében eljáró  ET vezetője előzetes írásbeli egyetértésével lehet munkáltatói intézkedést tenni. A főiskola bármely vezető szervének a fenntartó képviselője egyetértésének hiányában tett ilyen tárgyú intézkedései hatálytalanok”.

Az Ftv. 139. § (2) bekezdés c) pontja lehetővé tette, hogy a fenntartó a munkáltatói jogok gyakorlásában a vagyoni, gazdálkodási feladatokban a 29. § (2)-(4) bekezdésében foglaltaktól eltérően rendelkezzen. Ebből következően a fenntartó egyház jogszerűen hozott döntést a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjéről oly módon, hogy a rektorral kapcsolatban azt az Egyházi Tanács vezetőjére delegálta, a főiskolai munkavállalóknál pedig a fenntartóhoz vonta.

Az iratok között fellelhető az Egyházi Tanács 2009. április 10-én kelt jegyzőkönyve, amelyben „Megerősíti azt, hogy dr. R. F.-et alkalmatlannak tartja a munkaköre további ellátására, ezért egyhangúan megerősíti a korábbi határozatát, és kéri az ET vezetőjét, hogy dr. R. F. munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntesse meg”.

A fentiekből megállapíthatóan a felperes munkaviszonyát M. L., az Egyházi Tanács elnöke mint munkáltatóijogkör-gyakorló jogszabálysértés nélkül szüntette meg.

A felperes megalapozatlanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy a 2009. április 10-én kelt „perdöntő határozat” hamisítvány. Ennek alátámasztására semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésére.

Ugyancsak alaptalan azon felperesi érvelés, hogy az Egyházi Tanács tagja a rektor, az ő meghívása hiányában nem volt érvényes ET ülés, és itt nem hozhattak érvényes ET döntést.

Az Mt. 190. § (3) bekezdése és 96. §-ának (4) bekezdésében foglaltak vizsgálatát követően ugyancsak helytálló következtetésre jutott a másodfokú bíróság. Az alperes a felperes „közel egy éve” tanúsított magatartását jelölte meg a rendkívüli felmondás okaként – részletezve az elkövetett cselekményeket –, a folyamatosan megvalósított kötelezettségszegés pedig a szubjektív határidő elmulasztását nem tette megállapíthatóvá.

A felülvizsgálati kérelem iratellenesen állította, hogy az oklevél-visszavonás indokoltságát a bíróságok nem vitatták. Ebben a körben – helyesen – bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor, mivel azt kellett vizsgálni a rendkívüli felmondás indokának megfelelően, hogy arra a felperes rendelkezett-e jogosultsággal.

Az Ftv. 103. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes erre nem volt feljogosítva.

Azt is helyesen állapították meg a bíróságok, hogy a felperes a főiskola előzetes hozzájárulása nélkül alkalmazta dr. M. I.-t.

Forrás: a Kúria Sajtótitkársága; http://www.kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-mi-tanacsa-altal-targyalason-kivul-elbiralt-mfvi103672016-szamu-ugyrol