Települési adókkal trükköznek az önkormányzatok

Megosztás Tetszik

Szeptemberig 34 további település vezetett be települési adót a koronavírus hatásainak enyhítését célzó települési adókivetési tilalom 2023. január 1-jétől történt feloldásának eredményeképpen. Egyes esetekben nemcsak az adómértéket emelték, hanem a helyi építési szabályzat módosításával egyes telkek övezeti besorolását is megváltoztatták, sokszor magasabb adófizetési kötelezettséggel sújtva az ingatlan tulajdonosát – hívja fel a figyelmet blogbejegyzésében Barta Bettina, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltje.

Egy konkrét esetben a települési önkormányzat a helyi építési szabályzat átszabásával megváltoztatta egy telek övezeti besorolását, amellyel egyúttal a korábbi évekhez képest többszörösére megemelte az ingatlan tulajdonosának telekadó-fizetési kötelezettségét. Az övezeti besorolás megváltozásával pedig nem kizárólag az alkalmazandó adómérték növekedett, hanem az ingatlan beépíthetőségének mértéke is csökkent.

Ezzel a módosítással az önkormányzat tehát nemcsak az adóterhet súlyosbította, de egyidejűleg az ingatlan hasznosíthatóságát is korlátozta anélkül, hogy a helyi jogalkotó ezt a szabályozást bármely objektív indokkal alátámasztotta volna. Önmagában az önkormányzat gazdasági érdekeit szolgáló adókivetés nem elegendő indok erre a Kúria vonatkozó ítéleteinek ismeretében. A helyi jogalkotónak ugyanis saját gazdálkodási követelményeinek érvényre juttatása során is tekintettel kell lennie az adóalanyok teherbíró képességére és az adótárgyak sajátosságaiban rejlő különbségekre.

A helyi önkormányzatok adókivetési gyakorlata, mellyel egységes adómérték alá kerül több ingatlan, első olvasatra nem tűnik jogszabálysértőnek, azonban az eltérő tulajdonságokkal, hasznosíthatósági lehetőségekkel rendelkező telkek azonos adómértékkel sújtása megvalósíthatja az adótárgyak közötti diszkrimináció tilalmát, mivel különböző ingatlanokat egységesként kezel, nem differenciál kellő mértékben eltérő adómértékek bevezetésével.

Jól tükrözi ezt, hogy a tárgy szerinti esetben az önkormányzati szabályozás több, mint húsz övezeti besorolásra csupán három különböző telekadó mértéket alkalmaz.

A Kúria ítélkezési gyakorlatában irányadó szempont, mely szerint az „önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó ingatlanok, építmények rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is” ebben az esetben nem valósul meg.

A bemutatott követelményekkel ellentétes helyi adóztatási gyakorlat az illetékes kormányhivatal, illetve bíróság előtt megtámadható, mivel nélkülözi az adókivetés során mérlegelendő kötelező szempontokat, egyetlen célja az önkormányzati adóbevételek növelése. A megtámadásra pedig akár visszamenőlegesen is van lehetőség, ennek egyetlen korlátja az elévülési idő, amely adójogszabályok esetében 5+1 éves időtartamban számítandó.