adozona.hu
Skontó adózása: mi változott és hogyan?
//adozona.hu/archive/20100531_skonto_tarsasagi_ado_torveny
Skontó adózása: mi változott és hogyan?
Skontó adózásával kapcsolatban változás történt a társasági adóról szóló törvényben. Tény, hogy a társaságok által szívesen alkalmazott a skontó biztosítása, így összefoglaltuk az aktuális szabályozást - amely igen meglepő.
A társasági adóról szóló törvény (Tao tv.) 2007. december 31-ig hatályban lévő 7. § (8) bekezdés c) pontja, valamint 8. § (1) bekezdés ne) pontja külön rendelkezett arról, hogy az utólag kapott - nem számlázott - engedmény következtében elszámolt bevételhez nem kapcsolódik adóalap-csökkentési lehetőség. A jogszabály arra is kitért, hogy az engedményt adó félnél elszámolt ráfordítás sem növeli az adózás előtti eredményt. Ez a szabály volt érvényes a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén adott/kapott - legfeljebb a késedelmi kamattal megegyező, nem számlázott - engedményre is.
Annak ellenére, hogy a Tao tv. ezeket a rendelkezéseket 2008. január 1-jétől már nem tartalmazza, azok a gyakorlatban továbbra is alkalmazandók, tekintettel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szabályozására, miszerint ezek az engedmények nem tekinthetők visszafizetési kötelezettség nélkül adott/kapott támogatásnak, hiszen azok valamely gazdasági esemény részét képezik, annak következményei.
Az Sztv. 77. § (1) bekezdés f) pontja és 81. § (2) bekezdés g) pontja így szól: a szerződésen alapuló nem számlázott, utólag kapott engedmény szerződés szerinti összegét az egyéb bevételek között kell nyilvántartani, míg az utólag adott engedményt az egyéb ráfordítások között. Az Sztv. 84. § (7) bekezdés o) pontja és 85. § (3) bekezdés o) pontja értelmében a szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén adott - legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott - engedmény összegét a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között, míg a kapott engedményt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell szerepeltetni.
A fizetési határidőn belül történt pénzügyi rendezés esetén adott, legfeljebb a késedelmi kamattal megegyező összegű engedmény számvitelileg elszámolható mértékét elsősorban a gazdálkodó felek által kikötött késedelmi kamat összege határozza meg. Abban az esetben, ha a szerződésben nem határoztak meg késedelmi kamatot, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301/A. §-ban foglalt késedelmi kamatra vonatkozó szabályok az irányadóak. Ezek úgy szólnak, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege.
Amennyiben a fizetési határidőn belüli fizetés esetén az adott engedmény összege meghaladja a szerződésben kikötött. illetve ennek hiányában a Ptk. fenti szabálya által kiszámított késedelmi kamat összegét, úgy a kettő különbözete a társasági adó szempontjából véglegesen átadott/átvett pénzeszköznek minősül, következésképpen ez az összeg adóalap-növelő tétel az engedményt adó [Tao tv. 8. § (1) bekezdés n) pont], míg adóalap-csökkentő tétel az engedményt kapó fél [Tao tv. 7. § (1) bekezdés ly) pont] vonatkozásában.
Tehát a fentiek szerint hiába történt változás a törvényben, a gyakorlatban maradt minden változatlan. Érdekes az is, hogy kikerült ugyan a kapcsolódó bekezdés a társasági adó törvényből, azonban egy másikba továbbra is beleérti az adóhatóság. Ezek alapján kérdéses, hogy a jogalkotó célja ez volt, vagy sem.
Ferencz Gyöngyi - Kneitner Lea
VGD