Robbanásszerű növekedés a transzferár-ellenőrzéseknél

Megosztás Tetszik

2009-ben két és félszeresére nőtt a hazai transzferár-ellenőrzések száma, a cégeknél így megállapított társaságiadó-különbözet pedig megközelítette a 10 milliárd forintot - ami közel duplája az előző éves adatnak. Sok vállalkozás egyszerű formai hibákon, elmulasztott határidőkön bukik el az ellenőrzések során, tartalmi kérdésekben azonban maga a szabályozás sem mindenhol egyértelmű. A cégek a megfelelő körültekintéssel elkerülhetik a szankciókat - hívja fel a figyelmet a Deloitte.

Az APEH évek óta különösen nagy figyelmet fordít a kapcsolt felek között alkalmazott árakkal (transzferárakkal) kapcsolatos adójogi előírások betartatására, és a nyilvántartási kötelezettség ellenőrzésére. A tavalyi év robbanásszerű bővülést hozott ezen a területen, hiszen az adóhatóság a formai kritériumok és határidők betartása mellett immár egyre inkább tartalmi szempontokat is vizsgál az ellenőrzések során - véli Veszprémi István, a Deloitte Zrt. adópartnere.

Az ellenőrzések száma 2009-ben meghaladta a kétezret, az adóhatóság által megállapított nettó adókülönbözet pedig megközelítette a 30 milliárd forintot. Ez az adókülönbözetet tekintve majd kétszerese, az ellenőrzések számát tekintve pedig több mint két és félszerese az egy évvel korábbi adatnak. A megszaporodott ellenőrzések következtében az adóhatóság 2009-ben társasági adóban közel 10 milliárd forintnyi különbözetet mutatott ki az érintett cégeknél, ami ugyancsak közel duplája a 2008-ban feltárt különbözetnek - hívja fel a figyelmet a Deloitte.

Maradtak nyitott kérdések

A Deloitte tapasztalata szerint a szabályozásnak továbbra is vannak olyan részterületei, amelyeket az adóhatóság ellentmondásosan vagy bizonytalanul, az adózók pedig megfelelő tájékozottság és elővigyázatosság nélkül kezelnek. Az érintett vállalkozások egy része számára például még mindig nem teljesen világosak a transzferár dokumentációval kapcsolatos követelmények. Gyakoriak azok az esetek, amikor az adózónak csupán jóval körültekintőbbnek kellene lennie ahhoz, hogy elkerülje a szankciókat - legtöbbször a hiba annyira nyilvánvaló, hogy annak felderítése még csak komoly erőforrásokat sem igényel az adóhatóság részéről - figyelmeztet a könyvvizsgáló és tanácsadócég.

Így például komoly buktató lehet az ingyenesen, illetve irreálisan alacsony, költségeket sem fedező áron (vagy haszonkulcs alkalmazása nélkül) nyújtott szolgáltatás a kapcsolt vállalkozásnak, amire gyakori példa az ingyenes irodabérlet, a kamatmentes kölcsön, az amortizációt sem fedező irodabérlet, vagy például építőiparban a haszonkulcs alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói díj. Az ilyen ügyletek következménye az ellenőrzés során rendszerint az átadó, vagy szolgáltatást nyújtó fél társasági adóalapjának kiigazítása (és a kapcsolódó szankció) a nem piaci árak alkalmazása következtében.

Veszprémi István kiemelte: sok esetben már azzal is elkerülhetőek lennének az utólagos adókülönbözeti megállapítások és bírságok, ha a vállalkozások legalább az irreálisan alacsony (vagy éppen magas) áron bonyolított ügyletektől óvakodnának kapcsolt vállalkozásaikkal bonyolított tranzakcióik során.  A figyelmetlenség az adóalap korrekciójánál és a kapcsolódó bírságnál súlyosabb következményekhez is vezethet, amit immár precedens értékű esetek is bizonyítanak. Ilyen eset volt az, amikor egy társaság bevallása szerint piaci ár alatti áron járműbeszerzést hajtott végre a kapcsolt vállalkozásától, és ennek alapján csökkentette adóalapját. Az adóalap-csökkentést az adóhatóság később jogtalannak ítélte, az ügyben valótlan tartalmú nyilatkozattétel miatt ráadásul büntetőfeljelentés is indult, a cég ugyanis nem tudta igazolni a beszerzéseket.

A Deloitte tapasztalatai szerint vannak olyan adóhatósági megállapítások, amelyek jogossága vitatható, ezért ilyenkor célszerű lehet külső szakértő segítségét is igénybe venni. Ilyen lehet például az úgynevezett Amadeus adatbázis (nemzetközi transzferár-adatbázis) alkalmazásával meghatározott piaci ársáv alapján elvégzett adóhatósági adóalap kiigazítás. Egy ilyen kiigazítás  – a sáv különböző pontjait használva - az adózó számára különböző összegű adókülönbözeteket eredményezhet, és nem valószínű, hogy az adóhatóság az adózó számára legkevésbé hátrányos megoldást választja. Aktív részvétellel az ellenőrzésben, - vagy akár külső szakértő bevonásával - az adózó elérheti, hogy mérsékeljék a megállapított adókülönbözet összegét még a határozat jogerőre emelkedését megelőzően.

A Deloitte az adóhatóság részéről bizonytalanságokat elsősorban a kölcsönügyletek, cash pool megállapodások kezelése kapcsán tapasztalt. Előfordult például, hogy kölcsönügylet esetében az adóhatóság a kölcsönügylet értékébe a kamat mellett a tőkeösszeget is beleértette, és ennek következtében nem fogadta el az adózó által készített ún. egyszerűsített dokumentációt (amely csak abban az esetben fogadható el, ha az ügylet értéke piaci áron nem lépi túl az 50 millió forintot egészen a szerződés megkötésétől számítva). A Pénzügyminisztériumhoz benyújtott hivatalos állásfoglalás-kéréssel sikerült ugyanakkor tisztázni, hogy a tőke összege ilyen esetekben nem értendő bele az ügylet értékébe, és ezért a konkrét esetben elfogadható az egyszerűsített dokumentáció. A társaság jól tette, hogy nem fogadta el azonnal az adóhatóság érvelését, a PM-állásfoglalásnak köszönhetően ugyanis jelentős adminisztrációs többletterhek, illetve pluszköltségek alól mentesült – hangsúlyozza Veszprémi István.
---