adozona.hu
Szükség van az evára, hogy erősödjön az adózási morál
//adozona.hu/archive/20080729_portre_vagyi_eva_adozas_moral
Szükség van az evára, hogy erősödjön az adózási morál
A gumiszabályok pontosítására, az evára és további ehhez hasonló, egyszerűen kezelhető átalányadó bevezetésére van szükség ahhoz, hogy erősödjön az adózási morál - állítja Vágyi Ferenc Róbert, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke. Az Adózóna lektorával az adótanácsadók érdekeiről, saját szakmai feladatairól, a vizsgáztatás sajátosságairól beszélgettünk.
Vágyi Ferenc Róbert: Hasonló megnyilvánulásokkal én is gyakran szembesülök, ilyen lobbiról azonban nem tudok. De sok adótanácsadó számára valóban fontos, hogy az adózásban nem jártas átlagemberek ne tudják nélkülözni közreműködésüket. Ám a jelenlegi törvények már olyannyira bonyolultak, s kiszámíthatatlanok - néha már évente háromszor változnak -, hogy maguk a szakértők is alig tudják követni őket. Az úgynevezett gumiszabályok értelmezése, gyakran az APEH állásfoglalása nélkül, megnehezíti az alkalmazást. Mind az adóhatóság, mind a tanácsadók munkáját jelentősen megkönnyítené, ha az adótörvények egyszerűsítése nem pártpolitikai és nem konvergenciaprogram kérdése lenne. Közös érdeket szolgálna a foglalkoztatást terhelő adók csökkentése, s a kieső bevétel kompenzálására megoldás lehetne az általános vagyonadó bevezetése. Azt sem használjuk ki, hogy Magyarország Izrael után a második leggazdagabb ország termálkincsekben, a vízkészlet kitermelésének - nemcsak energetikai célú - adóztatatása pedig sokat hozhatna az államkasszába. Nem szabadna megfeledkezni arról sem, hogy igenis szükség van az evára, sőt, még több ehhez hasonló átalányadó bevezetése lenne indokolt, hogy erősödjön az adózási kedv és morál. Egyszerű, könnyen teljesíthető és viszonylag alacsony kulcs.
Adózóna: Sosem érezte úgy, hogy váltani kéne?
V. F. R.: Talán azért sem merült ez fel, mert soha nem foglalkoztam kizárólag adótanácsadással, igaz, többnyire mindig kapcsolódott a munkám ehhez a területhez. Mióta az eszemet tudom, érdekeltek az adóügyek és a számvitel. Középiskolás koromban sorra nyertem az országos pénzügyi versenyeket, s egy évvel azelőtt, hogy a közgazdaságtudományi egyetemen végeztem volna, az Arany János utcai metró aluljárójában árultam az első megjelent könyvet a személyi jövedelemadózásról. Amolyan rikkancs voltam, aki azt az „úttörő” szerepet vállalta magára, hogy megismerteti az emberekkel, hogyan számítják ki a „bruttó” bér utáni szja-t. Ez akkoriban újdonságnak számított, hisz a rendszerváltás után mindenki épp hogy csak ismerkedett az adózás fogalmával, s a bruttó-nettó bérfogalmak is ismeretlenek voltak. Napi 500 példányon sikerült túladnom.
Adózóna: Utána azért kipróbált egyet s mást. Tanítás, alelnöki, pénzügyi vezetői poszt, volt, hogy mindhármat egyszerre. Ma sincs ez másképp, ha jól tudom.
V. F. R.: Igen, jelenleg is tanítok a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, egészen pontosan én vagyok a pénzügyi és számviteli intézet igazgatója. Oktatással töltök a hétből legalább két napot, a többit adótanácsadással és kontrolling ügyekkel. A fennmaradó időben pedig az alelnöki feladataimat igyekszem ellátni a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületénél. S tavaly még mindezek mellett létrehoztam nyolc társammal együtt egy új pénzügyi tanácsadó céget, amely a cégalapítástól a felszámolásig az adótervezésen át mindennel foglalkozik.
Adózóna: Nem sok ez egyszerre? Jut ideje a családra?
V. F. R.: Szeretem a kihívásokat, néhány évvel ezelőtt még attól sem idegenkedtem, hogy gazdasági vezetőként dolgozzak pénzügyi vállalatoknál, miközben a korábbi feladataim sem szűntek meg. Több mint tíz év, egy betegség és nem utolsósorban egy kitartó feleség kellett ahhoz, hogy ráébresszen arra, meg kell tanulni nemet mondani. Arra ugyan képtelen vagyok, hogy egyszerre csak egy dolgot csináljak, de törekszem mindig az épp legfontosabbra koncentrálni. Konferencia vagy rendezvény idején a szövetségi feladataimra, APEH-határidőnél az ügyfeleimre - például a mostani időszak vagyongyarapodási vizsgálati dömpingjénél -, vizsgaidőszakban pedig a tanítványaimra. Természetesen a család is fontos szereplője az életemnek. Amikor a gyerekek még kicsik voltak, ragaszkodtam a fürdetésükhöz. Ma már szinte felnőttek - egy 17 éves lány és egy 15 éves fiú -, de a kulturális nevelésükről nem mondok le. Családi nyaralásaink során sok olyan történelmi helyet járunk be együtt a mai napig, amire nemcsak szívesen emlékeznek majd vissza, de szellemi fejlődésüket is szolgálja.
Adózóna: A tanítás tehát, ha jól értem, nemcsak munka, szenvedély is. Szeretik a hallgatók?
V. F. R.: A hallgatók inkább tartanak tőlem, mint szeretnek. Nem is csoda, a vizsgáztatáskor is a végletek embere vagyok: gondolkodás nélkül kirúgok bárkit, aki nem tud valamilyen alapvető kérdésre válaszolni. Azt gondolom, hogy vagy tudja a törzsanyagot vagy nem, és nincs köztes megoldás. Az eredmény pedig magáért beszél, hisz utóvizsgán a többség jól szerepel, s a céges visszajelzések is engem igazolnak. A sikerélmény tehát kézzel fogható, és kevesen bár, de akadnak kivételes tehetségek is. Ők általában már az egyetemi évek alatt kitűnnek, például a tudományos diákköri dolgozataikkal. A legjobbak közül ma már többen gazdasági vezetőként dolgoznak valamelyik pénzintézetnél vagy multinacionális vállalatnál. Ők a jövő közgazdászai, adószakértői.