Vámosi-Nagy az áfatörvényről: sokat akarunk, de nem teljesíthetetlent

Megosztás Tetszik

A szakma nagy örömére új áfatörvény született, életbe lépésével azonban azonnal jelentkeznek a különböző nézőpontokból született eltérő interpretációk. Vámosi-Nagy Szabolcs az új áfatörvényt kommentálja.

Az 1992-ben bevezetett áfa törvény bizony megkopott. A 41 törvénymódosítás és három alkotmánybírósági döntés kellően szétzilálta a törvény szerkezetét, s a szakma már régóta szerette volna az újrakodifikációját.  A régi törvény csak csikorogva tudta az EU csatlakozást követni, ahol ennek az adónemnek volt (és van) kitüntetett szerepe a közös közteherviselési normák között. Azóta a kétkulcsos rendszerből lényegében egykulcsos lett, s számos új intézmény (fordított adózás a színesfém-hulladék kereskedelemben stb.) is született.

Azt azért elöljáróban szögezzük le; új törvényt nagyon nehéz írni! Az üres lapokat úgy megtölteni szöveggel, hogy az világos, egyszerű, egyértelmű, közérthető legyen, a jövőben létrejövő bármilyen ügyletre alkalmazhatóvá váljon, bizony lehetetlen közeli feladat. Aki már csinált ilyet, csak az tudja (nekem „volt szerencsém”), mennyire teljesíthetetlen az összes kritérium! Ehhez képest egy szép új törvény született (elismerés a készítőjének), amelynek életbelépésével természetesen azonnal jelentkeznek a különböző nézőpontok eltérő interpretálásából született „eredményei”.

Itt van például az SZJ besorolások részleges hiánya. A korábbi törvény rendszeresen a KSH által kezelt Szolgáltatási Jegyzék sorszámára hivatkozott, így a minősítést a statisztikai jellemzők alapján a KSH végezte. Ezt sem tekinthetjük teljes érvényűnek, mert ismerünk olyan jogerős bírói ítéletet, amely egyedi szakértői vélemény alapján a KSH álláspontját felülbírálta (pl. orvosi gumikesztyű). Miután az európai normák nem a statisztikai besorolásra helyezik a hangsúlyt, az új törvényben az ilyen hivatkozás a minimumra korlátozódott. Ezt most sokan sérelmezik, mert az eddig megszokott „rendet” megváltoztatták. Bizony, a változások kényelmetlenek, de ha ezt szokjuk majd meg, a régi tűnik idétlennek. Ezzel nem akartam bagatellizálni az új minősítéshez kapcsolódó esetleges problémákat (amelyek a régi Áfa törvénnyel azonos elnevezés esetén nyilván azonos lesz a korábbival), de nem látni azokat a szélsőséges gondokat, amelyekről bizonyos nyilatkozatokból következtetni lehetne.

Ugyanakkor dicséretes a gyűjtőszámla törvényi elismerése, amely a korábban kialakult gyakorlat tudomásulvétele, elfogadása. A csoportos adóalanyiság intézménye is az érintett adózók életét (bevallását, likviditását) könnyíti. A lánckereskedelem normái tisztábbak. A fordított adózás építőiparra történő kiterjesztése (eddig csak a színesfém-hulladék kereskedelemben működött) nem véletlen. Ebben a szektorban is sokat művészi szintre emelték az adózással kapcsolatos visszaéléseket. Az egyik szerződő fél „visszaigényelte” azt az áfát, amit az időközben eltűnt másik be sem fizetett. Milliárdos állami (társadalmi) veszteségek további keletkezésének állít akadályt ez az adózási forma. Ráadásul a tisztességes vállalkozásokat segíti. Amíg a korábbi rendszerben a vevő a vételárban az áfá-t megfizette, amit – helyzettől függően – két vagy három hónap múlva az adóhivataltól visszakapott, most nem fizeti ki senkinek, hanem az áfa bevallás fizetendő és levonható oszlopában feltünteti. Tehát nem kell megelőlegezni és nincs kockázat a visszaigénylésnél (pl. mert az eladó valamiben „hibázott”). Bizonyos evá-s adóalanyoknál közteherviselésbeli növekedést okozhat, de ha ez túlzott mértékű, az eva hatálya alól az adózó december 1. és december 20-a között kijelentkezhetett volna, mivel az új áfatörvény november 12-e óta ismert. 

Érdekes, hogy amikor az eva mértékét 15 százalékról 25 százalékra növelték, az érintettek 1 százaléka lépett ki az eva-ból. Ez mixelt, rendszeridegen adónem, amely magába foglalja a társasági adót, az szja osztalékot és cégautó adót, valamint az áfá-t (már csak a villanyszámlát nem)! Még a megemelt mértékkel is kedvezőbb, mint a normál adózási mód.

Persze, az új áfa törvény sem fenékig tejfel. Érthetetlen, hogy a korábbi rendszerben bevált fogalmakat miért kellett újakra felcserélni, ha a tartalom egyébként nem változott. Nyilvánvalóan javíthatott volna a szövegezésen a bevezetést megelőző hosszabb szakmai egyeztetés, amellyel egyébként  - tudomásom szerint – az előkészítő számolt, csak előbbre hozták a törvénykezést. Lehet, hogy a fordított adózást elég lett volna az építkezésekkel kapcsolatos tevékenységre korlátozni, a normál, ingatlan fenntartás (pl., takarítás, fűnyírás) kimaradhatott volna ebből a német, osztrák, stb. példa alapján.

Mindezekkel együtt is azt gondolom, hogy az elmúlt évek jogalkotásai szaporasága, össze-vissza módosításai, alkotmánybírósági beavatkozásai, a „nem lép hatályba” havonkénti törvényi fordulatai között az új áfa törvény üde színfolt. Jó lenne, ha az 1995-ben született, azóta 66 alkalommal törvénnyel és 3 alkalommal alkotmánybírósági határozattal módosított személyi jövedelemadó törvényt is sikerülne kodifikálni. Aztán jöhetne az 1996-ban született társasági adó törvény, amelyet azóta 3 alkotmánybírósági döntés és 40 törvény módosított.