Számlázás, költségelszámolás éven áthúzódó építőipari projektnél

Megosztás Tetszik

Egy építőipari tevékenységgel foglalkozó cég kisebb projekteken dolgozik. Ezek közül vannak olyanok, melyeket még idén novemberben, decemberben kezd el, de majd csak 2025 január elején lesznek befejezve és kiszámlázva. Idén előlegszámlákat állít ki. A végszámla kiállítására 2025 januárjában fog sor kerülni, melyekből le lesznek vonva az előlegszámlák. Költségei már idén is felmerülnek. Mi a helyes eljárási mód? Megfelelő-e, ha a januárban kiszámlázott árbevételt elhatároljuk 2024-re, vagy pedig a 2024-ben felmerült költségeket kell elhatárolni 2025-re? Vagy esetleg az a megoldás, ha befejezetlen beruházásként tartjuk nyilván év végén? A kérdésekre dr. Bartha László adójogi szakjogász válaszolt.

A kérdéssel a 15/2023. Számviteli kérdés foglalkozott részletesen:

"A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) előírása alapján a szerződés elszámolási egységének a teljesítésével arányosan kell elszámolni a nettó árbevételt, és az összemérés elvével összhangban az így meghatározott nettó árbevételnek megfelelő költségeket, ráfordításokat.

A számviteli törvény 3. § (4) bekezdés 11. pontja határozza meg a szerződés azon elszámolási egységének a fogalmát, amelyre a teljesítés szintjét a vállalkozó méri, és amelyre a számviteli elszámolásait alapozza.

A számviteli törvény hivatkozott pontja alapján a szerződés elszámolási egysége:

a) jogilag – a szerződés felek által meghatározott tárgya alapján – egy egységet képező – a megrendelővel kötött, a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére vonatkozó – szerződés egésze (a szerződés összes részteljesítése, összes teljesítési kötelme együttesen, függetlenül attól, hogy a szerződés egy vagy több részteljesítést, teljesítési kötelmet tartalmaz);

b) az ugyanazzal a megrendelővel kötött a) pont szerinti szerződések egy csoportja, amennyiben:

ba) a szerződések csoportjának feltételeit egyetlen csomagban tárgyalták,

bb) a szerződések egymással annyira szoros kapcsolatban állnak, hogy valójában egy közös nyereséghányaddal rendelkező egyetlen projekt részeit képezik, és

bc) a szerződések egyidejűleg vagy egymást szorosan követően valósulnak meg.

A teljesítési fok a tényleges teljesítésnek a szerződés elszámolási egységére meghatározott mértéke, amely a ténylegesen elvégzett munkáknak az elvégzendő összes munkához viszonyított arányát fejezi ki. A számviteli törvény 3. § (4) bekezdés 12. pontjának az előírása alapján a teljesítési fok meghatározásának módszerét a vállalkozónak a számviteli politikájában kell rögzítenie.

Amennyiben a teljesítési fokot a szerződés elszámolási egysége felmerült szerződéses költségeinek az összes szerződéses költséghez viszonyított aránya alapján határozzák meg, akkor e tekintetben a szerződés elszámolási egységének költségeit kell figyelembe venni.

A szerződés elszámolási egységének a teljesítésével arányosan (a teljesítési fok arányában) kell elszámolni a nettó árbevételt, és az összemérés elvével összhangban az így meghatározott nettó árbevételnek megfelelő (azaz az adott teljesítési fokhoz felmerült) költségeket, ráfordításokat.

A szerződés elszámolási egységének ellenértékéből az előző üzleti év(ek)ben és a tárgyévben együttesen árbevételként elszámolt összeg meg kell hogy egyezzen a szerződés elszámolási egysége teljes szerződéses ellenértékének a teljesítési fok arányában meghatározott összegével. A szerződés elszámolási egysége teljes szerződéses ellenértékének mérlegfordulónapi teljesítési fok arányában számított összege, valamint a szerződés elszámolási egységére már elszámolt árbevétel közötti különbözet – előjelének megfelelően – aktív vagy passzív időbeli elhatárolásként kerül kimutatásra az árbevétel növelésével vagy csökkentésével egyidejűleg [számviteli törvény 32. § (8) bekezdés, 44. § (7) bekezdés és 72. § (4a) bekezdés].

A fentiekből következően a mérlegfordulónapon áthúzódóan (azaz több üzleti évet érintően) teljesített, a szerződés elszámolási egységének minősülő szerződésekre vonatkozóan írja elő a nettó árbevétel és a kapcsolódó költségek, ráfordítások tényleges teljesítésnek megfelelő elszámolását (függetlenül a szerződés időtartamától). Az árbevétel és a kapcsolódó költségek, ráfordítások elszámolása a tényleges teljesítésnek megfelelően, az időbeli elhatárolás alkalmazásával kerül összhangba. Amennyiben tehát egy szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés vagy szerződések csoportja megfelel a szerződés elszámolási egysége fogalmának, az értékesítés nettó árbevételét a szerződés elszámolási egységének a teljesítésével arányosan kell elszámolni, amely adott esetben egy rövid távú, de a mérlegfordulónapon áthúzódó teljesítés esetén az időbeli elhatárolás alkalmazását teszi szükségessé.

A számviteli törvény 42. § (1) bekezdésének az előírása alapján szállítói kötelezettségek között azokat a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozásokat lehet kimutatni, amelyeket a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató már teljesített és a vállalkozó azt elfogadta, így elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz kapcsolódnak (ez az előírás az alvállalkozói teljesítmények elszámolására is vonatkozik).

A kérdésben leírtak szerint a teljesítési fokot a szerződés elszámolási egysége felmerült szerződéses költségeinek az összes szerződéses költséghez viszonyított aránya alapján határozzák meg."

Mint látható, a számviteli elszámolás attól függ, hogy a társaság hogyan határozta meg a szerződés elszámolási egységét számviteli politikájában.