Ráfizethet, ha nem tudja megkülönböztetni a bérletet és a pénzügyi lízinget

Megosztás Tetszik

A jogi szakma évtizedes vágyát teljesítette az új Ptk., amikor a nevesített szerződések közé beemelte a pénzügyi lízinget. Az új szabályozás azonban számos olyan elemet tartalmaz, amelyek mind adózási, mind jogi szempontból nem várt meglepetést okozhatnak az óvatlan gazdasági szereplők számára – hívja fel a figyelmet a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

Az új Ptk. hatályba lépését megelőzően a pénzügyi lízing fogalmát kizárólag pénzügyi tárgyú jogszabályok szabályozták. A hitelintézeti törvény (Hpt.) szerint a felek megállapodása, egyéb feltételek mellett, akkor minősül pénzügyi lízingnek, ha a lízingbe vevő a szerződés alapján jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a teljes lízingdíj, valamint a maradványérték megfizetésével a dolgon tulajdonjogot szerezzen. A Hpt. ezen logikáját azonban az új Ptk. nem vette át.  

A legjelentősebb eltérés, hogy az új Ptk. alapján pénzügyilízing-szerződésnek minősül minden olyan megállapodás, amely alapján a használatba vevő fél a szerződés tárgyát képező dolgot annak gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig használhatja; vagy ha a használatba vevő fél által fizetendő díjak összege eléri vagy meghaladja a dolog szerződéskötéskori piaci értékét. Mindez független attól, hogy a használatba vevő fél jogosult-e a szerződés alapján a dolog tulajdonjogának megszerzésére.

Jogi komplikációk…

Az egymástól eltérő pénzügyilízing-definíciók azonban számos jogi komplikációhoz vezetnek. Az új Ptk. fenti definíciója alapján, gazdasági tartalmuk szerint pénzügyilízing-szerződésnek minősülnek a felek által esetleg bérleti szerződésnek nevezett azon megállapodások is, amelyek alapján a „bérlő” által a futamidő alatt fizetett díjak összege eléri vagy meghaladja a dolog szerződéskötéskori piaci értékét. Ez pedig több szempontból is érinti a felek jogait és kötelezettségeit. Így például az új Ptk. alapján a lízingbe adás tényét és a lízingbe vevő személyét a lízingbe adó köteles bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba, illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartásba. Ennek elmaradása a lízingbe adóra nézve bizonyos esetekben hátrányos következményekkel járhat. Ahhoz, hogy ezen hátrányokat elkerülje, egy bérbeadónak egy hosszú időtartamú bérlet esetén észnél kell lennie és tudatában kell lennie annak, hogy ő a Ptk. rendszerében már nem pusztán bérbeadónak, hanem pénzügyi lízingbe adónak is minősülhet.

Gyimesi Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint a pénzügyi lízing eltérő Ptk.-beli és Hpt.-beli definíciója engedélyeztetési kérdéseket is felvet. Felmerül annak a kérdése, hogy szükséges-e az MNB engedélye azon ügyletekhez, amelyek a Ptk. alapján pénzügyi lízingnek minősülnek, még ha a Hpt. szerint nem is azok. Ebben a kérdésben szerencsére már rendelkezésre áll egy MNB-állásfoglalás, amely szerint pénzügyi lízing nyújtásához csak abban az esetben szükséges az MNB engedélye, ha annak tekintetében a Hpt.-ben meghatározott valamennyi fogalmi elem teljesül. Így egy hosszú távú bérlet vételi jog nélkül nem teremt engedélyeztetési kötelezettséget, még akkor sem, ha az kimeríti a Ptk.-beli pénzügyi lízing fogalmát.

... és áfadilemmák

Az új Ptk. hatályba lépésével párhuzamosan, még ha nem is feltétlenül annak eredményeként, módosult a pénzügyi lízing áfabeli megítélése is.

A korábbi gyakorlat alapján egy lízingügylet attól függően minősült áfa szempontjából szolgáltatásnyújtásnak vagy termékértékesítésnek, hogy az „nyílt végű” vagy „zárt végű” volt-e. Azaz, ha a futamidő elején még nem volt biztos, hogy a bérlő a futamidő végén megszerzi az eszköz tulajdonjogát (mert arra például csak vételi opciója volt), akkor a lízingre irányadó áfát csak az egyes lízingdíj-részletek felmerülésekor, időben elnyújtva kellett megfizetni.

Az Európai Unió Bíróságának (EUB) újabb ítélkezési gyakorlata azonban ezt a megközelítést felülírta. Az új Ptk. által is alapul vett számviteli standardokra hivatkozással az EUB immár több ízben kimondta, hogy a tulajdonjog futamidő végén történő átszállásától függetlenül is, ha a konstrukció az eszköz tulajdonlásával járó összes kockázatnak és haszonnak az átruházásával jár (például azért, mert az esedékes lízingdíj-részletek jelenértéke gyakorlatilag azonos a termék forgalmi értékével), ez már elegendő lehet ahhoz, hogy az pénzügyi lízingnek és így termékértékesítésnek minősüljön.

Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvéde szerint ez pedig az áfaszabályok alapján azzal jár, hogy már a termék birtokba adásakor, vagyis – praktikusan – a futamidő elején meg kell fizetni a termék egész értékére eső áfát. Az új Ptk. szabályai alapján pedig valószínű, hogy a jövőben az adóhatóság szinte minden, a Ptk. szerinti pénzügyi lízinget áfaszempontból is ekként, azaz termékértékesítésként értékel majd.

Konklúzió

Hosszú távú bérleti konstrukciók esetén húsbavágó kérdés, hogy a felek a szerződés tényleges gazdasági tartalmára is odafigyeljenek. Amennyiben ugyanis a bérlő által fizetett bérleti díjak összege eléri vagy meghaladja a dolog szerződés-kötéskori piaci értékét, vagy a bérlő a dolgot annak gazdasági élettartamát elérő vagy meghaladó ideig használhatja, úgy a szerződés mind polgári jogi, mind adójogi szempontból pénzügyi lízingnek fog minősülni. Ez pedig komoly eltérést jelent majd a felek jogi és adózási helyzetében.