Levonható-e a továbbértékesítési célú személygépkocsi javításának, alkatrészpótlásának áfája?

Személygépkocsi alkatrész beszerzés során felszámított áfa levonhatósága

Az elmúlt időszakban több esetben tapasztalható volt, hogy a használtautó kereskedők alkatrész beszerzés költségét terhelő áfa-t a NAV nem engedte levonni. Kis kutatással megtaláltuk az okát. Az ok, hogy az úgynevezett „tudásbázisukban” rejlik, az Áfa tv. 124. § szereplő tiltó rendelkezése alapján nem tartják levonhatónak az alkatrész beszerzés áfa tartalmát, valamint a személygépkocsival kapcsolatos szolgáltatások áfa tartalmának csak az 50% gondolják levonhatónak. Jelen cikkben csak az alkatrész beszerzéssel foglalkozok, de ugyanolyan eredményre lehet jutni a járművel kapcsolatos szolgáltatások esetében is az alábbiak alapján.
A kérdést több irányból próbálom megközelíteni, és egyben az adóhatóság álláspontjának helyességét vitatni. Megjegyezve azt, hogy nem gondolom, hogy a bölcsek köve bármilyen jogértelmezés esetében a birtokomban van.
Történeti megközelítés
2008-ig, vagyis az új Áfa törvény hatálybalépéséig a használtautó kereskedőkre vonatkozó árrés adózás szabályi között találhattunk egy rendelkezést, amely teljeskörű tiltást tartalmazott azon adóalanyokra, akik a különbözeti adózást alkalmazzák. A szabály a következő volt:
63. § (3) Az adóalany nem jogosult az előzetesen felszámított adó levonására, ha a beszerzett termék értékesítésére a különbözet szerinti adózást alkalmazza.
E szabály alapján készült egy adózási kérdés (2006/103.), amelyben az szerepel, hogy az alkatrész beszerzés levonása nem lehetséges az idézett rendelkezés szerint. Ez korrekt volt, ezzel nem lehet vitatkozni!
Ugyanakkor létezett egy tételes tiltás is az autó alkatrészekre, amely a következőképpen került meghatározásra:
33. § (1) f) személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele,
E rendelkezésnek nem volt feloldó szabálya és igazából nem is kellett, hogy legyen, mivel maga az mondat olyan esetre tartalmazott tiltást, amely eset akkor fordul elő, ha a tárgyi eszközként használt személygépkocsiba vásárlok alkatrészt, vagyis üzemeltetem, fenntartom az autót. Az alkatrész kereskedők, az autószerelők, az újautó és használtautó kereskedők beszerzéseire nem tartalmazott tiltást az idézett szöveg, ha az alkatrész árunak vagy anyagnak vásárolták, úgy azokra feloldást nem is kellett írni. E rendelkezés esetében fontos megemlíteni, hogy 2004.04.30.-án az adott szövegezés szerint szerepelt a jogszabályban. Vagyis ezen rendelkezésen szigorítani nem lehetséges tartalmilag, mivel ez egy olyan tiltást, amely azért szerepelhet jelenleg is azonos tartalommal az Áfa törvényben mert a EU csatlakozáskor derogációt kaptunk, vagyis eltérhettünk e szabállyal az EU irányelvben foglalt tiltó rendelkezésektől, de azon továbbiakban szigorítani nem lehet.
2008-ban az új Áfa törvény hatályba lépésekor a különbözeti adózás szabályai közül törülték a korábban hivatkozott rendelkezést, vagyis nincs általános tilalom az előzetesen felszámított adóra a használttermék kereskedők esetében. Maradt egy levonási tiltás a jogszabály különös részében, amely a következőképpen hangzik:
222. § (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen minőségében
a) * a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, régiség beszerzéséhez – ideértve ezek Közösségen belüli beszerzését is –, importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
Látható, hogy a levonási tiltás nem általános, csak olyan esetben alkalmazható, ha a beszerzési árban áfa-t számítottak fel. Melyek elehetnek ezek az esetek? Ha alanyi adómentes adóalanytól tárgyieszközt vásárol, import műtárgy beszerzés esetében, vagy általános szabályok szerint adózó eredeti szerzőtől vásárol műtárgyat a kereskedő.
A fentiek alapján jelenleg a különös szabályokban nincs tiltás a jármű javításához szükséges alkatrész beszerzésének esetében. A tételes tiltás nem vonatkozhat rá, hiszen a tételes tiltások tartalmát nem lehet bővíteni a csatlakozást követően. És mint korábban említettem a csatlakozáskor nem volt tiltás a jármű alkatrészekre csak az esetben, ha olyan járműhöz vásárlom, amit a használatomban van.
Hétköznapi szóhasználat szerinti megközelítés
Az Áfa törvény tételes tiltó rendelkezései között szerepel a következő szabály:
124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:
c) az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges;
E rendelkezés tartalmilag teljesen azonos a korábbiakban idézett Áfa tv. 33. §-ban szereplő szabállyal (nem is lehetne más a derogáció megszorításai miatt).
Vagyis csak akkor nem vonhatom le az adót, ha a járművet üzemeltetem, fenntartom.
A rendelkezésben szereplő üzemeltetés, fenntartás a kifejezések hétköznapi nyelvben azt jelentik, hogy olyan járműről van szó, amelyet rendszeresen használok a tevékenységem keretében. Vagyis a tiltás a köznapi nyelv szerint az áruként nálam lévő járműre, vagy az általam vállalkozási szerződés keretében javított járműre nem vonatkozik.
Kérdésként merülhet fel a fentiek alapján, hogy az alábbi feloldó rendelkezés milyen élethelyzetre vonatkozik.

125. § (1)
a) a 124. § (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál;
Jó válasz nincs a feltett kérdésre, mivel a tételes tiltás az árunak megvásárolt alkatrészre egyállatalán nem vonatkozik, így gyakorlatilag fölösleges feloldó szabályról van szó.
Amennyiben abból a feltételezésből indulnánk ki, hogy nincs jelentősége a tételes tiltásban szereplő fenntartás és üzemeltetés fogalmaknak, úgy érthető lenne a feloldó szabály megalkotása. Ekkor az merülhetne fel kérdésként, hogy miért csak a kereskedőkre oldották fel a tilalmat? Azonban úgy nem lehet a jogszabályt értelmezni, hogy az adott fogalmaknak (üzemeltetés, fenntartás) nem tulajdonítunk semmilyen jelentőséget.
Összefoglalva, a tételes tiltó rendelkezés nem vonatkozhat a kereskedőnél áruként jelen levő járművekre a köznapi nyelvi jogértelmezés szerint.
Logikai megközelítés
Feltételezve de nem megengedve, hogy a NAV álláspontja helyes és valóban csak a tovább értékesítési célú alkatrész esetében lehet levonni az adót, úgy azt kell megvizsgálnunk, hogy mi a tovább értékesítési célzat? A jogszabály a következő módon rendelkezik:
259. § 22. továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől;
Amennyiben a használtjármű kereskedő alkatrész beszerzését nem ismerjük el tovább értékesítési célnak, úgy a több gazdálkodó autó alkatrész beszerzését sem tudjuk elismerni és az komoly anomáliát okozhat a gazdaságban. Az autógyárak alkatrészbeszerzéseire sem tudjuk akkor kimondani, hogy tovább értékesítési célúak, mivel az alkatrészt úgy hasznosítják, hogy egy új minőségileg más produktumot állítanak elő. Az autószerelők is beépítik egyben beszabályozzák vállalkozási szerződés keretében az alkatrészt, így azoknál sem lehet tovább értékesítési célú a beszerzés.
Megjegyzem a logikai megközelítésnek különösebb jelentősége nincs, mivel mint a történeti, mind a hétköznapi nyelvhasználati értelmezés alapján levonható az adó (ezért kezdtem a feltételezve, de nem megengedve kifejezéssel az alcímet).
Rendszerszintű megközelítés
A forgalmi adózás egyik alaptézise, hogy az adóhalmozódást el kell kerülni, vagyis maga az áfa ne képezzen az értékesítési lánc későbbi elemeinél további adóalapot. Ennek érdekében az adólevonási jog nem korlátozható az adóköteles értékesítés közvetlen költsége esetében. A HÉA irányelv csak és kizárólag csak a következőkben idézett rendelkezés szerint ad lehetőséget a tagállamoknak a levonási tiltás bevezetésére:
176. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag megállapítja, hogy milyen kiadások nem
jogosítanak a HÉA levonására.
Semmiképpen nem lehet adólevonást alkalmazni az üzleti tevékenységhez szorosan nem
kapcsolódó kiadások esetén, mint a luxuskiadások, szórakozási célú kiadások és
reprezentációs költségek.
Az első albekezdésben említett rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok fenntarthatnak
minden olyan korlátozást, amelyet az 1979. január 1-jén, vagy - a Közösséghez az említett
időpontot követően csatlakozó tagállamok esetében - a csatlakozás időpontjában hatályos
nemzeti jogszabályaik előírnak.
Az áruként nyilvántartott járműhöz történő alkatrész beszerzés nem luxus, nem szórakozási és nem reprezentációs költség. A csatlakozáskor az adott megszorítás nem volt érvényben, miszerint csak a tovább értékesítési céllal beszerzett alkatrész áfa vonható le. Ennek következtében a hatósági jogértelmezés a HÉA rendszerében sem állja meg a helyét.
Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy származik-e valami adóelőnye a használtautó kereskedőnek, hogy az árrésadózást alkalmazza, úgy megállapíthatjuk, hogy semmilyen adóelőnnyel nem rendelkezik. Vagyis az általa elért értéknövekmény után teljes körűen befizeti az adót. Ne feledjük, hogy végfelhasználótól veszi járművet, vagyis odáig (végfelhasználóig) teljes körűen meg van fizetve az áfa. Mivel nincs semmilyen adóelőnye a kereskedőnek, így valamiféle kedvezőtlen tiltó szabállyal kompenzálni az ő nem létező adóelőnyét értelmetlen és a HÉA rendszerrel ellentétes.

Vira Sándor

A kérdésből hiányzik, hogy a használtautó kereskedő kérte-e az árrésadózás alkalmazását, de feltételezhető, hogy felszámítják a személygépkocsi értékesítésekor a 27 százalékos áfát.

A személygépkocsi Áfás értékesítése esetén a jármű eladása érdekében beszerelt alkatrészek áfája és javítása teljes egészében levonható (Áfa tv. 125.§ (2) c)). Ez a szakasz a válaszban egyáltalán nem került megvizsgálásra és abban az "egyéb módon hasznosítja" fordulat tartalmazza az alkatrészekkel kijavított személygépkocsi továbbértékesítését.