Fontos tudnivalók az áfalevonási jogról II. rész – A számla

Megosztás Tetszik

Többrészes írásunkban részletesen ismertetjük az általános forgalmi adó levonásával kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdéseket, tudnivalókat. Cikksorozatunk mostani részében a számlára, mint speciális okiratra vonatkozó előírásokat foglaljuk össze.

A számlák esetén lényeges kérdés, hogy azokat milyen adóalany fogadja be, vagy bocsátja ki. Más szabályok vonatkoznak az általános áfastátuszú adóalanyokra, mint a speciális jogállásúakra.

Előző cikkünkben részleteztük az adólevonási jog gyakorlásának alapvető feltételeit. Ahogy azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal dokumentumai is megerősítik, a megfelelő számla elsődleges követelménye az adólevonási jog érvényesítésének.

A számla egy meghatározott adattartalmú speciális okirat. Tehát lényegében másodlagos szempont a számla formai megjelenése, mert ha a bizonylat tartalmazza a meghatározott adatokat, akkor az számlának minősül, akár digitális, akár fizikai megjelenéssel bír. A számla adattartalmára vonatkozó előírásokat az áfatörvény 169. paragrafusa rögzíti. A számlának – egyebek mellett – kötelezően tartalmaznia kell a számlára vonatkozó adatokat, az értékesítő személy azonosító adatait (név, cím, adószám), a vevő személy azonosító adatait, az ügyletre vonatkozó adatokat, valamint minden speciális előírást, amely a valós megfelelésre vonatkozik. Ilyen tipikusan például az, hogy fel kell tüntetni a számlán például, hogy az adóalany pénzforgalmi elszámolású, vagy hogy a használt ingóságokra vonatkozó szabályt alkalmazza. A számla kötelező adattartalma az általános forgalmi ad mértéke és összege, kivéve, ha annak feltüntetését az áfatörvény kizárja.

Számlát csak adóalany állíthat ki, ha egy beszerzésről csak bizonylat vagy szerződés áll rendelkezésre, akkor nem lehet az adólevonási joggal élni. A számlakiállítási kötelezettség szinte mindenre kiterjed, ide tartoznak az ingyenes ügyletek, a termék- és szolgáltatásértékesítések és -beszerzések, illetve az előleghez kapcsolódó mozgások. Ugyanakkor vannak speciális ügyletek, amelyekre nem terjed ki a számlaadási kötelezettség, vagy megfelelő számviteli bizonylattal is helyettesíthető a számla.

A számla kiállításának időpontjára vonatkozóan nincs egzakt megfogalmazás az áfatörvényben, csak utal rá a jogszabály. A számlát az ügylet áfatörvény szerinti teljesítéséig, de legfeljebb az attól számított észszerű határidőn belül ki kell állítani. A gyakorlatban ilyen jellegű kérdésekre a szakértők válasza egybehangzóan 8 nap szokott lenni. Speciális megítélés alá esik az előleg, amiről a kézhezvételig, jóváírásig kell a számlát kibocsátani.

A számlázás során az adóalanyok a legtöbbször a saját nevükben járnak el, de az áfatörvény megengedi, hogy a számlát meghatalmazás útján is kiállíthassák. Ez azt jelenti, hogy ha például „A” és „B” egymással üzletet kötnek, ahol a számlát „A”-nak kellene kiállítani, akkor egy megállapodás keretében „A” meghatalmazhatja „B”-t, hogy a nevében állítsa ki a számlát.

A számla mint adólevonásra jogosító okirat, háromféle formátumú lehet az áfatörvény alapján (a nyugta, a számviteli bizonylat nem számla). Van a klasszikus értelemben vett számla, valamint annak egyszerűsített verziója, az „egyszerűsített adattartalmú számla”, valamint a gyűjtőszámla. Ezen számlák áfalevonási jog szempontjából nem különböznek a klasszikus értelemben vett számlától.

Sokszor előfordul, hogy hiba csúszik a számlázásba, ekkor módosítani kell a számlát. A módosított számla az eredeti számlával egy tekintet alá esik. Adójogi és minden egyéb törvényi szempontból az alapszámlát és a módosító számlát együttesen kell kezelni, a kettő egymástól nem szétválasztható. A módosító számlának tartalmaznia kell annak a számlának a sorszámát (arra hivatkozást), amelyet módosítani kívánnak.

TEKINTSE MEG az eÁfa 2024: a digitális adózás új korszaka című webináriumunk videófelvételét!

A speciális jogállású adóalanyok azért speciálisak, mert az adólevonási lehetőség a tőlük befogadott, vagy az általuk befogadott számlák esetében módosul. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az alanyi adómentes adóalanytól befogadott számlák esetén adólevonási jog nem gyakorolható, mert a számlázott összeg nem tartalmaz áthárított áfát. Egy alanyi adómentes adózó részére kiállított, és általa befogadott számlában áthárított áfára adólevonási jogot érvényesíteni nem lehet (mivel nem adóköteles bevételszerző tevékenységhez kapcsolódik a beszerzése). Egy pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany pedig nem gyakorolhat adólevonási jogot addig, ameddig a számlát ténylegesen ki nem egyenlítik.

Az ügyletek meghatározott fajtája alapvetően befolyásolja, hogy lehet-e arra levonási jogot érvényesíteni vagy sem. Cikksorozatunk következő részében ismertetjük az áfatörvény ügyletekre vonatkozó rendelkezéseit.