Csak ekkor vonhatja le az áfát, ha gépkocsit lízingel

Megosztás Tetszik

Ügyvédi iroda nyílt végű pénzügyi lízinggel vásárol személygépkocsit. Az áfát szeretné visszaigényelni. Mire figyeljen a szerződésben, továbbá milyen dokumentumokra van szükség, hogy a NAV utólag ne állapítson meg áfahiányt, illetve ne minősítse át zárt végű lízinggé a konstrukció? – kérdezte olvasónk. Dr. Kelemen László jogász, adószakértő válaszolt.

Ha a kérdező úgy tekinti, hogy "pénzügyi lízinggel vásárol személygépkocsit" – azaz a beszerzés az ügylet célja –, akkor egyáltalán nem vonható le az áfa, mivel az ügylet tételes levonási tilalom alá esik.

Az áfatörvény 124. paragrafus (1) bekezdésének d) pontja (egyes speciális kivételektől eltekintve) továbbra is korlátozza az adóalany adólevonási jogát személygépkocsi beszerzése esetén, azaz ha biztos a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzése, akkor nem vonható le az áfa, ha nem biztos a tulajdonszerzés, akkor viszont az üzleti használatra jutó áfa levonható. Az adózás rendjéről szóló törvény alapján [1. § (7) bekezdés] a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, az adóhatóság tehát esetleges ellenőrzés során átminősítheti az ügyletet, ha megállapítja, hogy az más konstrukciót takar.

A lízingügyletek minősítésére – a vonatkozó hatósági iránymutatások alapján – az alábbi három szempont veendő figyelembe:

1.) önerő,
2.) futamidő,
3.) a futamidő végi tulajdonszerzés lehetősége, és annak ellenértéke (azaz a maradványérték meghatározása).

A fenti paraméterek vizsgálata világíthat rá arra, hogy az ügylet célja valóban nyílt végű pénzügyi lízing volt-e, vagy a lízingbevevő a személygépkocsi-beszerzési igényét áfalevonás érvényesítése érdekében nyílt végű lízingügylet keretében valósította meg.

1.) Önerő

Az önrész vonatkozásában azt kell figyelembe venni, hogy ha túl magas a futamidő elején befizetett önerő, akkor az átminősítési kockázatot jelenthet. Nyilvánvalóan nincs szüksége finanszírozásra annak az adóalanynak, aki a gépjármű értékének 70-80 százalékát önrészként rendelkezésre tudja bocsátani. Abban a tekintetben, hogy mi a maximális önrész, nincs egyértelmű nyilvános adóhatósági iránymutatás, de az 50 százalék feletti önrész mindenképpen kockázatosnak tekintendő.

2.) Futamidő

Míg az önrész tekintetében az jelenthet kockázatot, hogy annak mértéke túl magas a futamidő vonatkozásában az jelenthet átminősítési kockázatot, ha az túl alacsony. Ebben a kérdésben sincs nyilvánosan közzétett álláspont, de nehezen is lehet általánosítani, hiszen minden ügylet más. Az mindenesetre elmondható, hogy az egyéves (vagy annál esetleg rövidebb) ügyletek esetén nem zárható ki az átminősítés kockázata.

3.) Maradványérték

A pénzügyi szabályozás (hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény) igen szigorúan határozza meg a pénzügyi szolgáltatások fogalmát és annak végzésének feltételeit. A nyílt végű pénzügyi lízing egyik ismérve az, hogy a tulajdonszerzés maradványérték megfizetésével (is) történhet. A maradványérték megfizetésével tehát áfaszempontból termékértékesítés valósul meg, melynek teljesítési időpontja a lízingbevevő vételi jogának,  vevőkijelölési jog alapján pedig a vevő általi vételi jog gyakorlásának időpontja.

Ugyanakkor, ha ez a maradványérték annyira alacsony, hogy már a futamidő elején egyértelmű, hogy a lízingbevevő meg fogja szerezni a lízingtárgy tulajdonjogát, akkor itt is jelentős kockázat merülhet fel esetleges adóhatósági ellenőrzés során. A gyakorlatban a maradványértéket a futamidő végén várható piaci értékhez viszonyítva is meghatározzák – de általánosságban elmondható, hogy ha tényleges racionális döntés nem várható a lízingbevevőtől, azaz a maradványérték csak kis hányadát teszi ki a futamidő végi piaci értéknek, akkor az ügyletet az adóhatóság termékértékesítésként is kezelheti.

Minden adózónak önmagának kell értékelnie a fenti szempontokat, és ha a beszerzés az ügylet célja, akkor nem javaslom, hogy adólevonási jogot érvényesítsen. Ha a nyílt végű lízingügylet megfelel a szolgáltatásnyújtás (azaz nem termékértékesítés) feltételeinek, akkor is az adólevonási jog érvényesítéséhez megfelelő nyilvántartás (útnyilvántartás) vezetése kötelező, amelyet az adóhatóság esetleges ellenőrzés során vizsgálat alá vonhat.