Könyvelők és adószakértők a büntető eljárásban - meddig terjed a felelősség?

Megosztás Tetszik

Az elmúlt években a büntetőeljárásokban gyakran fellelhető, hogy az adóhatóság és az ügyészség olyan szemléletet akar ráerőltetni az eljárásban résztvevőkre, ami jogrendszer alapját képző jogelvektől már-már elszakadni látszik. Esetek, következtetések.

1. Egy adóhatósági jegyzőkönyvben a hatóság levezette, hogy vannak cégek, amelyek úgy dolgoztak és számlázták a tevékenységüket, hogy rendszeresen egymás között nagy forgalmat bonyolítottak. A hatóság az általa feltárt eseményeket és megállapításokat akként prejudikálja, hogy mivel a cégek tulajdonosainak és ügyvezetőinek személyében azonosság figyelhető meg, ezen összefonódások megalapozzák a csalást. Vagyis az adóhatóság revizora (ügyintézője) kijelenti, hogy mivel több személy egy-egy gazdasági esemény mindkét oldalán megjelenik, a büntetőjog hatálya alá tartozó csalást elkövette. Mindezt kiegészíti azzal ténymegállapításával, hogy a vállalkozási rendszer szoros kapcsolatrendszerében jellemzően szakmailag jól felkészült szakértők (könyvelő, ügyvéd, adótanácsadó) állnak rendelkezésre, akik a jogszabályokat, az esetleges joghézagokat és az adóhatóság eljárását is jól ismerik. És ezek után jön a megdöbbentő csavar a logikai fejtegetésben, vagyis: ezen szakértők tevékenysége mentén kerül irányításra a vállalkozási rendszer így gyorsan és rugalmasan képesek alkalmazkodni a jogi környezethez és az adóvizsgálat során a cégeket elérhetetlenné teszik, vagy ha szükséges a „csalási értékesítési lánc működését szüneteltetik, újraszervezik”. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az adóhatóság revizorai gyakorlatilag megvádolják a könyvelőket és adószakértőket, hogy az általuk bűncselekménynek vélt tevékenységekben részt vesznek.

Ennek vonatkozásában felmerül a kérdés: Ha a jelen rendszerben érvényesülő új szemléletek elterjednek, a jövőben a tanácsadó mint tevékenységi kör éppúgy törlésre kerül a TEÁOR-ból, mint a székhelyszolgáltatás?