Reklámadó bevallására és megfizetésére kötelezetté válhat-e egy vállalat?

Megosztás Tetszik

Olvasónk a következőt kérdezte: Vállalatunk névjegykártyát gyártatott, mely ügyletről a szállító számlát állított ki. A számlán a „A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény 3. § (3) bekezdése alapján nyilatkozom, hogy az XY céget az adóévben reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli" szöveg szerepel. Kérdésünk, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy vállalatunk ezáltal a reklámadó bevallására és megfizetésére kötelezetté válik? Erdős Gabriella adószakértő válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Lassan időszerű ismét a reklámadóról beszélni, mert a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (reklámadó-törvény) 5/A §-a értelmében az adó mértéke 2019. július 1-jétől 2022. december 31-ig az adóalap nulla százaléka, vagyis jövőre várhatóan ismét lesz reklámadó fizetési kötelezettség, bár megjegyzendő, hogy a törvény jelenlegi szövege az első 100 millió Ft bevételre mentességet ad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne merülhetne fel adókötelezettség (Art. 9. §), hiszen az az adó megfizetésén kívül számos más kötelezettséget is magában foglal, ezért érdemes áttekinteni, hogy ki az adó alanya és mi a tárgya.

Az adóalany elsődlegesen a reklám közzétevője (reklámadó-törvény 3. § (1) bekezdés). Ha azonban a reklám megrendelője:

(i) nem rendelkezik a reklám közzétevő nyilatkozatával, miszerint az adókötelezettségnek ő eleget tesz, és

(ii) azt sem tudja igazolni, hogy ő ezt a nyilatkozatot kérte és 10 napon belül nem kapta meg, és

(iii) nem is jelentette be a fenti tényeket az adóhatóságnak, akkor a megrendelő is adóalannyá válik (ettől függetlenül a közzétevő adókötelezettsége továbbra is fennáll).

A reklámadó tárgya a gazdasági reklám és a kereskedelmi közlemény. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (reklámtörvény) 3. §-a ezeket a következőképpen definiálja:

E törvény alkalmazásában

d) gazdasági reklám: olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog – ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket – (a továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (a továbbiakban: reklám),

f) közzététel: a reklám megismerhetővé tétele, akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára,

k) reklám közzétevője: aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi.

Véleményem szerint a névjegykártya a fenti értelemben nem minősül gazdasági reklámnak, mivel elsődleges funkciója nem a vállalkozás népszerűsítése, hanem azonosítása, a hirdetés reklámtörvény szerinti fogalma viszont megköveteli a reklám népszerűsítő irányultságát. A helyzet kevésbé egyértelmű akkor, ha a névjegykártyán szlogen, vagy más, önmagában reklámnak minősülő szöveg is található.

A kereskedelmi közlemény fogalmát a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (médiatörvény) 203. §-ában találjuk.

20. Kereskedelmi közlemény: olyan médiatartalom, amelynek célja gazdasági tevékenységet folytató természetes vagy jogi személy árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése. Az ilyen tartalmak fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében, vagy önreklámozás céljából kísérik a médiatartalmakat, vagy a felhasználók által létrehozott videókat, vagy szerepelnek azokban. A kereskedelmi közlemény formái közé tartozik többek között a reklám, a támogatást nyújtó nevének, védjegyének, arculatának vagy termékének megjelenítése, a televíziós vásárlás és a termékmegjelenítés.

42. Médiatartalom: valamennyi médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom.

Mivel a névjegy nem médiatartalom, ezért nem lehet kereskedelmi közlemény. Összefoglalva, a névjegy nem tárgya a reklámadónak, mivel nem reklám. Így azután az a kérdés, hogy ki a közzétevő fel sem merülhet.