Megváltozott munkaképesség mértéke, rehabilitálhatóság: ki állapíthatja meg? A Kúria döntött

Megosztás Tetszik

Ha a bíróság által megállapított egészségi állapot a közigazgatási szerv határozatában foglaltaktól eltérő mértékű, a bíróság nem írhatja elő a közigazgatási szervnek, hogy a megismételt eljárásban milyen minősítési kategória alapul vételével döntsön a megváltozott munkaképességű személy ellátásáról. A perben megállapított egészségi állapothoz tartozó komplex minősítés elvégzése a közigazgatási szerv feladata – mondta ki a Kúria.

A Kúriai döntések 2024/09. számában közzétett, Kúria Kfv. III. 45.010/2024/6. számú határozat felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállása a következő:

Az alperes 2023. február 28-án kelt határozatával a felperes részére 2023. január 4. napjától kezdődően havi 58 440 forint összegű rokkantsági ellátást állapított meg, tekintettel arra, hogy a 2022. november 24-én kelt, komplex minősítés eredményéről szóló összefoglaló vélemény szerint a felperes egészségi állapota 57%-os mértékű, és mivel foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt, a „B2” minősítési kategóriába tartozik.

A felperes keresete és az alperes védirata

A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, arra hivatkozással, hogy egészségi állapota alapján indokolt a magasabb minősítési kategóriába sorolása.

Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatában foglalt indokai fenntartásával.

A bíróság ítélete

A felperes valós egészségi állapotának megállapítása érdekében kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 41%-os mértékű volt a szakértői vizsgálat elvégzésének időpontjában, és az alperes határozatának meghozatalakor is, amely egészségi állapot 2022. április 1. napjától véleményezhetően fennállt. Megállapította, hogy a felperes foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, ezért a „C2” minősítési kategóriába tartozó személynek minősül.

Az alperes a szakvélemény egyéb megállapításait elfogadta, azonban kifogásolta, hogy a szakértő – hatáskörét túllépve – rehabilitációs véleményt is adott.

A bíróság elfogadta az igazságügyi szakértői vélemény megállapításait; az alperes foglalkozási rehabilitációs véleménnyel kapcsolatos aggályait nem osztotta, tekintettel arra, hogy a szakértőnek feltett kérdések magukban foglalták a felperes rehabilitálhatóságának kérdését is. A bíróság szerint a felperes az eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői vélemény megállapításaival bizonyította a hatósági eljárásban megállapított tények megalapozatlanságát.

Mindezek alapján a bíróság a szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadva rögzítette, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 41%-os és a rehabilitációs minősítési kategória alapján „C2” minősítésbe sorolható személynek tekintendő. Erre figyelemmel a bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy vegye figyelembe a perben keletkezett igazságügyi szakértői véleményt, amely alapján a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 59%-os mértékű, az egészségi állapota pedig 41%-os mértékű, és a „C2” minősítésű kategória alapulvételével döntsön a felperest megillető ellátásról azzal, hogy az egészségi állapot véleményezett mértéke már 2022. november 24-én is fennállt. A bíróság utalt arra, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció körében tett szakértői  megállapítások figyelmen kívül hagyására nem talált indokot, ezért ez a  szakértői vélemény az alperest a megismételt eljárás során köti.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

A felperes által előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelem – jogi képviselő hiányában – hatálytalan volt.

A Kúria döntése és jogi indokai

A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Kp. 78. § (1)–(2) bekezdésében rögzített szabálynak a sérelmét – és ezen keresztül a NEFMI rendelet 3. § (1)–(2) bekezdéseinek, valamint a 4. § (1) bekezdésének a megsértését is – állította, amely szerint a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli.

A Kúria már több döntésében rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet akkor támadható eredményesen, a bizonyítékok felülmérlegelésének akkor van helye, ha a bizonyítékok egyenként és összességükben nem alkalmasak a megállapított tények igazolására, vagy azok köre olyan mértékben hiányos, hogy abból megalapozott következtetés nem vonható le, illetve, ha a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen vagy iratellenes.

A közigazgatási per sajátosságára tekintettel a bizonyítékok mérlegelése akkor helytálló, ha azokat a bíróság nemcsak a törvényi tényállással, hanem a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összeveti és ezután vonja le a döntéshez szükséges következtetéseket (Kf. VII. 39.038/2020/4., Kfv. III. 45.111/2021/4.). A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés (Kfv. III. 37.768/2022/7.).

A peradatok szerint az alperes határozatában azért állapított meg rokkantsági ellátást a felperes részére, mert a szakértői bizottság által 2022. november 24-én készített, a komplex minősítés eredményéről szóló összefoglaló vélemény a felperes egészségi állapotát 57%-os mértékűnek véleményezte, és állapota alapján a felperest „B2” minősítési kategóriába tartozónak értékelte. A felperes azért kérte egészségi állapota felülvizsgálatát, mert véleménye szerint egészségi állapota rosszabb, mint amit az alperes megállapított, az alapján másik minősítési kategóriába tartozik.

A Kúria számos korábbi határozatában (Mfv. III. 10.605/2011/3., Mfv. III. 10.163/2011/4.) rögzítette, hogy a bíróság olyan szakértő kirendeléséről köteles gondoskodni, aki a perben jelentős tény, körülmény megállapításához megfelelő szakértelemmel rendelkezik.

A rehabilitálhatóság kérdésének eldöntése több, erre megfelelő szakértelemmel rendelkező szakértő feladata, akik véleményüket együttesen, egymással egyeztetve alakítják ki.

A komplex minősítési rendszer célja, hogy a betegségek, sérülések, rendellenességek következtében kialakuló egészségkárosodások, fogyatékosságok, megváltozott munkaképesség és egyéb képességek szakértői véleményezése egységes szakmai elvek és módszertan alapján történjen. A komplexitás lényege, hogy a szakértői bizottság a rehabilitálhatóság megállapítása során a felperes egészségkárosodásának (egészségi állapotának) mértékét, szakmai munkaképességét, személyi adottságait, képzettségét, szakmai gyakorlatát, a rehabilitációt is befolyásoló szociális körülményeit, közvetlen és tágabb fizikai, társadalmi környezetét és munkaerő-piaci lehetőségeit figyelembe véve értékelje.

A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő felek által nem vitatott, aggálytalan szakvéleménye a felperes egészségi állapotát 41%-os mértékűnek értékelte, amely alapján a felperes a NEFMI rendelet 3. § (2) bekezdés c) vagy d) pontjában meghatározott „C1” vagy „C2” minősítési kategóriába tartozhat, attól függően, hogy a rehabilitálhatóság foglalkoztatási, illetve szociális szempontú vizsgálata alapján a rehabilitációja javasolt vagy sem.

A perben kirendelt szakértő úgy nyilatkozott, hogy a foglalkozási rehabilitációs szakértői névjegyzékben is szerepel, erre figyelemmel a felperes rehabilitálhatóságának foglalkozási szempontjait is tartalmazó szakvéleményt adott, kompetencia hiányában azonban nem történt meg a felperes rehabilitálhatóságának szociális szempontú vizsgálata.

A komplex minősítési rendszerben az egészségi állapot mértéke mellett a rehabilitálhatóságot foglalkoztatási és szociális szempontból egyaránt vizsgálni kell. Az igazságügyi orvosszakértő orvosszakmai és foglalkoztatási szempontú szakvéleménye nem pótolja a rehabilitálhatóságnak a NEFMI rendelet 3. melléklete szerint elvégzendő szociális szempontú vizsgálatát.

A Kúria korábban több határozatában is kifejtette – és ez az álláspontja irányadó a megváltozott munkaképességű személyek komplex minősítési eljárására is –, hogy az egészségkárosodás mértékének tisztázásához elegendő az orvosszakértői vélemény beszerzése, a közigazgatási eljárásban a rehabilitálhatóság kérdésében beszerzett komplex szakvélemény megalapozottságáról azonban a közigazgatási eljárásban szakvéleményt adókéval azonos szakértelemmel rendelkező szakértők bevonásával (foglalkoztatási és szociális szakértő), azonos kérdések vizsgálatával együttes, illetve egybehangzó szakvélemények beszerzése alapján lehet és kell dönteni (Mfv. III. 10.772/2016/4., stb.).

Ha nem áll a bíróság rendelkezésére olyan szakértői szakvélemény, amely az orvosi, a foglalkozási és a szociális szempontú rehabilitálhatóságot együttesen véleményezi, nem dönthető el, hogy felperes milyen minősítési kategóriába tartozik, azaz rokkantsági ellátásra vagy rehabilitációs ellátásra lesz-e jogosult (BH2017. 239.; Mfv.10.774/2016/4.).

A rehabilitálhatóság megítélése különleges szakértelmet igényel. Az egészségi állapot eltérő megállapítása önmagában nem ad alapot arra, hogy a bíróság a felperest más kategóriába sorolja be, ilyen esetben a felperes rehabilitálhatóságának vizsgálatára az alperes köteles (Mfv. III. 10.771/2016/5.). Nincs helye a rehabilitációra vonatkozóan bizonyítás felvételének és döntésnek akkor sem, ha az alperes a perben bizonyítotthoz képest eltérő egészségkárosodáshoz viszonyítottan vizsgálta a rehabilitálhatóságát (Mfv. III. 10.772/2016/4.).

A bíróság a fentiekre figyelemmel a perben beszerzett orvosszakértői vélemény Kp. 78. § (2) bekezdésétől eltérő értékelése miatt tévesen rendelkezett akként, hogy a megismételt eljárásban a felperes kérelméről a „C2” minősítési kategória alapulvételével kell döntést hozni.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az eljáró bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban a bíróság kizárólag a felperes egészségi állapota mértékének megállapítására szorítkozhat. A rehabilitálhatóság további szakértői vizsgálatára nem a bíróság, hanem a bíróság által elrendelt megismételt eljárásban az alperes köteles, ellenkező esetben nem érvényesül a felperes – Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított – jogorvoslathoz való joga – olvasható a Kúriai döntések 2024/09. számában, a kuria-birosag.hu-n.

A teljes határozatot ITT találja.