Egyéni és társas vállalkozók nyugdíjjogosultsága

Megosztás Tetszik

Az egyéni és társas vállalkozók, az egykori kisiparosok és kiskereskedők nyugdíjjogosultsági szabályai eltérnek a munkaviszonyos biztosítottakétól. Összefoglaltuk az e körre vonatkozó előírásokat.

A szolgálati idő elismerésének és számításainak szabályait a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) tartalmazza. Ennek lényege, hogy a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző idő tartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. A biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették.

(Ha a biztosítás ténye, illetőleg a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának ténye – a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által beszerzett – a jogszabályban meghatározott okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg, vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását vélelmezni kell. Ez a vélelmezés gyakorlatilag az „alkalmazottakra” terjed ki.)

A „fő szabályban” meghatározott időpont, 1998. január 1-je, a Tny. hatályba lépésének időpontja, amelytől kezdődően fokozottabban érvényesül a biztosítási elv, kiemelt hangsúlyt kap a nyugdíjjárulék-fizetés és a jogosultságszerzés kapcsolata.

A következőkben azokat a személyi köröket mutatjuk be, amelyeknél a szolgálati idő elismerésének kizárólagos feltétele a járulék megfizetése.

Olvassa tovább cikkünket, hogy megismerje az egyéni és társas vállalkozókra, kisegítő családtagjaikra vonatkozó részletszabályokat!