hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Külföldi munkavégzés: buktatók a 183 napos tartózkodás kiszámításakor

  • Horváthné Szabó Beáta adószakértő

Rövidtávú külföldi kiküldetéseknél, ismétlődő üzleti utazásoknál gyakran tapasztalható, hogy a munkáltatók/kifizetők annak érdekében, hogy az adóztatáshoz való jog továbbra is Magyarországon maradjon, kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a külföldön történő munkavégzés ne haladja meg a 183 napot, pedig az adóztatás nem mindig ettől függ. Az alábbiakban két olyan adózást érintő témát ismertetünk, melyeknél fontos a külföldön töltött napok nyilvántartása.

Illetőség megállapítása

A magyar szja-törvény szabályai szerint a magyar állampolgár alapvetően magyar illetőséggel bír. Az illetőség azonban a külföldi munkavégzés idején változhat. Ez jellemzően akkor következik be, amikor a magánszemély az adott külföldi államban is belföldi illetőségűnek minősül, és Magyarország rendelkezik az érintett országgal kettős adózás elkerülésére vonatkozó megállapodással (a továbbiakban egyezmény).

A külföldi az illetőség akkor, amikor a magánszemély a külföldi államban állandó lakóhellyel rendelkezik, és/vagy a külföldi államban eltöltött idő eléri a 183 napot.

A külföldi illetőség fennállása önmagában még nem jelenti azt, hogy a magánszemély magyar adóügyi illetőségét "elengedjük". Ez akkor következhet be, ha a magánszemély a külföldi illetőségről a külföldi adóhatóság által kiállított illetőségigazolással rendelkezik, amely alapján vizsgálható, hogy mely egyezményt kell alkalmazni, amely esetleg felülírja a magyar rendelkezéseket. Ha a magánszemély nem egyezményes országban dolgozik, akkor a magyar illetősége a külföldi tartózkodás idején is fennmarad, függetlenül attól, hogy külföldön illetőséggel rendelkezőnek tekintik. Viszont, ha a magánszemély egyezményes országban él, akkor az megállapodás rendelkezései szerint kell eldönteni az illetőséget.

Az egyezmény sorrendiséget állapít meg az illetőség megállapításánál. Eszerint az illetőséget

– az állandó lakóhely,
– a létérdekek központja,
– a szokásos tartózkodási hely vagy
– az állampolgárság

alapján kell eldönteni.

Ezek közül a 183 nap tekintetében a szokásos tartózkodási hely vizsgálatát érdemes kiemelni, amit akkor kell megvizsgálni, amikor az állandó lakóhely és a létérdekek központja alapján az illetőséget nem lehet meghatározni. Olyan esetben, amikor mindkét országban van állandó lakóhely, és a házastárs, család, barát a külföldön dolgozó személlyel együtt utazik, azaz mindkét országban váltakozva tartózkodnak, esetleg mindkét országban van gazdasági kapcsolat is, akkor a szokásos tartózkodási hely lesz a döntő. Ez azt az országot jelenti, amelyben a magánszemély legalább 183 napot tartózkodik az adóévben.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, mely napok számítanak bele a 183 napba, a jövedelemadóztatás helyének meghatározásakor milyen szempontokat kell figyelembe venni, amikor még az sem mindegy, melyik 12 hónapról van szó!

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A teljes cikket előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink olvashatják el! Emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!
Az Adózóna moderálási alapelveit ITT találja.




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Időszakos orvosi vizsgálatok

dr. Hajdu-Dudás Mária

ügyvéd

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 november
H K Sze Cs P Sz V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Együttműködő partnereink