Aggályos lehet a 24 hónapos munkaidőkeret alkalmazása

Megosztás Tetszik

A veszélyhelyzet elrendelésével egyidejűleg számos, a foglalkoztatás általános szabályait érintő változást vezetett be a kormányzat a munkaerőpiacot érintően, egyebek mellett 24 hónapra növelte a munkáltató által akár egyoldalúan is alkalmazható munkaidőkeret időtartamát.

Szükség volt a munkaerőpiaci szabályozás változására

A hazai munkaerőpiac kétharmadát a mikro-, kis- és középvállalkozások teszik ki. A veszélyhelyzetet követő kijárási, illetve a vállalkozásokat érintő működési korlátozások következtében a vállalkozások forgalma drasztikusan visszaesett (sok esetben megszűnt), a munkanélküliségi adatok pedig megugrottak. Annak ellenére, hogy a munkahelyre történő odautazás, illetve a munkavégzés helyén tartózkodás a tilalmak kivételi körébe tartoztak, a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében a munkahelyek többségében az otthoni munkavégzés vált a fő munkavégzési formává. Azon munkahelyeken, illetve munkakörökben pedig, ahol az otthoni munkavégzés nem volt megoldható, vagy amely esetekben a vállalkozás további működtetése nem volt lehetséges, a munkáltató és a munkavállaló sok esetben fizetés nélküli szabadságban állapodtak meg. Ennek hátterében az is meghúzódott, hogy számos, krónikus megbetegedéssel rendelkező, illetve 65 év feletti foglalkoztatott jelezte, hogy személyes érintettsége okán nem szívesen jelenik meg a munkavégzés helyén. Ebben a helyzetben egyértelművé vált, hogy szükséges a munkaerőpiac szabályaihoz hozzányúlni.  

A munkajogi szabályoktól való eltérési lehetőségek megteremtése

A 47/2020. kormányrendelet 6. paragrafusa alapvető változásokat hozott a munkajogi szabályozásban. A kormányrendelet deklarálta, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezéseit a veszélyhelyzet megszűnését követő harminc napig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató a közölt munkaidőbeosztást az Mt. 97. paragrafusának (5) bekezdése szerinti közlési szabályoktól eltérően is módosíthatja, a munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan is elrendelheti, valamint a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzése érdekében a szükséges és indokolt intézkedéseket megteheti. A jogszabály azt is kimondta, hogy az ettől eltérő kollektív szerződéses rendelkezéseket a kormányrendelet hatályának tartama alatt nem lehet alkalmazni. Ezen rendelkezések érdemben nem képezték vita tárgyát.

Az Adózóna koronavírus-járvánnyal összefüggő kérdésekről közölt cikkeit és a felmerülő kérdéseket itt olvashatja el.

A kormányrendelet azonban ennél tovább is ment, és kimondta, hogy a munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek. Feszült figyelem övezte, hogy a kormányzat milyen értelmező rendelkezésekkel kívánja megjelölni ennek a példátlan mértékű felhatalmazásnak a kereteit. Az április 10-én kihirdetett 104/2020. kormányrendelet garanciális szabályként lefektette, hogy az Mt. 99. paragrafusában (napi munkaidő, beosztás szerinti napi munkaidő), valamint az Mt. 104-106. paragrafusaiban foglaltaktól (napi és heti pihenőidő) nem lehet eltérni. Lehetővé tette ugyanakkor azt, hogy a munkáltató egyoldalúan az addigi 4 hónap vagy 16 hét – illetve meghatározott munkarendben 6 hónap vagy 26 hét – helyett 24 havi munkaidőkeretet alkalmazzon, vagy választása szerint a fennálló, rövidebb időtartamú munkaidőkeretet egyoldalúan meghosszabbítsa.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük a foglalkoztatási szabályok változásával összefüggésben felmerülő kérdéseket.