Zűrös az iparűzési adó alapja, állítja az ügyvédi iroda

Megosztás Tetszik

A Kúria egy közelmúltbeli ítéletében ismét értelmezte a közvetített szolgáltatás fogalmát a helyi iparűzési adó (hipa) szempontjából – ezúttal a bevásárlóközpontok bérbeadási tevékenysége kapcsán. Bár az ítélet nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető a hipa alapját csökkentő tételként számolja el a bérleti díjat, ennek feltételéül azonban nehezen megugorható követelményeket támasztott – véli a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

A közelmúltban a Kúria elé került egy olyan eset, amikor arról kellett dönteni, hogy egy bevásárlóközpont üzemeltetője, az általa fizetett bérleti díjjal csökkentheti-e a hipa-alapját.

A bírósági ítélet alapját képező esetben a kivitelező tulajdonában álló bevásárlóközpontot az üzemeltető társaság egészben bérbe vette, majd a bevásárlóközpont üzlethelyiségeit albérletbe adta különböző vállalkozásoknak. Az üzemeltető a bevásárlóközpont bérbe vételének díját – mint közvetített szolgáltatás értékét – adóalapot csökkentő tételként számolta el a hipa-bevallásában.

Az ügyben a Kúria az adóhatóságnak adott igazat és nem fogadta el a hipa alapjának fenti módon történő csökkentését. Szerinte ugyanis az adózó nyilvántartásaiból valamint a számlákból az általa bérbe vett bevásárlóközpont és az általa bérbe adott üzlethelyiségek közötti kapcsolat nem állapítható meg egyértelműen, és ennélfogva a „közvetített hányad” beazonosíthatatlan.

Ami a Kúria ítéletéből leszűrhető

Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje szerint a Kúria ítélete több szempontból sem megnyugtató. Az ugyan nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető az általa fizetett bérleti díjat a hipa alapját csökkentő tételként számolja el, nem döntött abban a kérdésben, hogy változatlan formában történő továbbértékesítésnek, illetve közvetítésnek minősülhet-e az üzemeltető tevékenysége. Ennél fogva továbbra is bizonytalan: van-e jogalapja annak, hogy az üzemeltető a felé leszámlázott bérleti díjakat a hipa alapjából levonhassa. Pedig a jogszabály logikája mindenképpen ezt követelné, hiszen csak így lenne elkerülhető az adóalap halmozódása.

A Kúria ítélete továbbá a bérleti díjak adóalapból való levonhatóságához olyan feltételt támasztott (azonos módon történő továbbszámlázás), ami nem fogalmi eleme a közvetített szolgáltatás definíciójának. Miközben tehát e feltétel jogszerűsége is kérdéses, addig az előírás idegen az üzleti logikától is. Nem világos ugyanis, hogy miért kellene a tulajdonos és az üzemeltető közötti szerződésben a bérleti díjat ugyanazon felosztási alap szerint meghatározni, amely szerint majdan az üzemeltető az üzlethelyiségeket az albérlők számára bérbe fogja adni.

Hogyan tovább?

A Kúria ítéletének fényében azon bevásárlóközpont-üzemeltetőknek, akik a rájuk áthárított bérleti díjat a hipa-alapjukból le kívánják vonni, érdemes erős érvekkel felszerelkezniük a tekintetben, hogy az általuk igénybe vett bérleti szolgáltatás valóban változatlan formában kerül-e továbbértékesítésre és a saját tevékenységük valóban közvetítésnek minősül-e. Hasznos lehet adott esetben az illetékes helyi adóhatósággal is konzultációt kezdeményezni.

Az ítéletből továbbá az a jogalkalmazói hozzáállás körvonalazódik, hogy a közvetített szolgáltatások levonhatóságához olyan számlák és egyéb számviteli nyilvántartások szükségesek, amelyek alapján közvetlenül egymáshoz rendelhetők az igénybe vehető és a továbbszámlázott szolgáltatások. A puszta négyzetméter-alapú arányosítás tehát nem elegendő. Még ha ez a gyakorlatban esetleg meg is oldható, az egy újabb adminisztratív terhet ró az amúgy is papírtengerben fuldokló adózókra. A part pedig már régen nem látszik – vélik az ügyvédi irodánál.