Tisztelt Szakértő! Egy vállalkozás trafikot üzemeltet, melynek jellemzői, hogy (1) vannak 0%-os és 27%-os áfakulcs alá tartozó termékértékesítések, (2) a forgalom egy része készpénzben, egy része bankkártyán bonyolódik, és (3) a termékek ellenértékének egy részét forintban, egy részét euróban egyenlítik ki. A vállalkozás minden pénztárnyitáskor rögzíti az általa aznap használt forint/euró elszámoló árfolyamot, amely jellemzően kevesebb, mint az MNB-árfolyam, vagy a választott pénzintézet valutavételi árfolyama. A pénztáros az értékesítési folyamat végén kiválasztja a valutanemet, azaz euróban történő kiegyenlítéskor a forintérték átszámítódik a vállalkozás által alkalmazott árfolyamon.
A pénztárgépszalagon látszódik az összes forgalom forintban kifejezve, majd ezt alábontjuk forint készpénzre, euró készpénzre (valutaösszegre és a választott árfolyam), illetve a banki terminálon keresztül megfizetett ellenértékre. A pénztárzárás egy másik részén látszódik az összes forgalom forintban kifejezve, majd ez alábontásra kerül 0%-os és 27%-os kulcs alá tartozó termékértékesítésre.
Kérdéseim a következők:
1. Szabályos-e az a könyvelési eljárás, hogy első lépésben az összes ellenérték megjelenik a forintpénztárban, majd a valutában befolyt ellenértéket átvezetem az európénztárba?
2. Alkalmazhat-e a trafik általa választott elszámoló árfolyamot, vagy az értékesítésnél az áfatörvény szerinti MNB-, EKB- vagy devizaeladási árfolyamok valamelyikét kell alkalmazni?