Így lehet elszámolni a telefon- és internetköltséget – Példával!

Megosztás Tetszik

Hogyan lehet elszámolni a telefon-, illetve az internethasználat költségeit? – erre a kérdésre kereste a választ olvasónk. Sinka Júlia adó- és számviteli tanácsadó szakértőnk válaszolt.

"Telefonszámlánkban internet- és telefonköltség is van. A telefonhasználat bruttó költségét osztom fel 30-70 százalékra. Az internetköltséget az 5-ös költségre és a 466 áfaszámlákra teszem. Jó ez így?" – kérdezte olvasónk.

Szakértőnk szerint az "alapelv" helyes. Az internet szolgáltatás SZJ-száma nem szerepel az áfatörvénynek az előzetesen felszámított áfa levonását tiltó 124. §-ának (3) bekezdésében, így annak az adója levonható, ha azt az adóalany adóköteles tevékenységéhez vette igénybe. Lényeges, hogy abban az esetben, ha a munkáltató a munkavállalója részére nyújt ezáltal ingyenesen vagy kedvezményesen internet-szolgáltatást, ami béren kívüli juttatásnak minősül, akkor az ilyen internet-szolgáltatás előzetesen felszámított áfája már nem vonható le.

Az internet-szolgáltatás igénybevétele mint a vállalkozást terhelő költség elszámolása – ahogyan arra a kérdező is utalt – az 52. számlacsoportban történik.

A telefonbeszélgetések elszámolásával kapcsolatos előírások dióhéjban az alábbiak:

Az áfatörvény 124. §-ának (3) bekezdése szerint nem vonható le a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13), az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64.20.16-ból) terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.

A vállalkozás a 30 százalékos levonási tilalom kapcsán – figyelemmel az áfatörvény 120. §-ában előírtakra is – azt köteles vizsgálni, hogy az általa igénybe vett távközlési szolgáltatás bármilyen mértékben szolgálja-e az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét. Amennyiben igen – és az adóköteles tevékenységhez való igénybevétel ténye bármilyen nyilvántartással dokumentált –, úgy a hivatalos és a magáncélú használat tényleges arányától függetlenül, az áfa 70 százaléka levonásba helyezhető, míg a 30 százalék nem (akkor sem, ha csak adóköteles tevékenysége van a cégnek, és igazoltan nincs magáncélú igénybevétel).

Kivételt jelent, azaz nem áll fenn a levonási tilalom a szóban forgó 30 százalékra sem, az áfatörvény 125. § (1) bekezdésének e) pontja szerint, ha a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be, azaz azt a cég továbbszámlázza.

Ha a vállalkozás adómentes tevékenységet is folytat, vagy felmerül a szolgáltatás magáncélú igénybevétele, úgy az a 70 százalékos rész további megosztását jelenti. Ennek megfelelően, ha a vállalkozás adóköteles és adómentes gazdasági tevékenységet egyaránt folytat, akkor első lépésben az áfatörvény 124. § (3) bekezdésében előírtak érvényesülnek az áfa 30 százalékára vonatkozóan, majd a 70 százalékot kell megosztani az adólevonásra jogosító és arra nem jogosító tevékenység arányában.

Tételezzük fel, hogy a telefonszolgáltatás számlájában felszámított áfa 10 ezer forint, a vállalkozás 60-40 százalékos megosztásban végez adóköteles és adómentes tevékenységet. A számla szerinti áfa 30 százaléka (3 ezer forint) nem vonható le, míg a 70 százalék (7 ezer forint) adóból – ezer forintra kerekítve – 4 ezer forint levonható, 3 ezer pedig nem.

Abban az esetben – és ez a cégek többségénél így van –, ha a telefont magáncélra is használták, akkor fontos, hogy annak ellenértékét az érintettek megtérítették-e a cégnek. Amennyiben nem, úgy a magáncélú használatra eső előzetesen felszámított áfa nem vonható le, az adóköteles tevékenységhez használt és azon kívüli célra igénybe vett szolgáltatás áfáját (a 70 százalékot) levonható és le nem vonható áfára kell elkülöníteni.

Az áfatörvény rendelkezésein túl, az szja-törvény előírásait is figyelembe kell venni. Ennek alapján a telefonhasználat kapcsán adóköteles jövedelem akkor keletkezik, ha a telefonszolgáltatásért a magánszemély nem fizet, vagy nem annyit fizet, amilyen értékű szolgáltatást igénybe vett, és ez mérhető – híváslista, nyilvántartás alapján – vagy vélelmezzük a magánhasználatot.

A telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem

– a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének, vagy

– a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának

a magánszemély által meg nem térített része.

Az adó alapja az előzőek szerint számított jövedelem 1,19-szorosa, az adó 16 százalék, továbbá 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is keletkezik. Mindkettő a kifizetőt terheli.